“- Hadd találgassak! – szólalt meg, amikor megállt előttem. – Az értelmes macska egy kicsit sok.
Némán meredtem fel rá. Ezt igennek vette, mert hát természetesen az is volt.
– Ha ettől jobban érzi magát, én is ugyanígy éreztem, amikor először találkoztam egy ilyennel.
– A macskám gépel, és saját háza van – válaszoltam.
– Igen.
– És maga tudta.
– Igen.
– És mikor akart felvilágosítani arról, hogy a macskámnak van egy háza?
– A ház igazából a nagybátyja egyik ingatlancége tulajdonában van. És lényegében egy airbnb. Jó álca egy látszólag üres háznak egy elegáns környéken.
– De gépelni tényleg gépel – mondtam.
– Ja, igen. Azt tényleg ő csinálja.
– Hogyan?
– A rövid válasz a “génmanipuláció.” A hosszú válaszhoz nem árt egy PhD.
– És miért?
– Mert ezek az értelmes macskák hasznosak a nagybátyja üzleti ügyeinek.
– A nagybátyám parkológarázsokban utazott.
– Így van – bólintott Morrison. – De valószínűleg már magától is rájött, hogy ez nem a teljes igazság.”

A szoksásonál hosszabbra nyúlt bevezető mellé ássunk még egy kicsit vissza gyerekkori emlékeink mélyére, mégpedig idézzük fel a méltán hires Bigyó felügyelő rajzfilmsorozat azon jelenetét, amikor a főgonosz a paradicsomi szigetnek álcázott főhadiszállásán simogatja emberi intelligenciát mímelő cirmosát. Meggyőződésem, hogy a két halmaz keresztmetszetében találjuk valahol jelenlegi írásunk tárgyát képező könyv fő hangulati elemeit.

John Scalzi nevét itthon aligha kell bemutatni, a katonai sci-fi iránt érdeklődő olvasók biztosan találkoztak már a Vének háborúja című ciklusával. Aktuális műve, az Állati gonosz, az Agave Könyvek Kiadó gondozásában látott napvilágot 2023-ban, a kötet igen hatásos és szellemes külsőt kapott.

Könyvünk föszereplője, Charlie Fritzer gazdasági újságírásból próbálja fenntartani magát, és nem lehet elmondani róla, hogy éppen nyerőszériában lenne. Felesége elhagyta, testvérei elhidegültek tőle, egyedül él szívességi alapon egy házban Héra nevű macskájával. Egy napon azonban rég nem látott dúsgazdag bácsikája meghal, aki “természetesen” ráhagyja milliárdos vagyonát. A temetésen azonban mindenféle gyanús alakok tűnnek fel, nemsokkal később Charlie háza a levegőbe repül, de szerencsére Héra felajánlja neki, hogy nála meghúzhatja magát. Igen, a macskája. Charlie ezek után lényegében megörökli a rejtélyes rokon teljes birodalmát, annak minden veszélyével és előnyével együtt, és a lagymatag vígjátékok forgatókönyvének megfelelően az unalmas, szürke Charlie-ból “főgonosz” lesz.

Gyorsan a lényegre is térnék, fanyalogva olvastam végig Scalzi regényét. Nem is tudom, hogy mi volt vele a bajom, talán az, hogy végig olyan érzésem volt, mintha az egészet filmvászonra szánták volna kezdettől fogva, ahol majd Adam Sandler fogja játszani a főszerepet. Ugyan rengeteg jó ötlet is helyet kapott a lapokon, különösen tetszettek az osztálytudattal rendelkező delfinek, de valahogy az egész történetnek nem volt semmi tétje. Persze egy habkönnyű, alapvetően nevettető szándékú írástól miért is várnánk mást, de szinte az első oldaltól kezdve előre sejthetjük, hogy mi lesz a végkifejlet, egyes jelenetek (a Zoom-hívás például) pedig számomra már a banalitás határát súrolták. A kötet végén már láttam is lelki szemeim előtt a stáblistát, ahogy a kamera lassan a new york-i utcaszintről az estébe forduló város fölé emelkedik egy Frank Sinatra-dal kíséretében. Tudom, közhelyes vagyok, de sajnos a könyv is hasonló mértékben bővelkedik a váratlan fordulatokban.

Talán Scalzi neve láttán túl nagyok voltak bennem az elvárások és egy kevésbé ismert író esetében nem lennék ennyire kritikus? Talán csalódtam a habkönnyű történet kapcsán (bár a borító már jó előre figyelmeztetett), hogy nem valami “fajsúlyosabb” sztorit kaptam? Valószínűleg ezek is közrejátszódhattak abban, hogy kissé keserű szájízzel gépelem ezeket a sorokat. Az író persze nagyon rutinos hozza le a könyvet, könnyen és gyorsan fogyasztható, és talán pont emiatt a nagy gyakorlat miatt is érzem úgy, hogy ez a könyv nem több sajnos, mint egy tisztességes iparosmunka.

Nyugodt szívvel kizárólag rajongóknak vagy a megszokott sablonok alapján készülő amerikai vígjátékok kedvelőinek tudom ajánlani.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: Süni