Adamek Katalin – Emigrációm története

„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.” Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad...

bővebben

Tova Friedman – Malcolm Brabant – Auschwitz lánya

„Az emberi fajon belül sokfélék vagyunk, de több dolog köt össze minket, mint ami elválaszt.” Néha úgy érzem, hogy túlvállalom magam érzelmileg olvasásaim folyamán. Nem a darabszámot figyelembe véve, mindinkább a témaköröket nézve. Évről évre egyre nagyobb számban nyúlok valamely tabunak számító vagy éppen emberi sorsokat feldolgozó kiadványok után. Tudatosan építem és keresem, mind az áldozatok, mind az elkövetők tekintetében a lelki okokat, a traumák feldolgozásának folyamatát, valamint azt az affektív torzulást, amely - létrejön parancsra vagy pusztán a hatalom megízlelésével - arra sarkallja az adott személyt, hogy bántalmazza a nála védtelenebbet. Ezért szinte borítékolható...

bővebben

Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó?

„A tapasztalataim és a jellemem ajándék. […] Az életem a sajátom, és vállalom a felelősséget tetteimért.” Hosszú idő óta keresem, kutatom azon önfejlesztő, pszichológiai könyveket, amelyek a családon belüli transzgenerációs traumával, azon belül is az anya-lánya kapcsolattal foglalkoznak. Ennek a kutatásnak természetesen személyes okai vannak, de számos más külső tényező miatt is érdekel ez az alapvetően is súlyos témakör. Személyes érintettségem miatt a mostani kiadványt öngyógyítás célzatával vettem kézbe, de nagyon jó alapot szolgált – utólag megtudva – a fent említett vizsgálatomhoz is. Ez az olvasásom elsődlegesen egy lelki analízis, ezért jelen esetben...

bővebben

Kertész István – Nagy Sándor, a hódító

“A 2020-ban megjelent könyvében Adrian Goldsworthy ezt írta: “Napjainkig Nagy Sándort úgy mutatják be, mint szentet vagy szörnyeteget, katonai géniuszt vagy hatékony gengsztert, és még újabban, mint egy rossz erkölcsű vagy biszexuális ikont.” Majd hozzáteszi, hogy sok történész napjaink erkölcsi értékítéletétől befolyásolva vizsgálja a múltat, és azt lát, amit látni akar. A Goldsworthy által nehezményezett történészi magatartás tipikus példája Karl-Wilhelm Welwei tanulmánya, amelynek már a címe is árulkodik szerzője állásfoglalásáról: Nagy Sándor nagy uralkodó volt? És a végkövetkeztetés: “… lépései háborúkat és pusztításokat eredményeztek, és a katonai műveletek révén számos...

bővebben

Perintfalvi Rita – Amire nincs bocsánat

„A kritika és ítélkezés nélküli, elfogadó jelenlét az a háttér, amely képes megnyitni a másik szívét, hogy elindulhasson a gyógyulás útján.” Vajon miért érzem magam olyan kellemetlenül, ha a vallásról olvasok bármely formában? Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de igazán sose találtam meg rá a választ. Széles az érdeklődési köröm és kimondottan keresem a kényes témákat, mégis két olyan szegmenst is fel tudok sorolni, amelyek rossz érzéssel töltenek el. Az egyik a már fent említett vallás, ámbár jelen pillanatban egy nagyon is súlyos okkal vettem kézbe ezt a könyvet. Magyarországon nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki vallásgyakorló,...

bővebben

William Dalrymple – A sah visszatér

“(…) Bármilyen távoli múltba nyúlik is vissza a történelme, Afganisztán – avagy Khurászán, ahogy az afgánok nevezték e térséget az elmúlt két évezred során – csupán röpke időszakokra örvendhetett politikai és közigazgatási egységnek. Többnyire inkább afféle “senki földjének” minősült – a szervezettebb szomszédok közötti ütközőzónának a maga folyton vitatott területeivel: csipkézett hegyvonulataival, áradásoktól elöntött alföldjeivel és sivatagjaival. Más korokban tartományai az egymással vetélkedő és csatározó birodalmak határvidékeit alkották. S bizony csak igen ritkán esett meg, hogy egyes területei önálló és összefüggő államalakulatokká kovácsolódtak. Mintha mindig minden csak...

bővebben

Kio Stark – Idegenek, ha találkoznak

„Más dolog látni, és megint más meglátni valamit.” Mostanában kezdtem úgy érezni, hogy sajátos elzártságot teremtettem magam körül a Covid időszaka óta. Ennek a magányosságnak persze megvan az a speciális előnye, hogy én válogatom meg többnyire a helyet és időt, amikor kommunikálni akarok új vagy kevésbé ismert emberekkel. Szerencsés helyzetben élek jelen pillanatban, hiszen a munkáim által ugyan sok az új arc előttem nap, mint nap, mégis csak egy gombnyomásra vagyok attól, hogy megszüntessek egy akár kellemetlen szituációt is. Persze adódnak helyzetek, amikor erre nekem sincs módom, és pont ezért elkezdtem foglalkozni olyan tényezőkkel is, mint maga a kommunikáció...

bővebben

Ésik Sándor – Sanyikám, én nem politizálok

„(…) mert politizálni nem csak azt jelenti, hogy állást foglalok egyik vagy másik párt mellett. Amikor a választásokon szavazunk, akkor valóban állást foglalunk, ám két választás között is véleményt kell alkotni a közélet kérdéseiben, környezetünk, közös ügyeink kérdéseiben. És fontos, hogy ez a vélemény a saját véleményünk legyen.” Sokszor hangoztatom, hogy két témakörben nem szívesen olvasok: az egyik a vallás, a másik pedig a politika. Ugyanis ez a kettő sokszor agresszív felhanggal hirdeti az adott hitét, véleményét, meglátásait, és ha valaki eltér az általa kijelentettektől, akkor azt tűzzel - vassal támadják. Sokszor belekérdezek olyan dolgokba, ami...

bővebben

Újabb bejegyzések »