„Ahogy a tél is elmúlik egyszer, a szív sem fagyhat meg örökre, a bölcs szív szeret és megbocsát.”

Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire intenzív és mély témakörökkel fogok találkozni egy ifjúsági regényben, pedig a szerző páros előző kötete, a 2022-ben megjelent 512 méter című könyv is igen magasra helyezte azt a bizonyos mércét. Nehéz megugrani egy jó kezdetet, ám úgy érzem ez a történet sokkal többet adott, mint anno a debütáló regényük. Olyan fontos társadalmi kérdésekre keressük a válaszokat, mint a drog vagy éppen a vallás hatása az emberre, mert higgyétek el ennek a két látszólag teljesen eltérő tematikának nagyon is sok köze van egymáshoz bizonyos szinten, de erről részletesebben is mesélek.

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: Cserébe beszélgessünk című ifjúsági regénye 2023-ban jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A könyv borítója első ránézésre is kissé komor érzetet kelthet, bár kivételesen engem nem tudott magához vonzani, valahogy nem nyerte el a tetszésemet, ezt nem is fogom tagadni.

Történetünk két fiatal fiúról mesél, akik nem is lehetnének különbözőek, mégis összeköti őket egy erős érzés, ez pedig a barátság.

Oszkár fiatal kora ellenére igen hamar kénytelen felelősségteljesen viselkedni, hiszen bohókás édesanyja keresete nem elegendő a csonka család fenntartási költségeire, főleg, ha egy öcsikéről is gondoskodni kell. A fiú mindennapjait a család és iskola körüli teendők, valamint a vallás iránti elköteleződés teszi ki, míg éjszakánként álmaiba menekülve meri csak bevallani, hogy szíve egy gyermekkori „barátért” dobban oly hevesen.

„– Valahol azt olvastam, a pihenés befektetés önmagunkba. Többet kéne magaddal foglalkoznod.”

Adrián a múltja elől menekül a városba, hogy új életet kezdjen, bár heves vérmérséklete rendre bajba sodorja és a mámor iránti egyre erősödő vágya sem csökken. Minden napjait egy maszk takarásában tölti és reméli, hogy eljön a holnap nyugalma.

„Néha az egyszerűség meg a kemény szavak mögött több van, mint az állítólagos barátok virágnyelve mögött, akik annak ellenére, hogy szeretnek, nem merik a szemedbe mondani a frankót.”

Egy nem várt iskolai feladat egymás mellé sodorja a két fiatalt, amely vagy megőrjíti, vagy elválasztja őket. Ám a közösen eltöltött időszak, a zene iránti szeretet és a barátok ügyes-bajos dolgai között őrlődve, mindenki a maga poklában fulladozva keresi a barátság, szerelem és elköteleződés határait. Vajon mindenkinek el kell számolnia a múltjával? Mennyire bizonyos az a mondás, hogy a hit megerősít? Vagy csak egy balgaság lenne? És vajon a drog rabláncától van-e menekvés, ha a múlt minden pillanatban veszélyezteti a jelent? Vajon az önzetlen szeretet gyógyír lehet sajgó lelkükre?

„Mindenki úgy éli az életét, ahogy jónak látja. Nem ismerlek, nem járok a cipődben, ergo nem is bírálhatlak. Gondolom, jó okod van rá, hogy azt csináld, és én tiszteletben tarom az élet elcseszéséhez fűződő jogodat.”

Ebben a kötetben nagyon éles párhuzamot húznak a szerzők a drog és vallás között. Mielőtt bárki felháborodik, gondolja végig, hogy tulajdonképpen mind a két fogalom egy erős függőséget eredményez. Persze az előbbi negatív hatása tagadhatatlan, míg az utóbbi gyógyírt is hozhat a kereső, nyughatatlan léleknek. Érdekes ez a fajta szemléletmód, hiszen minden esetben függőségről beszélünk, ám tény, hogy a hit sok esetben pozitív hatással bíró, kivéve bizonyos eseteket. Most felmerülhet mindenkiben a kérdés, miszerint ateista lennék-e és erre a válaszom, meglepő módon az, hogy nem. Ám az én meglátásom az, hogy az elvakultság sosem vezet jóra.

„Viszont én azt vallom, hogy legalább egyszer mindenkinek meg kell adni a bizalmat.”

Egyéb iránt, ha már a fentebb a párhuzamokról írtam, a két fiatal közötti ellentét is nagyon szépen érzékelhető. Oszkár tulajdonképpen feláldozza a felhőtlen tinédzserkorát azért, hogy a családja ne szenvedjen hiányt semmiben, míg tulajdonképpen felcserélődik édesanyjával a szülő-gyermek szerepkör. Adrián pedig egy magányos lélek, aki szintén idejekorán kénytelen szembesülni az élet árnyékos oldalával. Élete és múltja rabláncán tengődve, egyre mélyebbre süllyed a drog bugyrában, amely, ha nem figyel, pillanatok alatt alantas ösztönlénnyé torzítja. Csak a közös zenélés tartja felszínen és Oszkár levakarhatatlan ragaszkodása, bár a kérdés adott: vajon a barátság képes megmenteni bárkit is a kárhozattól?

„– Néha vihar kell ahhoz, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.”

Szeretném megjegyezni, hogy a könyv gyengesége a felesleges káromkodások sora. Nagyon sok esetben nem tett hozzá a történethez, mint inkább túlzónak és nem odaillőnek érződött, ami rontotta az olvasási élményt. Azt megértettem, hogy keménynek kell mutatni az adott karaktert és az ellentéteket is jobban láttatni engedte, mégis úgy gondolom, hogy a kevesebb több alapon jobban érvényesült volna az írói szándék. Illetve ez a lezárás sem nyerte el kimondottan a tetszésemet, ám nyilván szubjektív, hogy egy adott olvasónak milyen végszó is lenne enyhítő sajgó lelkére.

Azt viszont mindenképpen a kötet javára szeretném kiemelni, hogy ebben a történetben számos olyan értékről is képet kapunk, mint például az önzetlen szeretet, amely elsőre nagyon fennköltnek fog tűnni, ám jobban belegondolva jóleső érzéssel tölti el az embert. Ráadásul a barátság és megbocsájtás is egy új perspektívában mutatkozik meg a lapokon, amelyhez foghatót még nem olvastam, pedig nem ma vettem először könyvet a kezembe.

Azt gondolom, hogy a szerzőknek nagyon jól állnak ezek a fontos társadalmi témakörök, megmerik mutatni, belemernek mélyebben ásni olyan problémákba is, amelyek alapvetően tabuként vannak kezelve még mindig a közvélemény szemében. Ezt a fajta bátorságot én nagyon tudom díjazni, ezért minden hibáját elnézve elismerem, hogy nagyon tetszett a történet és alig várom, hogy mikor jelenik meg a szerzőpáros következő alkotása.

Mindenképpen tanácsosnak gondolom, hogy 16 év alatt ne olvassa el senki, mert a nehéz témakörök mellett obszcén a nyelvezete, ám onnantól kezdve a csillagos ég a korosztályi besorolás, úgy vélem. Legyél férfi vagy nő, kíváncsi vagy csak tévelygő, ettől a regénytől biztosan elgondolkozol az életeden és még jól is szórakozol bizonyos szinten.

Ezt pedig csak így itt hagynám: „– Tudni kell, hol a határ önzetlenség és önfeláldozás között […].”

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet és kézbe veszed a könyvet. Ha úgy döntesz, egy próbát megér, akkor nem kell mást tenned, mint a NewLine Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy