„Higgy, és megadatik.
Vagyis, ha nem hiszek, akkor nem adatik meg?”
Mit ne mondjak, cseppet ki vagyok borulva, de nem is kell ezen csodálkozni, hiszen nem olyan régen fejeztem be a mostani olvasmányomat. Zaklatottságom oka nem is lehetne más, mint az, hogy a kedves szerző „beletiport” a lelkembe és még volt bőr a képén egy olyan befejezéssel zárni a regényt, amitől égnek állt a hajam. Mit tehet az olvasó, ha háborgó lelkére nincsen gyógyír? Talán semmit. Én mégis megkísérlem a lehetetlent és szavakba öntőm bánatomat.
Elsőre érdemes tudni, hogy a könyv születésének körülményeiről vajmi kevés ismeretem van még, ellenben az írónőt már volt szerencsém közelebbről „megismerni” elvégre immáron harmadik regényét vehettem kézbe. Valamikor 2021 tavaszán találtam rá, az akkor Bekezdés-díjas első munkájára (A nép igazsága), amely nagyon érdekes, talán kissé szokatlan stílusával rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ezt követően rá egy évre, A rendszer ellensége című regényét forgattam, amely nem csúszott annyira könnyedén, de végül elégedetten csuktam be az utolsó oldalt. Ezek után szinte elkerülhetetlen volt számomra is a felismerés, hogy bármilyen alkotás is következik ezután, nekem olvasnom kell. Így került elém idén ősszel a frissen és ropogósan a boltok polcaira kerülő Ködcsempész című fantasy regény, amelyet a Delta Vision Kiadó gondozásának köszönhetünk.
A regény egy „kissé” zord vidékre, Ammerúnia világába vezeti az olvasót, ahol az élet nem is lehetne kegyetlenebb. Csak a legerősebbek maradhatnak életben a számos veszéllyel telehintett területen.
Hastur Mendalla sok éve már, hogy igazán felhőtlenül érezhette magát. Az idő otthagyta nyomát a testén, lelkén, de minden pillanatban, készenlétben állva, az életét mentve próbál túlélni. Nem sok öröme akad ebben a posvány világban, mégis úgy érzi, hogy létezésének oka van, amelyet bár még a bűzös mocsár iszapja fed, de bízik benne, hogy az idő vasfoga úgy is elhozza a megváltást számára is. Számos kaland és megpróbáltatás szegélyezi útját, mégis rendkívül határozottan tör célja felé. Vajon mit szánt neki a végzet? Elveszett, kóborló lélek csupán, akit saját múltja erős marka sanyargat, vagy egy kiválasztott, akire különleges sors vár?
Mindeközben a határvidéken óriási köd gomolyog, amely a maga puszta gyilkos létezésével szedi áldozatait. Hogyan került oda és miért nem tért vissza senki még, aki meghódítására adta fejét?
A titkok és rejtélyek számos talányt vetnek fel, ez tagadhatatlan, de úgy gondolom, hogy egyetlen kérdésre mindenki csak maga felelhet. Elég bátor vagy hozzá, hogy belevágj ebbe a kalandba?
„– Már azt hittem, azért jöttél, hogy megbánd a vétkeidet.
– Úgy festek?
– Nos, ha tudni akarod, éppenséggel úgy festesz, mint a lovam, miután felfalta és megemésztette egy hentesfa.”
Ebben a regényben számos olyan elem található, amitől egy igazi, klasszikusabbnak mondható fantasy világ izgalmassá és eseménydússá válik a kíváncsi lelkek számára, hiszen elfek és számos más különleges teremtmények mutatkoznak meg a lapokon. A karakterek egytől egyig érdekesen romlottak mégis könnyen beleilleszkedhet közéjük az olvasó, elvégre az esendőség senkitől sem áll távol úgy gondolom.
A regény váltott szemszögből íródott, tehát több olyan szereplőt is megismerhetünk, akinek léte kulcsfontosságú a történet szempontjából. Itt van mindjárt egy vadásznő, akiről személy szerint sokkalta többet olvastam volna.
