„Ez a könyv nem elsősorban a kávéházakról szól – felesleges is lenne.”

A fenti idézettel kezdődik eme kötet, amely Budapest kávéházainak ajtóit megnyitva előttünk, betekintést enged hazai legendák életének bizonyos szegmenseibe, miközben a világ forrong. Pártok születnek és vesznek el az idő ködében, miközben mi ebből vajmi keveset érzékelünk, hiszen meleg kávét fogyasztunk és megvitathatjuk az aktuális politikai helyzetet vagy éppen nagyjaink legfrissebb írásait egyetemben. Sorsok elevenednek meg a lapokon, mint például Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel, Jókai Mór, Gozsdu Elek élete és sorolhatnám a teljesség igénye nélkül, elvégre festőkről, írókról, újságírókról és számos olyan alakról kapunk információt, akikről csak a történelem vagy irodalom tankönyvekből informálódtunk tanulmányaink során. Ámbár bőven vagyunk jó páran, akik felnőtt fejjel is hódolnak a költészet oltára előtt vagy a klasszikus irodalom istenének áldoznak. Nyáry Krisztián – Itt kávéztak ők című ismeretközlő irodalmi könyve (2024, Corvina Kiadó) hiánypótlót írás, amely arra hivatott, hogy emléket állítson az irodalmi és politikai élet központi helyszíneinek, valamint felfedje olvasói előtt a kávézás művészetének kialakulását.

„Ám a legfontosabb, ami miatt nem volt érdemes elmaradni a kávéházakból, az volt, hogy itt lehetett behatóan megismerni a teljes városi társadalmat. Egy író, akinek ez a társadalom szolgáltatta a témáját, itt testközelből figyelhette meg modelljeit. Lényegében csak a legszegényebb, perifériára szorult alsó rétegek és a leginkább elzárkózó konzervatív arisztokrácia és felsőpapság nem járt kávéházba, bár kivételeket körükben is találunk. Rajtuk kívül a hordártól, sőt a zsebtolvajtól a banktisztviselőn át a vezérkari tábornokig mindenki megfigyelhető volt itt, sőt, szóba is lehetett vele elegyedni. Valóságos témaparadicsom egy írónak.” 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekes és információdús írással fogok találkozni, ámbár az is igaz, hogy most először vettem kézbe a szerző tollából származó művet. A kötet több tucat híres vagy némiképpen hírhedt személyről mesél, akiknek fő „otthonuknak” egy-egy kávézó társaságát és asztalát tekintették, elvégre akkoriban sem lehetett megélni kimondottan az irodalomból és a lakás, mely lakhatásukat biztosította sok esetben egy koszos, szűk helységből álló, akár poloskáktól hemzsegő lyukként volt ismert. Nem csoda, hogy szívesebben töltötték idejük nagyobb részét a melegnek mondható termekben, a társasági élet méhkasának közepében. Kávéházakban, amelyek a napi pletyka mellett fontos hírek forrásai is, valamint komoly üzletkötések melegágyai voltak.

„Persze a kávéház mindig is több volt, mint kiterjesztett nappali és dolgozószoba – hiszen nem privát, hanem közösségi térről van szó.”

A könyvben szépen megférnek a különböző művészek festményei, portréi és a költők versei is, szinte kiegészítve egymást és egy szép keretet adva a fejezeteknek. Számomra nagyon érdekes volt „ellátogatni” a hajdani pompáját élő Pilvax vagy Kammon Kávézókba, amelyekről számos regényben olvashattam már, ám sose sejtettem, hogy hogyan is épültek vagy kinek a nevéhez köthető létrejöttük.

„A pesti kávéházi élet nem sokkal a török kiűzése után kezdődött.”

Egy apróságot viszont mindenképpen szeretnék megemlíteni, az pedig a kiadvány mérete és súlya. Nem kézbarát, ha lehet így fogalmazni. Nagyon nehéz tartani és a mérete miatt a táskába sem fér el, így elsődlegesen asztal mellett, vagy fotelben lehet olvasni. Vagy egy jó kávézóban. Én többször kényszerültem letenni, mert elfáradt a kezem. Egy kisebb, de vastagabb könyv talán kényelmesebb érzést adhat olvasójának.

Ettől függetlenül egy nagyon érdekes és értékes írást olvashattam, amelynek köszönhetően eszembe jutott az a gondolat, hogy bárcsak a száraz tankönyvek helyett is így tanulhatnának a gyerekek nagyjainkról. Sokkal érdekesebb és megfogóbb lenne, mint annak a számtalan műnek az elemzése, ahol a „Mit gondol a költő? kérdésre általában diákok ezrei hullajtanak könnyeket. Persze tanár válogatja, hogy milyen elemzések születnek.

Örülök, hogy kézbe vehettem ezt a könyvet és mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki érdeklődik legendáink és történelmünk nagy kávéházainak sorsa iránt.

Külön köszönöm a Corvina Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Corvina Kiadó weboldalára ellátogatni.

Írta: NiKy