„Legegyszerűbb siránkozni, hogy nem tehetünk semmit. Meg várni és reménykedni, hogy majd minden megoldódik magától. Pedig mi is sokat tehetünk!”

 

 

Szembe mersz nézni a félelmeiddel? Mitől félsz igazán? Ezekre a kérdésekre igen nehéz választ adni őszintén, hiszen sokszor saját magunknak sem merjük megfogalmazni. Ám ezek a negatív gondolatok és érzések gúzsba kötik az embert és sok lehetőségtől fosztják meg akaratlanul is. Persze kívülállóként könnyű tanácsokat osztogatni, pedig bennem is van félelem, ám ahány lélek, annyira változatos eme paletta és ennek megfelelően a megoldás sem egyforma. A mostani olvasmányom az ifjúságnak íródott, ám kortól függetlenül olvasható, mert nemcsak szórakoztató, de a maga nemében rávilágit arra, hogy apránként szembenézni ezekkel az érzésekkel és tenni ellenük a legfontosabb.

Wéber Anikó egy igencsak sokoldalú szerző, hiszen számos műfajban alkotott már. Számomra a gyermekeknek szóló könyveivel vált ismertté, de évről – évre az ifjúságnak íródott történeteivel is szórakoztat. Eddig a legkedvesebb olvasásom tőle a Visszhangország című alkotása volt, amelyet mindenkinek jó szívvel ajánlok figyelmébe.

Wéber Anikó – Busz a ködben című ifjúsági regénye 2023-ban jelent meg a Pagony Kiadó Abszolút könyvek sorozatán belül. A borító és a kötetben található illusztrációk Horváth Ildi munkáját dicsérik.

Történetünk egy bűvös szám köré épül, hiszen a 7-es szám meghatározó eleme. Hét főhősünk felszáll a hetes buszra, hogy elérje úticélját, ám a végállomásra nem érkeznek meg. Meglepődve tapasztalják, hogy a megszokott épületek helyett mezők és egy nagy erdő látható, ahogy kibámulnak a busz ablakaiból. A kezdetleges értetlenség után az utasok számos kalamajkába kerülnek, egymást vádolva és sokszor félreérte, míg végül egy menedék és némi fejtörő segítségével kezdik megérteni, hogy mi is történt velük… vagy mégsem? Vajon mi a közös négy tinédzserben és három felnőttben? Hová kerültek és vajon hogyan jutnak haza? Nos, ezekkel a kérdésekkel és még számos más érdekességgel találkozhatsz, ha belevágsz az olvasásba.

„Honnan jönnek a gondolatok? Oké, hogy az agyunkból, nade mégis hogyan születnek? Miért van az, hogy valakinek mindig vannak jó ötletei, amivel lenyűgözi a többieket, másoknak meg nincsenek? Miért tud valaki mindenre rögtön izgi, vicces választ adni, és én miért nem tudok? Honnan vegyem a jó válaszokat?”

Zénó rosszkedvű, mert a történelem felelése megint balul sült el, ráadásul aznap még énekelnie is kellett, pedig pontosan tudja, hogy borzalmasan hamis a hangja. Mi várhat még rá? Ráadásul otthon megint nem mehet le focizni, ha édesanyja előbb ér haza. Bárcsak valahova máshova mehetne…

Izzi csodálatosan hegedül, de az utolsó versenyen valami balul sült el és azóta szinte képtelen normálisan játszani, pedig az édesapja megmondta, hogy egy igazi zenész elbűvöl mindenkit, amikor játszik. Mit mondjon otthon, miért képtelen a tökéletességre? Bárcsak soha ne érne haza…

Nóri nagyon büszke magára, hiszen most először megy haza egyedül. Mert ugyan ő kicsi termetű, de már elmúlt tizenegy éves, nem kis gyerek már. Bár az üldözőjét időben lehagyta, még szerencse, ám így is haza kell menni. De jó lenne, ha ez az út tovább tartana…

András napjai nagy felelősséggel telnek, ám mostanában inkább komor a lelkiállapota, ráadásul állandóan figyelnie kell. Néha jó lenne csak utazni…

Milán egy fontos megbeszélésre igyekszik, hiszen a siker kulcsa mindig a tettekben mutatkozik meg igazán. Bár nem könnyű megfelelő egzisztenciát kialakítani, néha tényleg jó lenne máshol lenni…

Orsi néni most érkezett a piacról, mert mindig kell a friss gyümölcs az egészséges élethez. Ám a csend néha nagyon üressé teszi a napokat, főleg ha a család távol van. Lehet, hogy kicsit tovább kellene mennie…

És ott a hetedik utas, aki maga a rejtély. Hol feltűnik, hol eltűnik, de mindig a megfelelő időben mutatkozik….

„– Attól még, hogy nyugdíjas vagyok, nem feltétlenül kötögetek! […] Se fonalat, se morzsát nem hordok magammal.”

Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a regény. Bár elsősorba az ifjúságnak íródott, de egy jó thriller is lehetne, lenne is ötletem ehhez. Ám a fő hangsúly a félelmeinken van, hogy mindenkinek vannak és nem is egy. Ezeket le kell győzni, hiszen tönkreteszik az emberi kapcsolatainkat és megbéklyózzák a hétköznapjainkat is. Ráadásul sokszor kivetítünk egy torz jövő képet magunk elé, amely eleve negatív irányt ad, pedig még semmi sem döntődött el. Minden nézőpont kérdése és kis szerencsével nagy változások érhetnek minket.

„A fák már nem kifosztott, csúnya sorstársaknak tűntek, hanem búcsúzkodó, rejtélyes alakoknak. Most elköszönnek, mert mennek aludni. Ha majd alszanak, álmodni fognak. Megálmodnak mindent, ami a tavaszhoz kell. Új színeket. Új illatokat. Új formákat. Új hangokat. És amikor felébrednek, elhozzák nekünk az álmaikat. Mint a zene […].”

Szerettem olvasni a kis csapat nyomozását és a feladványoknál én is igazultam, ugyanakkor egy-két karaktert szívesen megráztam volna, hogy észhez térjenek. Hét személyiség jeggyel találkozhattam, hiszen az utasok mind különbözőek voltak és talán pont ezért is vált olyan érdekessé számomra, hogyan tudnak kijutni esetleg ebből a csávából, amibe akaratlanul is kerültek.

„Zérózóna az a hely, ahova elvisz a busz, amikor sehová sem akarsz megérkezni.”

Összességében egy kellemes pár órás kikapcsolódásnak gondolom ezt a könyvet, amely a magunk konzekvenciáját levonva igencsak tanulságos lehet az olvasók számára.

„Ti mitől féltek a legjobban?”

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom ezt a regényt, hiszen a szórakoztatás mellett sok igazságot is rejt, ráadásul mi magunk is elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mitől félünk igazán.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy