Viktor Pelevin – Omon Ré

„Hittük veled: mindent mindenhez kapcsol e lét. De most visszanézek, és nem győzöm csodálni: Egyetlen színed, egyetlen vonásod sem volt enyém, Ifjúságom, mintha nem is lettél volna valódi.” Immáron tagadhatatlan, hogy az orosz irodalom feladja számomra a leckét minden egyes szerzőjével, mert bár nyitott lélekkel szemlélem és keresem azon alkotókat, akik eme kissé zárt társadalomból merészelnek kitekinteni a világ felé, mégis számos alkalommal szembesülök azzal a ténnyel, miszerint túl szabad a felfogásom ahhoz, hogy maradéktalanul befogadjam az üzeneteket. Még valamikor 2020-ban találkoztam először Viktor Pelevin szerző nevével, amikor a Helikon Kiadó sajátos sorozatán belül...

bővebben

Arundhati Roy – Az Apró Dolgok Istene

„A szagok, akár a zene, emlékeket hordoznak.” Kimondottan szeretek olyan – Európán kívüli – társadalmakról olvasni, amelyek eltérnek a megszokottól és legyen bármilyen zárt is egy adott kultúra, a róla szóló történetek megnyitnak egy kis kaput, amelyen boldogan csusszanok át. Ám ennek a kis utazásnak vannak buktatói is, mégpedig olyan nézetek, elvek és társadalmi dogmák, amelyeket szabad szellemű, önálló nőként nehezen tudok elfogadni, befogadni. A mostani olvasmányomat egy komoly céllal vettem kézbe, mégpedig, hogy megtudjam, India kasztrendszere hogyan torzítja el az ottani lelkeket, és milyen teher hárul egy olyan ártatlan lélekeszenciára, akinek első lélegzése okán már...

bővebben

Jaroslav Hašek – A Balaton partján és más írások

“Lágy, tollas derékaljon kellemes elmélkedni embertársaink nyomorán.” Kétségtelenül gazdag az Osztrák-Magyar Monarchia irodalmi hagyatéka, hiszen egy kutúrális szempontból (is) rendkívül sokszínű államalakulatról van szó. Őszintén bevallom, hogy középiskolában a XX. század első felének klasszikus művei - néhány kivétetellel - nem hagytak mély nyomot bennem, inkább csak kötelességből olvastam el őket. Felnőtt fejjel már teljesen más szemmel értékelem azonban ezeket az írásokat, és legyen szó akármilyen műfajról, sok szerző tudatosan vagy tudattalanul, de megjövendölte a Habsburg Birodalom halálát. “Mások a mennyezeten nézegették a festett őrangyalt. Idővel az őrangyal elhalványult és...

bővebben

Mijamoto Muszasi – Az öt elem könyve

„Bármit próbálsz is ki életedben először, az kezdetben nehézség elé fog állítani.” Számos olyan alkalomra vissza tudok emlékezni, amikor rácsodálkoztak idegenek, hogy nő létemre miért olvasok letűnt korok háborús stratégiáiról, mint például Szun-ce: A háború művészete című kötete, ráadásul olykor a XXI. századra már igencsak elavult szövegekről van szó. Alapvetően vallom, hogy ezek az írások sok esetben megállják a helyüket korunkban is, ám nem feltétlen, mint a harchoz adott „útmutató”, hanem mint inkább az erényen és őszinteségen alapuló, az igaz ember valódi útját részletesen bemutató írások. Számomra a háború egy bizonyos szegmense mindig is életem része volt és most is...

bővebben

Mark Twain – Ádám és Éva naplója

„Az a legjobb, ha az ember a dolgokat kísérlettel bizonyítja: akkor megismeri őket; ha azonban a találgatásra, feltételezésre és sejtésekre támaszkodik, soha nem lesz művelt.” Egy újabb klasszikus történet, amely rövidsége ellenére nagyon felkavart, mégis a lelkemet ezer színben pompáztatta. Sosem tagadtam, hogyan is vélekedek arról, ami a magyar oktatási rendszerben zajlik. Túl fiatalon kell kézbe venni olyan szerzők fajsúlyos könyveit, amelyeket nem érthet – korából és tapasztalatlanságából fakadóan – a gyermek. Egy felnőttnek ellenben ezek a kiadványok sokszor víz a sivatagban, mert szomjazzuk a tudást, a gyötrelem szépségét és mindazt a történelmi kincset, amelyeket ezek...

