Már egy éve is van annak, hogy elmerültem az ifjúsági irodalom mélységeiben, és jobbnál jobb történetekkel ismerkedhetek meg. Olyan érzés ez egy felnőtt léleknek, mint mikor újra éli gyermekkora egy – egy tovatűnő pillanatát. Biztosan ismeritek ezt az érzést, mikor az olvasott karakter, vagy esemény deja vu érzéssel párosul! Most is ezen érzés fogott el, mely kitartott a kötet végéig. Bár még mindig nem tudom hova tenni, de az biztos, okkal történt mindez. Ugyan dráma tagozatos nem voltam, de az irodalom igen csak közel állt hozzám, nincs is ezen min meglepődni, elvégre, ezáltal szerettem bele az olvasás varázsába is.

 Tehát eme történet alapja egy művészeti iskola, dráma tagozatos osztálya, a 6 d. Tagjai mind kiemelkedőek valamely téren, többen castingokra, színházban játszanak. Minden kis lélek egyedi, nincs két egyforma. Természetesen nem is lehetne másképpen, mint a barátságok, szerelmek, vicces, néhol szívszorító sztorik váltakoznak. Mégis a sok diáknak rendkívül szépen ki van alakítva mind a személyisége, mind a karakterek fontossága, akár főszereplőről, akár mellékszereplőre értve. Senki sem felesleges, mindenkinek a maga „szerep osztása” szerint tűnik fel a fejezetekben.

Az alapsztori két lányról szól és az ő barátságuk, érzelmeik, családi, baráti és iskolai életükről. Ha különbözhet két kis lélek egymástól, hát Milus és Viki bizony a legjobb példa erre, mégis többnyire kitartanak egymás mellett. Ugyan a kezdetekben az érdek közös és a cél is, de idővel megváltoznak a szempontok. Sok vicces, de annál érzelmesebb pillanatot élnek meg egyénileg és együtt is.

Viki tőlem távol álló karakter, bár a kamaszkor küszöbén nem elég, hogy a hormonok bekavarnak, sem a lelki, sem az otthoni viszonyok nem tisztázódtak. Egyetlen menedéke az önsanyargatás egy formája, és egy plátói érzelem, melynek foszlányai már halványulni látszanak, ő mégsem ereszti el. Az ő karaktere bár erős, és igen csak vegyes érzést hagy az olvasóban, kicsit olyan „anti karakter” érzést keltett bennem, mégis többnyire nem tudtam vele azonosulni, pedig nagyon szerettem volna.

A másik főszereplő, Milus, akivel tökéletes összhangot tudtam produkálni. Vele lélegeztem, pislogtam, láttam a világot és éltem a mindennapokat. A körülötte történtek sokszor a szívemet melengették, sokszor újraolvastam azon sorokat, melyek egy új, de annál édesebb események kezdetét írták le. Imádtam őt és azt a bizonyos másik lelkecskét, a tökéletes, tiszta érzelmek náluk még rózsaszínbe csomagolva is kellett nekem, és még most is szívesen újra olvasom. Az ő karaktere egyszerűbb, és pont ezért sokkal tisztább, mégis erős és fantasztikus volt eggyé válni vele.

Az osztály összetartása nagyon tetszik, mégis megvannak a maguk kis harcai. Leleményesek, néhol nagyon pimaszok, de imádni lehet csak őket.

Az írónő nagyon szép kutatómunkát végzett a regény írása előtt, ez megmutatkozik a lapokban is. Teljesen valósághűen írja le a történteket, szinte el is hittem, hogy a valóságban történnek meg az események. Az egész alapsztori tetszik, de a számomra az a legkiemelkedőbb, hogy olyan valós problémákat, tanulságokat rejtett el az alkotó, melyeket csak a figyelmes olvasó vesz észre. Nem tolakodó a tanító szándék, mégis érdemes foglalkozni velük és akár átgondolni velünk, vagy környezetünkben van e erre példa és ha igen mit tehetünk. Ezekért és számos más érzetért rendkívül hálás vagyok, hogy megírta ezt a könyvet. Engem teljesen kiszakított a mindennapok őrlőmalmából és engedte, hogy a kalandozások folyamán megpihenjek, ezért rendkívül hálás tudok lenni.

Összességében elmondhatom, hogy egy igen erős alaptörténettel, tanító és szórakoztató szándékkal íródott történetet olvashattam. Számomra hatalmas kedvenc lett.

Amennyibeb felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

Írta: NiKy