KÖNYVELVONÓ

Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

  „– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]”         A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak...

bővebben
Kollár Betti – Kosársuli

Kollár Betti – Kosársuli

  „Nem gyengeség megosztani másokkal a fájdalmunkat és keserűségeinket. Erre vannak a barátok.”           A sport mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Kinek ifjú korában véget érnek a nagy sportoló „álmai”-legyenek pozitív vagy negatív töltetűek-, míg másoknak csak akkor kezdődnek igazán. A testnevelés órák már az óvodás korban szépen lassan belesimulnak a mindennapi életünkbe, hiszen, akár tetszik, akár nem ki kell menni és a többiekkel együtt elvégezni a kiszabott feladatokat. Az iskolában is szépen lassan mindennapossá válnak ezek az órák, és komoly megmérettetéseknek kell megfelelni. Való igaz, hogy nem mindenki szereti, sőt olyanok is akadnak, akik inkább máshol...

bővebben
Kertész István – Nagy Sándor, a hódító

Kertész István – Nagy Sándor, a hódító

  “A 2020-ban megjelent könyvében Adrian Goldsworthy ezt írta: “Napjainkig Nagy Sándort úgy mutatják be, mint szentet vagy szörnyeteget, katonai géniuszt vagy hatékony gengsztert, és még újabban, mint egy rossz erkölcsű vagy biszexuális ikont.” Majd hozzáteszi, hogy sok történész napjaink erkölcsi értékítéletétől befolyásolva vizsgálja a múltat, és azt lát, amit látni akar. A Goldsworthy által nehezményezett történészi magatartás tipikus példája Karl-Wilhelm Welwei tanulmánya, amelynek már a címe is árulkodik szerzője állásfoglalásáról: Nagy Sándor nagy uralkodó volt? És a végkövetkeztetés: “… lépései háborúkat és pusztításokat eredményeztek, és a katonai műveletek révén számos...

bővebben
Németh Balázs – Sötétben élsz

Németh Balázs – Sötétben élsz

„[…] az emberek nagy erénye a harciasság, a kitartás és a küzdeni tudás.”         Néha eltöprengek azon, hogy vajon mitől is jó egy adott történet. Nyilván sok minden befolyásolja azt, hogy a mérleg nyelve melyik irányba fog mutatni, ráadásul – kivéve, ha szakmai könyvekről van szó – szubjektív, hogy ki mit gondol egy adott kötetről. Az olvasó képzelete egy tiszta vászon, amire a festő – ebben az esetben maga az író – felfesti a maga álmát, történetét. Hogy ez tematikailag mit ábrázol? Mindenki mást és mást láthat benne, hiszen nem mindegy, hogy mi lakozik szívünk mélyén és az sem, hogy milyen batyuval járjunk az útunkat. Amikor egy friss, még szinte „zsenge” lábakon...

bővebben

Vámos Robi – Légy te is Bánthatatlan!

  „Aki bánt egy másik embert, az igazából nem az embert bántja, hanem azt, amit csinál. Ha az embereknek nincsen okuk bántani valakit és mégis bántják, az abszolút róluk szól. Nem tisztelik a másikat eléggé!”       Hosszú ideje másról sem szólnak a közmédia csatornáinak különböző cikkei és hírportáljai, mint hogy emberek bántják egymást mind verbálisan és mind nonverbálisan egyaránt. A csapból is a negatív események folynak, hiszen a legtöbbször elnagyolt címszavakkal hirdetett szövegek egy bizonyos verseny miatt egyre durvább túlzásokba kergetik az írókat is. A verseny tétje az olvasó figyelme, amely ebben az információ dömpingben aranyat ér sok esetben. Ha...

