Jeaniene Frost – Első lobbanás

„[…] semmi sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál.” Hogyan is tudnám megfelelően kifejezni mindazon érzéseimet és gondolataimat, amelyet a mostani olvasmányom hagyott bennem! Talán kezdeném azzal a ténnyel, hogy most bizonyosodott be, mennyit is változott az elmúlt években ízlésem. Régebben biztos, hogy kedvencként öleltem volna magamhoz eme kötetet és alig vártam volna, hogy a következő kiadványt is kezembe vehessem, elvégre Az éjszaka hercege című sorozat első regényét olvastam. Jeaniene Frost írónő másik sorozatának szintén első regényéhez (Félúton a sírhoz) már volt szerencsém, de sajnos túl sokat vártam attól a könyvtől is és igen keveset kaptam. Ez kedvemet szegte...

bővebben

Dennis Lehane – Apró irgalmak

“Ő pedig legszívesebben azt felelné: “Oké, vágjunk bele. Majdnem megragadja az arcát, rátapasztja az ajkát az övére, és összeszorított fogain keresztül mondja: “Csináljuk, de kurvára!” Aztán valahogy mégis ezek a szavak törnek ki belőle: – Szóval, túl jó vagy nekünk, mi? Elkeseredett nyögés buggyan ki a férfi szájából, a hang valahol egy halk sikoly és egy hangos sóhajtás között van. Ami reményfoszlány eddig talán a szemében pislákolt, most szépen buszra száll, örökre elhúz a városból, és most már teljesen üres, halott szemmel néz Mary Patre. – Takarodj innen a picsába – mondja halkan. – Ha Jules előkerül, szólok neki, hogy menjen haza.” Tételezzük fel, hogy egy olyan nagyvárosban...

bővebben

Anonyma – Egy nő Berlinben

„Vannak dolgok, amiket csak akkor tudunk elfelejteni, ha kimondjuk őket.” Nagyon nehéz bármit is írnom jelen pillanatban, mert őszintén szólva üvölteni tudnék, de ezzel csak maximum a saját fájdalmamon tudok némiképpen enyhíteni. Nem hiába mondják azt, hogy a legjobb könyveket, történeteket a való élet írja, ám könnyből és fájdalomból merítkezni, fullasztó és kínzó ennyi év távlatából is. Kegyetlenségről, fájdalomról, könnyekről és ki nem mondott bűnökről mesél ez a kötet, ám a XXI. században élve is együtt dobban a női szív a sorstársakért, mert a nemi erőszak, adódjon múltban vagy jelenben, a Könnyek folyójához vezet, amely a Némaság völgyéből indul és a Semmi tengerébe folyik....

bővebben

Christopher Buehlman – Két tűz között

“Az uraság kelletlenül leküldte a három megmaradt katonáját, hogy kutassák át a pap házát, de úgy találták, hogy a lakója már elment. Mivel tudták, hogy az öccse Őszentsége avignoni otthonában szolgál, a férfiak átkutatták a házat, hogy megtalálják a kincseket, amiket Matthieu atya hagyhatott maga mögött. Az egyikük az alabárdjával bökdöste a földet az udvaron. A másik az utazóládáját, a fazekát és néhány szerszámát kutatta át. A harmadik átforgatta az ágyként szolgáló szalmát. Másnap ez a férfi belázasodott. Négy nappal később már mindenki meghalt a kastélyban. Az új udvarmester volt az utolsó; zokogva figyelte a tükörképét a fényesített sárgaléz lemezben, és bár teljesen ronccsá vált,...

bővebben

Kolarics Andrea – Pórias játszmák

„Néha valami szörnyűségesnek kell ahhoz történnie, hogy helyet adjon a sok szépnek, ami majd elfeledteti veled.” Vajon meghatároz-e bárkit is, hogy honnan jött? Milyen családi mintákat látott és örökölt? Vajon mennyit ér a szülői szigor, ha az életünket másképpen látjuk, mint felmenőink? És a legfontosabb, hogy örökségünk–e az a minta, amelyet a transzgeneráció által magukban vagyunk kénytelenek hordozni? Fajsúlyos kérdések, úgy gondolom, ám csak a felszínét súroltam mindannak a tematikának, amelyek ebben a regényben megtalálhatóak. Hosszú utat teszünk meg életünk folyamán, ám ezen az ösvényen sokat változunk akaratlanul is. Ki a múltja elől menekül, ki a jelenétől dermed a...

