„Ki nem testvér, de jót tesz, mind barát.”

Egyre jobban úgy érzem, hogy az idei 2024-es Merítés-díj Gyermekzsűri listánkon tobzódnak a jobbnál – jobb mesekönyvek. Ráadásul rendkívül eredeti és fantáziadús ötletek mutatkoznak meg, amelyek átvitt értelemben keverednek a valóságban történtekkel. De, hogy mire gondolok most, ezt bővebben is kifejtem.

Kiss Judit Ágnes írónő igazán színes alkotói palettával rendelkezik, hiszen számos gyermek- és ifjúságiregénye mellett, tavaly volt szerencsém kézbe venni felnőtteknek szánt kötetét is (Egy nőalak szürke kontúrja), amely a nehéz témaköre ellenére nagyon tetszett és kimondottan elgondolkodtatónak találtam. Persze számomra elsődlegesen, mint meseszerző van jelen, hiszen évről évre veszem kézbe alkotásait. Kedvenceim egyike Babaróka kövecskéi című meséje, amely a Barbaróka sorozat 7. részeként jelent meg.

Tujaszörny és Nyírfakobold című meseregénye 2024-ben a Pagony Kiadónál jelent meg, ráadásul Sipos Fanni rajzai teszik igazán tökéletessé ezt az amúgy is bájos történetet.

„Ki vagy mi a büdös szömörcsög ad ki ilyen hangot? […]
– Hé, te meg mi a fészkes virágzatot csinálsz ott?”

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagy ám mégse megfelelő méretű Tujaszörny, akinek el kellett hagynia otthonát. Bánatában csak hullajtotta könnyeit és keservesen zokogott. Erre figyelt fel egy éppen arra járó Nyírfakobold. Kezdetben csak jószíve vezérelte, hogy megsegítsen egy elveszett lényt, ám később sokkal mélyebb érzelmek is a felszínre kerülnek. Ez pedig nem más, mint az igaz barátság. Hiszen mi is köthetne össze két teljesen eltérő fajú és gondolkodású idegent?

„Senki sem tehet arról, honnan jött, amikor éhes, szomjas, fáradt, fázik és magányos!”

Habók a megszokott kis életét szereti élni, úgy, mint népének bármelyik tagja. Ámbár az is igaz, hogy sokszor külön utakon jár, fura szokásokat követ és nagyon empatikus tud lenni, persze ehhez az is kell, hogy tele legyen a pocakja és az álom is messze elkerülje. Egy ilyen kalandozása alkalmával figyel fel egy hangos jajveszékelésre. Kezdetben óvatosan közelíti meg azt a fura nagy valamit, de később rájön, hogy egy bajban lévő idegen került elibe. Nincs mit tenni, haza kell vinnie, de, hogy mit fognak szólni a többiek, no, az jó kérdés…

Tutu egy tujaszörny, aki a szárazság miatt kénytelen volt elhagyni otthonát, hogy máshol találjon menedékre. Egy kis kobold nyújt neki segítő jobbot, ám a népe sokszor nem fogadja valami kedvesen. Nem is nagyon érti, milyen rendben is folynak a hétköznapi élet apró-cseprő dolgai, de érzi, amíg barátja ott van mellette, mindenben segítségére lehet.

Vajon milyen sorsot szánt az ég ennek a két fura szerzetnek? Képesek lesznek összhangban élni? És vajon milyen kalamajkákba keverednek?

„Barátnak segítség, szívnek boldogság.”

Nagyon érdekes volt felfedezni, hogy tulajdonképpen a mai világunk problémái köszönnek vissza a mesében. Gondolok itt mindjárt a migráció kérdésére vagy éppen az idegenekkel elfogadása és megértése, a közös társadalmi gondok megoldásaira való törekvésre.

„Tuja, tuja, puha tuja,
lombját soha veszti,
aki egyszer benne lak volt,
szívét nem ereszti.

Liget, liget, nyírfaliget,
fehér minden fája,
benne lakik nyírfakobold,
tujaszörny barátja.”

Nem is tagadhatnám le, hogy mennyire megszerettem ezt a könyvet. Mind a két szereplő megérte a maga pénzét, mégsem tudtam eldönteni, hogy ki is nőtt a szívemhez jobban. Tutu erejével, tiszta szívével mindig segítő kezet nyújtott a körülötte lévőknek, és csupán társaságra és menedékre volt szüksége cserébe. Míg Habók egy kissé morcos, de csupaszív kobold, aki bár a kényelmét sokszor nehezen áldozta fel, de belátta, hogy tujaszörny egy igazi kincs minden értelmében.

Kérem szépen így jönnek létre a valódi érzelmeken alapuló barátságok, amelyek egymás megsegítésén és megértésén virágzanak. Mert mindenki vétkezhet, moroghat vagy morcoskodhat, de amikor kell a segítség ott lenni vállvetve segíteni, meghallgatni a másikat, akár néha csak csendben ülni egymás mellett, ezt csak az értheti, akinek van legalább egy ilyen lelkitársa, igaz barátja.

Nagyon kedvemre való mesét olvashattam, remek karakterekkel, érdekes történetvezetéssel és néhol kacagtatóan parádés megoldásokkal. Még több ilyen meseregényt kérnék szépen, ha lehet.

Csak ajánlani tudom kortól és nemtől függetlenül, mert mese a javából a jóságról, kitartásról, szeretettről és a barátság igaz erejéről.

„Én azt mondom, hogy nem lehet úgy élni, hogy folyton valamiféle veszélytől rettegjünk.”

Amennyiben úgy döntesz, hogy kézbe veszed a könyvet, akkor nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy