KÖNYVELVONÓ

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.”         Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben
Tillmann Pentele – Eleven viadukt

Tillmann Pentele – Eleven viadukt

  „Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.”       Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes...

bővebben
Turbuly Lilla – Pestre fel!

Turbuly Lilla – Pestre fel!

  „Imádom az ilyen reggeleket: amikor süt a nap, de a levegő még tiszta.  Ilyenkor az ember elhiszi, hogy minden csak most kezdődik, és kizárólag jó dolgok történhetnek vele.”         „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… „(William Shakespeare - Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc). Ez a rövid idézet jutott eszembe először, amikor kézbe vettem a mostani kötetet. Nem hiába, hiszen az aktuális olvasmányom is a színházat és a színészkedést vette górcső alá, bár tény, hogy a fenti szöveg a világirodalom egyik leghíresebb alkotójának különlegesen megformált észrevétele...

bővebben
Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

  „– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]”         A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak...

bővebben
Kollár Betti – Kosársuli

Kollár Betti – Kosársuli

  „Nem gyengeség megosztani másokkal a fájdalmunkat és keserűségeinket. Erre vannak a barátok.”           A sport mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Kinek ifjú korában véget érnek a nagy sportoló „álmai”-legyenek pozitív vagy negatív töltetűek-, míg másoknak csak akkor kezdődnek igazán. A testnevelés órák már az óvodás korban szépen lassan belesimulnak a mindennapi életünkbe, hiszen, akár tetszik, akár nem ki kell menni és a többiekkel együtt elvégezni a kiszabott feladatokat. Az iskolában is szépen lassan mindennapossá válnak ezek az órák, és komoly megmérettetéseknek kell megfelelni. Való igaz, hogy nem mindenki szereti, sőt olyanok is akadnak, akik inkább máshol...

bővebben
Kertész István – Nagy Sándor, a hódító

Kertész István – Nagy Sándor, a hódító

  “A 2020-ban megjelent könyvében Adrian Goldsworthy ezt írta: “Napjainkig Nagy Sándort úgy mutatják be, mint szentet vagy szörnyeteget, katonai géniuszt vagy hatékony gengsztert, és még újabban, mint egy rossz erkölcsű vagy biszexuális ikont.” Majd hozzáteszi, hogy sok történész napjaink erkölcsi értékítéletétől befolyásolva vizsgálja a múltat, és azt lát, amit látni akar. A Goldsworthy által nehezményezett történészi magatartás tipikus példája Karl-Wilhelm Welwei tanulmánya, amelynek már a címe is árulkodik szerzője állásfoglalásáról: Nagy Sándor nagy uralkodó volt? És a végkövetkeztetés: “… lépései háborúkat és pusztításokat eredményeztek, és a katonai műveletek révén számos...

bővebben
Németh Balázs – Sötétben élsz

Németh Balázs – Sötétben élsz

„[…] az emberek nagy erénye a harciasság, a kitartás és a küzdeni tudás.”         Néha eltöprengek azon, hogy vajon mitől is jó egy adott történet. Nyilván sok minden befolyásolja azt, hogy a mérleg nyelve melyik irányba fog mutatni, ráadásul – kivéve, ha szakmai könyvekről van szó – szubjektív, hogy ki mit gondol egy adott kötetről. Az olvasó képzelete egy tiszta vászon, amire a festő – ebben az esetben maga az író – felfesti a maga álmát, történetét. Hogy ez tematikailag mit ábrázol? Mindenki mást és mást láthat benne, hiszen nem mindegy, hogy mi lakozik szívünk mélyén és az sem, hogy milyen batyuval járjunk az útunkat. Amikor egy friss, még szinte „zsenge” lábakon...

bővebben

Vámos Robi – Légy te is Bánthatatlan!

  „Aki bánt egy másik embert, az igazából nem az embert bántja, hanem azt, amit csinál. Ha az embereknek nincsen okuk bántani valakit és mégis bántják, az abszolút róluk szól. Nem tisztelik a másikat eléggé!”       Hosszú ideje másról sem szólnak a közmédia csatornáinak különböző cikkei és hírportáljai, mint hogy emberek bántják egymást mind verbálisan és mind nonverbálisan egyaránt. A csapból is a negatív események folynak, hiszen a legtöbbször elnagyolt címszavakkal hirdetett szövegek egy bizonyos verseny miatt egyre durvább túlzásokba kergetik az írókat is. A verseny tétje az olvasó figyelme, amely ebben az információ dömpingben aranyat ér sok esetben. Ha...

bővebben

Vámos Miklós – Visz a vonat

  „Milyen könnyű szeretni azokat, akiket nem ismerünk.”           Visz a vonat, zötykölődünk. Néha úgy érezzük, hogy az elsuhanó táj képei, életünk éveivel mosódnak össze. Ebben a homályos, kissé kaotikus képzelgésben emlékek törnek felszínre, amelyekre már alig emlékezünk. Hosszú sorokba állnak össze képek, amelyekről nem mindről tudjuk, hogy a mi életünkből maradtak –e bennünk vagy csupán egy filmkocka vegyült el a képsorainkban. Az út, amelyre ráléptünk anno akaratlanul is végtelennek tetszett, pedig nagyon hamar elérünk a végére. Ki örömmel, tele emlékekkel, míg mások sok sírással, fáradalmakkal, fájdalmakkal. Minden út szakaszokra van felbontva és...

bővebben

Moira Risen – Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről

  „[…] a falvak és városok óriási metropoliszokká nőttek, melyekben hangyamód nyüzsgött a sokszorosára növekedett lakosság. Az emberek mindezt fejlődésnek nevezték és hangosan ünnepelték, de a tönkretett erdőket, mezőket, tavakat és patakokat lakó teremtmények számára mindez az otthonuk pusztulását jelentette. A vadon élő állatok lassan kiszorultak az emberek világából.”         Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy pici sárkány. Fajtársaihoz képest sokban eltért, nemcsak külsőleg, de bizony még belsőleg is. Hiszen ki hallott még olyat, hogy se tüzet okádni, se falvakat felgyújtani, de még hercegnőket sem szeretett elrabolni? Pedig a mi sárkányunk pontosan ilyen volt. Egyetlen...

bővebben