“A demokrácia nekünk álom volt, nekik börtön.”

Mi is Európa? Kik az európaiak pontosan? Ténylegesen létező és funkcionáló minőségekről beszélünk vagy csak az ideák világában barangolunk? Létezett-e valaha Európa? Vagy inkább meg fog-e születni valaha egy igazi Európa?

A múlt eseményeiből nem szabad egyenes következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan, mindenesetre azok ismerete nagyon hasznos lehet bizonyos tendenciák felismeréséhez, illetve egyes következtetések levonásához.

Nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a történelemben korábban soha nem létezett egy modern értelemben vett egységes Európa. Ennek vajon logikus és elkerülhetetlen következménye az, hogy már nem is fog?

Ian Kershaw világhírű brit történész grandiózus Európa-biográfiájának második kötete Európa globális története 1950-2017 címmel a Kossuth Kiadó gondozásában látott napvilágot 2022-ben. Az első részhez hasonlóan egy inpozáns, fényképekkel megtűzdelt, keményfedeles nehézbombázóval van dolgunk.

 A szerző ott folytatja szellemi vállalkozását, ahol azt korábban abbahagyta, bár a második részben talán még nagyobb babérokra tör: nyúlfarknyi 600 oldalban összefoglalni a kontinens majd 70 évnyi történelmét az 1950-es évektől napjainkig. A hosszú XX. század önmagában is rengeteg eseménnyel szolgált, de mindezt bemutatni több tucatnyi ország szemszögéből és élvezhető formában tálalni – embert próbáló feladat. Még egy olyan rutinos veterán szerző esetében is, mint amilyen Kershaw. Nézzük is, hogy hogyan zárult ez a történelemtudományi hadjárat.

“Jugoszlávia története megmutatta, hogy a fegyveres hatalom még az új Európában is a törvény fölébe kerekedhetik. Az erőszak ismét kifizetődőnek, a fegyverek ereje döntőnek bizonyult. Horvátországot és Bosznia-Hercegovina egyes területeit etnikailag “megtisztították.” A Jugoszlávia romjain létrejött új nemzetállamok egy huszadik századi európai mintát tükröztek: nagyfokú etnikai homogenitáson alapuló határaik voltak. Az európaiak nagy többsége lelke mélyéig megundorodott Jugoszlávia széthullásának a televízióban naponta sugárzott borzalmaitól, és kizárta életéből azt, ami valójában saját kontinensének egy másik részén történt. Jugoszlávia azonban még így is arra figyelmeztetett, hogy a múlt továbbra is hosszú árnyat vet a földrészre. A remény, hogy a kommunizmus kimúltával az egység és a béke lesz általánossá a kontinensen, nem volt több illúziónál.”

A könyv logikailag véleményem szerint három nagy részre boontható: a hidegháború előtti, alatti és utáni évekre, ez utóbbi alá értve a globalizálódó világ fejleményeit is. Olvashatunk a második világháború utáni újjáépülésről, a gazdasági csodáról, az atomhatalmak versengéséről és a hidegháború megannyi kritikus fordulópontjáról. A nagy nemzetközi intézményrendszerek és katonai tömbök kialakulásával a könyv fókusza is egyre jobban kitárul, ahogy Európa története óhatatlanul összefonódik az egész világéval. Kezdetben még elsősorban a gyarmati múlt maradékának felszámolása után a játéktér mintha szűkülne, aztán a példátlan hosszúságú béke és stabilitás ismét kitágítja a horizontokat. Például minden európai ember életére drámai hatással volt (és lesz) a közel-keleti helyzet, ahogy a ’70-es években az egymást követő olajválságok is megrengették a kontinens országainak gazdaságait. A könyv utolsó harmada értelemszerűen a Szovjetunió és a keleti tömb válságáról, illetve ennel valamiképpen egyenes következményeként felgyorsuló európai integrációról és annak kihívásairól szól. Ezekben a fejezetekben már bőven gyülekeznek azok a viharfelhők, amelyek egy kevésbé békés jövő ígéretét hordozzák.

“A volt kommunista országok népeinek ahhoz, hogy feljussanak a Nyugat által élvezett jólét napsütötte fennsíkjaira, előbb keresztül kellett haladniuk a siralom völgyén. Azt remélték, hogy amikor kijutnak belőle, megállapíthatják majd: megérte.”

