Adaobi Tricia Nwaubani – A baobab árnyékában

„– Mindig lehet találni alkalmat arra, hogy hálát adjunk […]. A világon minden okkal történik.” Valahogy sosem szerettem naplókat olvasni és ebbe beletartoztak az ebben a formában íródott könyvek is, mivel mindig olyan érzésem támadt, hogy valami olyasmiről lesz tudomásom, amely megváltoztat lelkileg. Nos, a mostani esetre nagyon is igaznak bizonyultak a fent leírtak, mert bár nagyon érdekelt a kötet tartalma, már sosem leszek újra a régi önmagam. Ez a kijelentésem nem a drámai hatásvadászat céljából született, mind inkább abból a tényből, melynek köszönhetően még kiábrándultabban szemlélem a fejletlenebb földrészeken élők kilátástalanságát. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a világ...

bővebben

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: Cserébe beszélgessünk

„Ahogy a tél is elmúlik egyszer, a szív sem fagyhat meg örökre, a bölcs szív szeret és megbocsát.” Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire intenzív és mély témakörökkel fogok találkozni egy ifjúsági regényben, pedig a szerző páros előző kötete, a 2022-ben megjelent 512 méter című könyv is igen magasra helyezte azt a bizonyos mércét. Nehéz megugrani egy jó kezdetet, ám úgy érzem ez a történet sokkal többet adott, mint anno a debütáló regényük. Olyan fontos társadalmi kérdésekre keressük a válaszokat, mint a drog vagy éppen a vallás hatása az emberre, mert higgyétek el ennek a két látszólag teljesen eltérő tematikának nagyon is sok köze van egymáshoz bizonyos szinten, de erről...

bővebben

Christopher Buehlman – Két tűz között

“Az uraság kelletlenül leküldte a három megmaradt katonáját, hogy kutassák át a pap házát, de úgy találták, hogy a lakója már elment. Mivel tudták, hogy az öccse Őszentsége avignoni otthonában szolgál, a férfiak átkutatták a házat, hogy megtalálják a kincseket, amiket Matthieu atya hagyhatott maga mögött. Az egyikük az alabárdjával bökdöste a földet az udvaron. A másik az utazóládáját, a fazekát és néhány szerszámát kutatta át. A harmadik átforgatta az ágyként szolgáló szalmát. Másnap ez a férfi belázasodott. Négy nappal később már mindenki meghalt a kastélyban. Az új udvarmester volt az utolsó; zokogva figyelte a tükörképét a fényesített sárgaléz lemezben, és bár teljesen ronccsá vált,...

bővebben

Arundhati Roy – Az Apró Dolgok Istene

„A szagok, akár a zene, emlékeket hordoznak.” Kimondottan szeretek olyan – Európán kívüli – társadalmakról olvasni, amelyek eltérnek a megszokottól és legyen bármilyen zárt is egy adott kultúra, a róla szóló történetek megnyitnak egy kis kaput, amelyen boldogan csusszanok át. Ám ennek a kis utazásnak vannak buktatói is, mégpedig olyan nézetek, elvek és társadalmi dogmák, amelyeket szabad szellemű, önálló nőként nehezen tudok elfogadni, befogadni. A mostani olvasmányomat egy komoly céllal vettem kézbe, mégpedig, hogy megtudjam, India kasztrendszere hogyan torzítja el az ottani lelkeket, és milyen teher hárul egy olyan ártatlan lélekeszenciára, akinek első lélegzése okán már...

bővebben

Ákody Zsuzsa – Lélekrablók

„Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó.” Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg azt a sok gondolatot, ami éppen bennem örvénylik. Talán kezdeném azzal az általam igaznak vélt hittel, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje, hiszen olyanok, mint a jó bor, idővel a legjobbkor kerülnek kezembe. A mostani regénnyel is így jártam, mert bár lassan több éve is meg van annak, hogy megvásároltam, mégsem vágytam arra, hogy kézbe vegyem. Ám most eljött az...

bővebben

Simó Edmund – Lila lánggal ég a rét

„Hazám az, ahol otthonom fészek, szívem sárgarigódal.” Az idő a legdrágább kincsünk, amellyel egy ember rendelkezik élete folyamán. Nem kézzel fogható, de az elpazarlása mindig visszaüt, ahogy haladunk előre utunkon. A lélek mindig olyanná válik, ahogy az időnket forgatjuk, hiszen ki hazardírozik vele, carpe diem, tehát a mának él, és van, aki óvatosan csipeget, alig él. A középút nem adatik meg mindenkinek, ráadásul ahányan élünk eme Földön, annyi változatra lelhetünk éppen. Az irodalom örökéletű, és bizonyos szegmense, a költészet egy gyönyörű rét. Tele szebbnél szebb virágokkal, feketékkel és színesekkel. Lehet tarka, lehet matt vagy szivárványszínű, mindig az dönti el, hogy...

bővebben

Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

„Az ablakok megdermedtek. A férfiak bőre állandóan vizes. Egy Gólem. Egy tucat főtt tojás. Semmilyen mutáció nem ment végbe. Csak egy sziklatengeren legelésző néhány bárány képe jelent meg.” A fenti idézet talán kissé szokatlannak tűnhet elsőre, ráadásul az értelmezése sem könnyű, úgy vélem. Talán érdemes úgy tekinteni rá, mint egy álomfoszlányokat idéző részletre, ahol nem kapunk egyértelmű jeleneteket, de a maguk kaotikusságában könnyebb egy egységben „látni” őket. Ez a szövegrészlet egyébként aperiodikus a kötetben, de pont ezért mindig más értelmet nyer magának. A mű nagyon egyedi stílusú, amely különösen nagy figyelmet igényel, bárki veszi is kézbe. Mario Bellatin (1960....

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.” Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben

Perintfalvi Rita – Amire nincs bocsánat

„A kritika és ítélkezés nélküli, elfogadó jelenlét az a háttér, amely képes megnyitni a másik szívét, hogy elindulhasson a gyógyulás útján.” Vajon miért érzem magam olyan kellemetlenül, ha a vallásról olvasok bármely formában? Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de igazán sose találtam meg rá a választ. Széles az érdeklődési köröm és kimondottan keresem a kényes témákat, mégis két olyan szegmenst is fel tudok sorolni, amelyek rossz érzéssel töltenek el. Az egyik a már fent említett vallás, ámbár jelen pillanatban egy nagyon is súlyos okkal vettem kézbe ezt a könyvet. Magyarországon nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki vallásgyakorló,...

bővebben

Emma Donoghue – Menedék

„[…] vajon miért versengenek egymással az emberek, hogy minél több dolgot halmozzanak fel, amikor saját bőrüket sem tarthatják meg az Isten által kiszabott időn túl.” Vajon ki számít igazi hívőnek és ki hitetlennek? Teszem fel sokadjára is ezt a kérdést, hiszen a XXI. századra megváltoztak a vallás gyakorlásához szükséges nézetek és feltételek. A kereszténység hatalmi játszmái már elenyészőben vannak, ezért a modern családok életében a felmenőktől eredeztethető erkölcsi szabályok és a mostani szülők tévelygéseinek egyvelegét kapják a fiatalok. A család, mint fogalom is igen tág értelmet kapott, hiszen jóformán mind szerkezetileg, mind fogalmilag kiszélesedett. A hit...

bővebben

« Régebbi bejegyzések