“A japán nyelvben létezik egy kifejezés arra, amikor az ember rádöbben a világegyetem hatalmas méretére, ez pedig a júgen. Ettől egyrészt tökéletesen jelentéktelennek érezzük magunkat, és eltölt bennünket az alázat. Rádöbbenünk, hogy milyen kicsik is vagyunk valójában. Ugyanakkor azt is megértjük, hogy hol a helyünk a kozmosz harmóniájában, és ettől belénk költözik a tökéletes béke és kiegyensúlyozottság érzése. Fent maradtál valaha éjszaka, hogy megcsodálhasd a csillagokat? Ha igen, akkor talán érezted, ahogy fokozatosan beszívárog a tudatodba a világegyetem feketesége, mint a víz. Ezúttal nem ez történt.”

Az emberiség kultúrtörténetében egyetemes, mondhatni szakrális szimbólum a hegy, szinte éghajlattól és nyelvjárástól függetlenül. Számos vallásban egyenesen az istenek lakhelye, ahol felfoghatatlan magasságból szemlélik a halhatatlanok a szalmaláng életű halandók mindennapi küzdelmeit, sőt, sokszor ők maguk a konfliktusoknak, megpróbáltatásoknak az elsődleges kiváltói. De a hegy csúcsán kinyilatkoztatás vagy megvilágosodás is várhat ránk, a mászás maga pedig spirituális és testi megtisztulás, egyfajta zarándokút. Napjainkban a hegymászás már többnyire teljesen kiüresedett, like-vadász tömegsport lett belőle akárcsak az El Camino-ból, a fogyasztói társadalom mindent kiméletlenül alkotórészeire bont és termékként értékesít. A hegycsúcs egy legyőzendő ellenség, a sikeres vállalkozás végén nem beteljesülés vár ránk, hanem csak jobban rálátunk távolabbi, még magasabb bércekre és hágókra.

Nicholas Binge – Felemelkedés című műve az Agave Könyvek Kiadó gondozásában látott itthon napvilágot 2023-ban. A kötet csomagolása a kiadótól már jól megszokott színvonalat nyújtja, de lássuk mit rejt a tartalom.

Valahol a Csendes-óceánban váratlanul a semmiből előtűnik egy irdatlan méretű hegy. Hollywood-i filmeken edzett agyunk máris előáll a könyv által kínált tökéletes megoldóképlettel: szupertitkos, kormányokon felül álló szervezet összefogdossa a világ legnagyobb koponyáit, hogy menjenek és derítsék fel a terepet. A számos riasztó előjel, haláleset és titkolózás ellenére a csapat (természetesen!) katonai kíséret mellett nekiáll a hegy megmászásának, hogy rájöjjenek a hegy titkára, amely akár az emberiség létezésének értelmére is magyarázatot nyújthat.

Történetünk főhőse Harold Trunmore, egy ragyogó képességű orvos, akit szörnyű bűntudat mardos, számára a hegyi expedíció a múlttal való szembenézés árán a feloldozás ígéretét nyújta. Az ő furcsa körülmények között felbukkanó emlékiratain, “kézbesítetetlen” levelein keresztül ismerjük meg az eseményeket (nekem ezzel a naplóregény műfajjal mindig az volt a problémám, hogy nehezen tudom elképzelni, ahogy extrém körülmények és viszontagságok között élet-halál harcot vívó emberek azzal töltenék az idejüket, hogy mident pontosan papírra vessenek).

A Felemelkedés egyfajta megváltástörténet, ahogy egyre feljebb jutunk a hegyen, úgy tárul elénk Harold tragédiájának minden részlete. A fő cselekményszál kissé vontatott annak ellenére, hogy talán váratlanul, de beszivárog a történetbe egy csipetnyi Cthulhu mítoszba illő mészárszék is, talán pont a sok statikus múltbarévedés ellenpontozása érdekében, bár szerintem ezek a melankólikus visszatekintések a könyv legjobban megírt részei. Kapunk rengeteg filozófiát, életútkeresést és bűnbánatot, mintha a Golgota hegyére kapaszkodnánk fel, és közben a horror íratlan törvényeinek is engedelmeskedve az önkéntes hegymászók csakhamar fogyóeszköznek bizonyulnak. A hegytetőn aztán kiderül, hogy nem a Golgotára, hanem inkább az Olümposzra másztunk fel, jönni akar a katarzis, de talán a fent uralkodó oxigénhiány miatt se üt akkorát, mint szeretnénk, aztán levonjuk a tanulságot, a könyv talán legfontosabb üzenetét, hogy az emberi ego-nál nincs nagyobb pusztító erő.

A történet elég jól össze van rakva ahhoz, hogy az olvasó érdeklődését végig fenntartsa, meg akarjuk tudni, hogy mi vár hőseinkre odafent a hegy tetején. Ugyanakkor szerintem kicsit sokat vállalt magára, túl hosszúra is nyúlt a megpróbáltatások sora és a lezárás hatásvadászra és sajnos elég lehangolóra sikerült. Talán az volt a legnagyobb csalódás benne, hogy a metafizikus felvezetés ellenére a rejtély megoldása kissé megúszósra sikerült vagy csak a szerző egyszerűen kifogyott az ötletekből. A különböző stílusokat szerintem sikerült az írónak jól egybegyúrnia a lapokon és a sutára sikeredett lezárás ellenére a filozófikusabb, “lágyabb” sci-fi kedvelői minden bizonnyal jól fognak szórakozni.

Ha kíváncsi vagy a regényre nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: Süni