Nythíia egy különleges teremtés, bár nőiessége nem mérhető a szokványos módon. Életét a gyógyításra, valamint egy szerzetesrend védelmére tette fel, ám ahogy nappalt az éjszaka váltja fel, úgy az élet örök körforgását sem lehet megállítani. A sors mást szán neki, amely talán elsőre túl nagy falatnak bizonyul, mégis dacolni a végzettel nem érdemes, köztudott.
Szintén kiemelt figyelmet érdemelt tőlem Namtaar-ank-Mannefith, aki elkötelezett hívőként, céltudatosan irányította cselekedeteit és a maga köré toborzott híveket is. Ifjú létére igencsak koravénként látja a világot, de önös gőgjétől talán cseppet túl magasra tette jövőjének jelentőségét.
És ott egy különleges leány, aki a sötétségben ezer színben pompázik, amelyet átokként „visel” ugyan, de az a legnagyobb adománya is egyben.
Hastur pedig hozza az elvártakat, csetlik – botlik, hol kínok között, hol gyönyörben fürödve, mégis egyedi és megismételhetetlen a maga keserédes lelkével.
„Egy szó, mint száz, ha a szerető olyan nő, aki olykor megmenti az elf életét, akkor talán nem is állt olyan rosszul Ködcsempész szénája párkapcsolatok terén.”
Őszintén szólva még mindig úgy érzem, hogy haragszom az írónőre, mert kirántotta a talajt a lábam alól és azóta sem sikerült rendeződnöm. Mégis, hogy lehet így befejezni egy regényt? Jó-jó, lecsillapodok, hiszen így nem tudok megfelelően koncentrálni, de azt sejtheti mindenki, hogy milyen zaklatott is lettem. Csak az boldogít, hogy tudom, nincs vége itt a kalandoknak, ellenben, hogy mikor folytatódik, az számomra az év kérdése.
Nagyon megfogónak gondolom a regényt, hiszen minden pillanatban történik valami, egy perc nyugta sincs sem a szereplőknek, sem az olvasóknak. Ugyanakkor számos érdekességet véltem felfedezni, amelyek elgondolkodtattak.
Koppány Tímeára jellemző a szarkasztikus, kissé fanyar, fűszeres humor. Ezt nem könnyű befogadni elismerem, de aki rákap az „ízére”, annak nagyon jó és tartós élményt nyújtanak könyvei, úgy vélem. Bár új oldaláról mutatkozott meg az írónő, mégis hozta a megszokott könnyedséget és intelligenciát, amely a míves szavakkal, kissé kifacsart mondatokkal biztosít olvasási élményt.
Lehet cseppet túlzás, amit most írni fogok, de méltán gondolom, hogy ez a műfaj nagyon jól áll a személyiségének és talán még kiaknázatlan terület is, hiszen számos világot hódíthat meg idővel. Nos, én kíváncsian várom, hogy ezek után mivel rukkol elő, de addig is ezt a világot én magam is bejárom még párszor, hátha valamelyik cserje alá nem kukkantottam még be.
Aki teheti, olvassa el a regényt, mert nemcsak a fantasy kedvelők fogják megtalálni számításaikat, de úgy gondolom, hogy a kalandozni vágyók is jólérezhetik magukat. Egy próbát mindenképpen megér, bár figyelmeztetnélek egy nagyon is fontos tényre:
„Minél inkább rosszban sántikálsz, annál inkább úgy kell tűnjön, hogy tökéletesen ura vagy a helyzetnek.”
Amennyiben elmerülnél ebben a világban, nem kell mást tenned, mint a Delta Vision Kiadó weboldalára ellátogatnod.
Írta: NiKy
Hát egy új műfajba átlépni mindig izgalmas kihívás lehet nem csak olvasónak, hanem egy szerzőnek is. Az első két regényt már olvastam, ahol valóban szatírikus humor volt jellemző, hogy ezt egy ilyen világba, hogy viszi át?
Kíváncsi vagyok:)