bővebben

Vámos Miklós – Visz a vonat

  „Milyen könnyű szeretni azokat, akiket nem ismerünk.”           Visz a vonat, zötykölődünk. Néha úgy érezzük, hogy az elsuhanó táj képei, életünk éveivel mosódnak össze. Ebben a homályos, kissé kaotikus képzelgésben emlékek törnek felszínre, amelyekre már alig emlékezünk. Hosszú sorokba állnak össze képek, amelyekről nem mindről tudjuk, hogy a mi életünkből maradtak –e bennünk vagy csupán egy filmkocka vegyült el a képsorainkban. Az út, amelyre ráléptünk anno akaratlanul is végtelennek tetszett, pedig nagyon hamar elérünk a végére. Ki örömmel, tele emlékekkel, míg mások sok sírással, fáradalmakkal, fájdalmakkal. Minden út szakaszokra van felbontva és...

bővebben

Moira Risen – Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről

  „[…] a falvak és városok óriási metropoliszokká nőttek, melyekben hangyamód nyüzsgött a sokszorosára növekedett lakosság. Az emberek mindezt fejlődésnek nevezték és hangosan ünnepelték, de a tönkretett erdőket, mezőket, tavakat és patakokat lakó teremtmények számára mindez az otthonuk pusztulását jelentette. A vadon élő állatok lassan kiszorultak az emberek világából.”         Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy pici sárkány. Fajtársaihoz képest sokban eltért, nemcsak külsőleg, de bizony még belsőleg is. Hiszen ki hallott még olyat, hogy se tüzet okádni, se falvakat felgyújtani, de még hercegnőket sem szeretett elrabolni? Pedig a mi sárkányunk pontosan ilyen volt. Egyetlen...

bővebben

Perintfalvi Rita – Amire nincs bocsánat

  „A kritika és ítélkezés nélküli, elfogadó jelenlét az a háttér, amely képes megnyitni a másik szívét, hogy elindulhasson a gyógyulás útján.”         Vajon miért érzem magam olyan kellemetlenül, ha a vallásról olvasok bármely formában? Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de igazán sose találtam meg rá a választ. Széles az érdeklődési köröm és kimondottan keresem a kényes témákat, mégis két olyan szegmenst is fel tudok sorolni, amelyek rossz érzéssel töltenek el. Az egyik a már fent említett vallás, ámbár jelen pillanatban egy nagyon is súlyos okkal vettem kézbe ezt a könyvet. Magyarországon nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki vallásgyakorló,...

bővebben

Egressy Zoltán – Jolka harangja

  „Nem sokat ér az élet egyedül, nem tudja az ember megbeszélni a dógait senkivel.”         Vajon miről szól egy ember élete? Megszületünk, felnevelkedünk, majd felnőttként családot alapítunk, és végül megöregszünk. Tényleg ennyi lenne csupán egy lélek útja? Oly sokszor eszembe jut, hogy gyermekként milyen furcsának találtam az idős embereket. Ráncos bőrüket, gondterhelt tekintetüket és sokszor panaszos szavaikat. Azt gondoltam, hogy bár én is a nagyszüleimmel nevelkedtem javában, mégis őket oly ritkán hallottam így beszélni. Mint kiderült, ahány lélek, annyi életutat járunk be. Kinek kevés gond, sok mosoly, míg másnak mérhetetlen mennyiségű keserűség jut. Persze akkoriban más idők...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Poroló

  „A csillagok előtt minek szégyenkeznék?”     Mindannyiunknak van egy bizonyos transzgenerációs öröksége. Kinek tele szép emlékekkel, de sokunknak törött üvegekkel, sírással, sötétséggel. Az idő otthagyja nyomát az emberi lelkeken, de a családi album felnyitásával minden emlék – legyen bármilyen halovány is – új köntöst kap, és ismét életre kél. Újra halljuk nagyanyánk zsörtölődését a konyhából, nagyapánk pipájának illatát érezzük orrunkban. Édesanyánk meleg ölelő karjait véljük magunkon tudni, míg édesapánk fütyörészése hallatszik át a falakon. Emlékek, amelyek akaratlanul is felszínre törnek, és bár nem mind szép vagy fényes, mint egy letisztított üveggolyó, mégis, csak a...

bővebben