bővebben

James Patterson – J.D. Barker – A zaj

“- A legmagasabb emberi testhőmérsékletet Atlantában regisztrálták, 1980-ban. Egy Willie Jones nevű férfi túlélt egy hőgutát 46 fokos testhőmérséklettel. A 43 foknál magasabb testhőmérséklet agykárosodást, izomrángást, sokkot, fulladást és szívrohamot okoz. A belső szervek cseppfolyóssá válnak, és azonnal bekövetkezik a halál. Hrabin visszatette a kupakot a filctollra, és letette a tábla keskeny tálcájára. - Nem akarok erőszakoskodni, de nem válaszolt a kérdésemre. A károsodás alapján milyen magas lehetett a boncoltak hőmérséklete? Martha körbehordozta a tekintetét a társaságon, és egy darabig habozott. - 48 vagy talán 50 fok, ráadásul tartósan.” A James Patterson és J.D. Barker...

bővebben

Perintfalvi Rita – Amire nincs bocsánat

„A kritika és ítélkezés nélküli, elfogadó jelenlét az a háttér, amely képes megnyitni a másik szívét, hogy elindulhasson a gyógyulás útján.” Vajon miért érzem magam olyan kellemetlenül, ha a vallásról olvasok bármely formában? Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de igazán sose találtam meg rá a választ. Széles az érdeklődési köröm és kimondottan keresem a kényes témákat, mégis két olyan szegmenst is fel tudok sorolni, amelyek rossz érzéssel töltenek el. Az egyik a már fent említett vallás, ámbár jelen pillanatban egy nagyon is súlyos okkal vettem kézbe ezt a könyvet. Magyarországon nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki vallásgyakorló,...

bővebben

Csáth Géza – Ópium

“Csendes szobában, ahol puha kis szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szét a kicsiny üveg pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú Isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életét, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.” Képzeljük el magunknak a következő életutat: nyolc éves korunkban...

bővebben

Rupi Kaur – otthon test

„a fájdalom bejárat a boldogságunkhoz” Azt hiszem, hogy elvesztem, elvégre egy olyan ösvényre léptem ezzel az olvasásommal, amit eddig nagy ívben kerültem. Ez pedig a feminizmus egy rövid szakasza. Nagy élharcosa vagyok jómagam is az igazságtalanságok elleni küzdelmeknek, de a fent említett irányzat többnyire túlzó volt a számomra, főleg az utóbbi időszak eseményeit tekintve. Ugyanakkor jó érzés mégis látni, hogy van letisztult, valóságot nem eltorzító nézeteken alapuló szegmense is, amelyet, mint nő nagy erőkkel támogatok. Most biztos többen azt gondoljátok rólam, hogy na „itt egy újabb irányzat bolond”, de őszintén szólva nem erről van szó. Aki pár napja olvasta Rupi...

bővebben

Ripszám Alexandra – Trauma – Egy család tragédiája

"Az ember hajlamos azt hinni, hogy az időnek varázsereje van. Ami szép, meseszerűvé válik, ami rossz, az előbb-utóbb kifakul, aztán el is felejtjük teljesen. Talán lehet benne némi igazság." Hol is kezdjem ezt az értékelést? Nem tagadom, hogy nagyon dühös vagyok, mert egy roppant izgalmas és végre viszonylag kidolgozott könyvet sikerült az utolsó harminc oldalon elrontani. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam. Köszönöm. Ripszám Alexandra nevével először találkoztam, de mint ismeretlen írót tekintve elfogott az a jól ismert izgalom, hogy vajon milyen világot álmodott meg a számomra? Esetleg egy új kedvenc alkotóra lelek...

bővebben

« Régebbi bejegyzések