Vannak olyan könyvek az életemben, amikkel első olvasáskor nem találom a közös nevezőt és félre kell, hogy tegyem. Majd kis idő elteltével újra előveszem, ismét elolvasom és másodjára átlagban megértem, hogy miért is tettem ezt. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Köszönöm.

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól ez a történet.

Adott egy különleges ország, amelyet két lábon járó állatok lakják. Mindennapi életük pontosan ugyanúgy zajlik, mint nálunk is. Reggel felkelnek, reggeliznek, mindenki elindul a maga dolgára, ebédelnek, könyvtárba járnak, szerelmesek lesznek, üzeneteket írnak egymásnak és természetesen, ha szükség megkívánja, fodrászhoz járnak. Itt él, Zebulon, a sün, aki szeret a szabályok szerint élni, jókat enni, és amikor már nem megfelelő a külleme, meglátogatja Karolinkát, a Borzoló Borzolló tulajdonosának unokahúgát, hogy tegye rendbe ismét. Egy szép őszi reggelen Zebulon ismét útra kel, hogy meglátogassa a fodrászatot és bár csupa vidámság és nyugalom, nem is sejti, hogy hamarosan élete legnagyobb kalandjába keveredik. Olyan események veszik kezdetüket, melyek egy rémálomban is súlyosak lennének. Nem elég, hogy gyilkossággal vádolják, de körözi a rendőrség is. Szerencséjére Berti malac a segítségére siet, hiszen a régi barátság mégis csak jóban, rosszban érvényes. Vajon sikerül-e bebizonyítania ártatlanságát? És vajon mire kell számítania, ha a nyomok a szomszéd országba vezetnek, ahol a legokosabb állatok, az emberek élnek?

Szubjektív meglátásom szerint a szerző ezúttal is sikeresen elérte, hogy az olvasó joggal érezze magát úgy, hogy a bolondját járatják vele. Mert azt tudni kell a kötetről, hogy vannak benne zsákutcák, persze nem csak a szó eredeti értelmében.

Zebulon karaktere cseppet bugyuta, ugyanakkor szerethető, hiszen fejlődésre képes. Berti már sokkal összetettebb szereplő és a kettősségük nagyon szórakoztató.

Események szempontjából egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen egyik kalamajkából a másikba csöppenünk, de közbe előkerülnek komolyabb kérdések is, amiket nem lehet csak úgy elengedni. Gondolok itt elsődlegesen az emberi természet mibenlétére és egy nyomozás folyamatára.

Ami a kétszeres olvasásomat illeti, be kell, hogy valljam először nem értettem meg a lényegét, mert folyton elkalandoztak a gondolataim. Így utólag belátom, hogy hangulat kell a regényhez, mert ha az megvan, akkor egy remek pár órás szórakozást kaphatunk.

Ajánlom a kalandok szerelmeseinek, de azok is jól szórakozhatnak, akik szeretnek nyomozni, rejtélyeket megoldani.