Az író ezúttal is többre vállalkozik, mint “pusztán” a történelmi események és folyamatok dokumentálása. Nagy hangsúly van a politikai, gazdasági és társadalmi változások és konfliktusok bemutatásán is és helyet kapnak egy-egy évtized kultúrális életének összefoglalói is. Azt hiszem, hogy mostanra már minden olvasó számára egyértelművé vált, hogy egy tényleg átfogó szintézis került a kezünk ügyébe. Egyes országok, mint például Franciaország, Németország vagy Nagy-Britannia gazdasági és politikai szerepükből kifolyólag megkülönböztetett oldalszámban részesülnek, de bőven marad hely a kisebb országok, így köztük hazánk ügyes-bajos dolgaira is.

Az első rész anno számomra nehéz olvasmány volt, talán az írót megrészegítette az az alkotói szabadság, hogy mindössze 35 évet kellett megörökítenie ugyancsak 600 oldalon és bizony számomra már sokszor megártott a bő kézzel mért társadalompolitika. Ebből kifolyólag kissé óvakodva, lövészárok-szindrómával küzdve vette kézbe a folytatást, amely azonban fényes diadalt aratott kétségeim szedett-vedett bandériumai felett. A kötet végig olvasmányos marad, az ezredfordulót és a közeljövőt taglaló részek különösen érdekfeszítőre sikerültek és valahogy mindvégig egyensúlyban maradnak a patikamérlegen mért társadalomtudományi diszciplínák. A kötet előnye és egyben hátránya is a rendkívüli információgazdaság, néha már-már olyan érzés, mintha tankönvyet olvasnánk, és nehezünkre eshet mentálisan rögzíteni a rendkívül sűrű európai históriát.

“Az EU bővítése mellett meggyőző érvek szóltak, és a csatlakozás kilátásai egyszerre járultak hozzá a közép- és kelet-európai országok stabilizációjához és demokratizálódásához. Nem ígérkezett azonban zökkenőmentesnek több mint 70 milliós népesség harmonikus integrációja olyan országokból, amelyek gazdasága és politikai kultúrája jóval kevésbé volt fejlett, mint a nyugat-európaiaké. Hamar láthatóvá vált, hogy felvételükért cserébe az Unió majd nehezebben kezelhetővé, kevésbé koherenssé és gazdaságilag kiegyensúlyozatlanabbá válik.”

Számomra mindenképpen remdkívül hasznos olvasmány volt, hiszen anno a modernkori történelem tanítását nálunk meglehetősen elhanyagolták, és amúgy sem volt nagyon jellemző a rendszerszintű szemlélet az iskolában. Nagyon jó volt egy egységes ökoszsisztéma keretében újravenni ezeket az eseményeket Kershaw tanár úr segítségével, bár nem biztos, hogy minden finom részletet fel tudnék újra idézni most, hogy kicsöngettek. Nyugodt szívvel tudom ajánlani természetesen a történelem szerelmeseinek és azoknak is, akik szeretnék jobban megérteni, hogy miért is ömlik a médiából a propaganda és hogy annak milyen történelmi aktualitása van.

“Szembesülni kellett egy kényelmetlen igazsággal: egy szabad és nyílt társadalomban lehetetlen teljes biztonságot nyújtani a terroristák akcióival szemben. Az előrelátható jövőben a globalizált társadalmakban a terrorizmus részét képezi majd a szabadság árának.”

A könyv eredetileg 2018-ban jelent meg így értelemszerűen az elmúlt 6-7 év eseményeit nem áll módjában vizsgálni. Az utolsó fejezet azonban kitér a jövőben várható bel-és külpolitikai kockázatokra is (külön megemlítve sajnos hazánk kockázatos hintapolitikáját is), amelyek veszélyeztethetik az Európa-projekt sikerét. Sokszor lehetett úgy érezni az európai integrációval kapcsolatban, mintha egy hullámvasúton ülnénk megannyi emelkedővel és lejtővel, de ha húzunk egy trendvonalat, akkor az véleményem szerint pozitív irányba mutat. De számos, eddig szunnyadó történelmi erő újra ébredezni kezdett és hiába ismertük meg alaposan a múltat, a várható jövőt illetően csak a könyv utolsó mondatára tudunk hagyatkozni:

“Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság, amely ezután is fémjelzi majd a modern életet.”

Amennyiben úgy érzed, hogy kedvet kaptál a könyv olvasáshoz, akkor nem kell mást tenned, mint a Kossuth Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: Süni