bővebben

Stefan Zweig – Sakknovella

„[…] bármilyen anyagtalan a gondolat, szüksége van valamilyen támpontra, különben csak önmaga körül kering.” Mindig is nagy érdeklődéssel tekintettem azon lelkek felé, akik valamilyen módon rabjaivá váltak egy-egy „játéknak”. Sok esetben a kártyajátékok megszállottairól olvashattam, vagy hallottam éppen, akik sokszor saját vagyonukat is kockára tették a nyerés érdekében. Ugyan köztudott, hogy a játékszenvedély egy igencsak sajátos betegség, mégis kevésbé vesszük komolyan és sokszor túl későn figyelünk fel, az adott személynél megmutatkozó tünetekre. Persze a világ tekintetében elenyésző ez a szám, mégis egy adott nemzetre lebontva már igencsak nagy százalékban találunk ilyen...

bővebben

Edgar Allan Poe – A fekete macska

“S épp ebben a szobában állt, a nyugati falnál, egy óriási ében óramű. Ingája tompa, súlyos, a percmutató megtette az utat a számlap körül, és ha az órát kellett jelezni, oly hang tört elő a gépezet érctüdejéből, amely tiszta volt, hangos és mély, és különösen zenei, de olyan meghökkentő hanggal és hangsúllyal, hogy az orkesztra zenészei minden órafordulásnál pár pillanatnyi szünetet kényszerültek tartani produkciójukban, e hangra fülelve; s így a keringőknek is be kellett szüntetni a forgásukat; s az egész vidám társaságon rövid zavar szállt át; s amíg az óra harangja kongott, meg lehetett figyelni, hogy a legvadabb tobzódó is elsápad, s a legvénebbek s legnyugodtabbak homlokukhoz...

bővebben

Egressy Zoltán – Jolka harangja

„Nem sokat ér az élet egyedül, nem tudja az ember megbeszélni a dógait senkivel.” Vajon miről szól egy ember élete? Megszületünk, felnevelkedünk, majd felnőttként családot alapítunk, és végül megöregszünk. Tényleg ennyi lenne csupán egy lélek útja? Oly sokszor eszembe jut, hogy gyermekként milyen furcsának találtam az idős embereket. Ráncos bőrüket, gondterhelt tekintetüket és sokszor panaszos szavaikat. Azt gondoltam, hogy bár én is a nagyszüleimmel nevelkedtem javában, mégis őket oly ritkán hallottam így beszélni. Mint kiderült, ahány lélek, annyi életutat járunk be. Kinek kevés gond, sok mosoly, míg másnak mérhetetlen mennyiségű keserűség jut. Persze akkoriban más idők...

bővebben

Csáth Géza – Ópium

“Csendes szobában, ahol puha kis szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szét a kicsiny üveg pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú Isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életét, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.” Képzeljük el magunknak a következő életutat: nyolc éves korunkban...

bővebben

Szerb Antal – A Pendragon legenda

“- Van valami ősi bölcsesség, valami ős-kinyilatkoztatás, amelynek minden emberi tudomány csak a higítása – mondta csendesen. – Amit az emberek elfelejtettek abban a mértékben, amint növekedett a képességük, hogy racionálisan gondolkozzanak. - Igen – mondtam -, ez ma már csaknem tudományos igazság. Minden nép mitológiája egy törvénymondó bölccsel kezdődik: Hamurabbi Egyiptomban, Hermes Trismegistos Egyiptomban… - És minden nagy gondolkozó úgy tudta, hogy az igazságot valahonnan messziről, ősidőkből kapták az emberek. Gondoljon Platón Atlantis-meséjére a Timaiosban…Volt egy világ, egy nagy-nagy sziget, ami a tenger alá süllyedt. Innen hozdták magukkal a titkokat az egyiptomi papok....

bővebben

« Régebbi bejegyzések