Nem is olyan régen egy kedves barátnőmtől hallottam, hogy szerinte egy mai átlag ifjúsági regény négy olyan témakört dolgozhat fel, melyekből legalább egy vagy valamely kettő ötvözete megtalálható. A tematika változatossága a korszak szelleméből ered és az adott társadalom főbb hiányosságaival is foglalkozik.

1.    Válás vagy elvált szülők gyermekének lenni
2.    Családon belüli erőszak különböző formái
3.    Legalább egy valaki külföldre utazik és kint is reked
4.    Rivalizálás valamelyik lánnyal vagy fiúval

Tulajdonképpen teljesen igazat kell, hogy adjak ennek a kedves személynek, mert bizony az utóbbi évek olvasási tapasztalata alapján ezek a nem túl kreatív problémák váltakoznak egymással. Hogy éppen milyen arányban fordul elő az adott tematika, függ az alkotó szándékától és a korosztály bekategorizálásától is. Talán, ami igazán egyedivé tud tenni egy adott történetet, az az író személye és közlési formája, melyben vagy meglátja magát az adott olvasó, vagy kívül reked, azaz peremvidékivé válik. A mostani értékelésem is egy olyan könyvről fog szólni, mely felöleli a fent említett témák valamelyikét, de ne siessünk ennyire előre.

„Micsoda igazságtalanság, hogy ha gyerek vagy, és a szüleid elcsesznek valamit, akkor egyetlen pillanat alatt felfordul az életed, és nem tehetsz ellene semmit…”

Saját meglátásom szerint a könyv valóban egy emocionális hullámvölgy, tele mélységekkel és magaságokkal. Amikor az olvasó egy 15 éves lány bőrébe bújik, tulajdonképpen akaratlanul is belecsöppen egy hatalmas viharba, hiszen egy nyíló virág gondolatain és érzelmein keresztül éljük át a napi történéseket és korosztálytól függetlenül felkészületlenek vagyunk mind arra, ami ránk vár.

Karakterek szempontjából megtaláltam azokat a főbb vonásokat, amiket nagyon tudok értékelni egy történetnél. Gondolok itt a jellemfejlődésre, a minőségi kidolgozottságra stb.

Események szempontjából a könyv mindazt a négy tartalmi elemet magában foglalja, melyeket az értékelésem elején említettem, ugyanakkor még ezeknél is súlyosabb konfliktusokat boncolgat. Lehet, hogy töménynek tűnik így elsőre ennyi – alapvetően önmagukban is fullasztó – séma összessége, de kerek történetet kapunk, amely elemeiben is elgondolkodtatja az olvasót.

Ami kimondottan tetszett, az az emberi kapcsolatok színessége és változatossága, hiszen nyomokban a szerelem is helyet kap, mégsem nyomja el a lényeget, inkább olyan az olvasó számára, mint fagyira a tejszínhab.

Egyetlen negatívumot tudok felhozni, az pedig Eszter személye. Számomra túlzottan egoista volt, hiszen alapvetően az elkényeztetett világnézete miatt egy nagyon önző emberkeként mutatkozik be, akit bár sok trauma ér a maga korát tekintve, mégis sokszor megráztam volna, hogy ébredjen fel. Szerencsére ez egy idő után enyhülni látszik, viszont sajnos nehezen tudtam vele azonosulni.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy érdekes regényt olvashattam, amit az írónő stílusa még gördülékennyé is tett.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, ugyanis a témakörök tekintetében mindenkit érintő, sok esetben társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekről érdemes elgondolkodni, főleg, ha még mellette jól is szórakozunk. És egy saját gondolat: van egy mondás, miszerint „lakva ismered meg a otthonod.” Ugyanígy, tapasztalatok útján ismerhetjük meg az embereket is. Egy ember tűnhet ridegnek a felszínen, de nem tudhatjuk, hogy mi lakik mélyen benne.