Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó

„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó.” Bevallom őszintén, hogy célzottan nők elleni erőszak témakörében kerestem olvasnivalót, mivel nagyon aktuális a tematika életemben és más okból is esedékessé vált. Így evidens volt, hogy egy olyan művet vegyek kézbe, amely nem fikció (bár azok között is akad bőven olyan írás, amely megtépázza a lelket), ezért maradtam az olyan alkotásoknál, amelyek tényfeltárók, netán egy jelenkorunkban is fontos eseményen alapszanak. Mivel a valóságból nem nehéz merítkezni, - sajnos - egyre többször és sürgetőbben érint mindenkit ez a még mindig tabuként kezelt, egyáltalán nemcsak a nőket érintő, tragédia és bűn. Így esett...

bővebben

Adaobi Tricia Nwaubani – A baobab árnyékában

„– Mindig lehet találni alkalmat arra, hogy hálát adjunk […]. A világon minden okkal történik.” Valahogy sosem szerettem naplókat olvasni és ebbe beletartoztak az ebben a formában íródott könyvek is, mivel mindig olyan érzésem támadt, hogy valami olyasmiről lesz tudomásom, amely megváltoztat lelkileg. Nos, a mostani esetre nagyon is igaznak bizonyultak a fent leírtak, mert bár nagyon érdekelt a kötet tartalma, már sosem leszek újra a régi önmagam. Ez a kijelentésem nem a drámai hatásvadászat céljából született, mind inkább abból a tényből, melynek köszönhetően még kiábrándultabban szemlélem a fejletlenebb földrészeken élők kilátástalanságát. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a világ...

bővebben

Dudás Éva – Isten tenyerén

„Ez egy másik rend, kegyetlen törvény, hisz kit szeretünk, az is megszűnik egyszer, s feloldódik, mint szimfónia hangjai, a holt lelkek őrült forgatagában.” A költészetben az az igazán izgalmas, ahogy egy adott szerző képes játszani a szavakkal, rímekkel, olvasói szívekkel. Nagy tematikákat is lehet igen könnyen befogadhatóvá tenni, ahogy hétköznapi életünkből merítkezve is kaphatunk apró pillanatokról festményszerű leírást. Természetesen nem mindegy, hogy milyen a befogadó lélek, hiszen a lelkünk egy tiszta vászon ebben az esetben, de minden szóhoz társul egy szín, egy emlékkép, amelyből végül egy kép áll össze. Emlékek kockái tolulnak a felszínre, ám értékük és szépségük mindig...

bővebben

Arundhati Roy – Az Apró Dolgok Istene

„A szagok, akár a zene, emlékeket hordoznak.” Kimondottan szeretek olyan – Európán kívüli – társadalmakról olvasni, amelyek eltérnek a megszokottól és legyen bármilyen zárt is egy adott kultúra, a róla szóló történetek megnyitnak egy kis kaput, amelyen boldogan csusszanok át. Ám ennek a kis utazásnak vannak buktatói is, mégpedig olyan nézetek, elvek és társadalmi dogmák, amelyeket szabad szellemű, önálló nőként nehezen tudok elfogadni, befogadni. A mostani olvasmányomat egy komoly céllal vettem kézbe, mégpedig, hogy megtudjam, India kasztrendszere hogyan torzítja el az ottani lelkeket, és milyen teher hárul egy olyan ártatlan lélekeszenciára, akinek első lélegzése okán már...

bővebben

Ákody Zsuzsa – Lélekrablók

„Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó.” Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg azt a sok gondolatot, ami éppen bennem örvénylik. Talán kezdeném azzal az általam igaznak vélt hittel, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje, hiszen olyanok, mint a jó bor, idővel a legjobbkor kerülnek kezembe. A mostani regénnyel is így jártam, mert bár lassan több éve is meg van annak, hogy megvásároltam, mégsem vágytam arra, hogy kézbe vegyem. Ám most eljött az...

bővebben

Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

„Az ablakok megdermedtek. A férfiak bőre állandóan vizes. Egy Gólem. Egy tucat főtt tojás. Semmilyen mutáció nem ment végbe. Csak egy sziklatengeren legelésző néhány bárány képe jelent meg.” A fenti idézet talán kissé szokatlannak tűnhet elsőre, ráadásul az értelmezése sem könnyű, úgy vélem. Talán érdemes úgy tekinteni rá, mint egy álomfoszlányokat idéző részletre, ahol nem kapunk egyértelmű jeleneteket, de a maguk kaotikusságában könnyebb egy egységben „látni” őket. Ez a szövegrészlet egyébként aperiodikus a kötetben, de pont ezért mindig más értelmet nyer magának. A mű nagyon egyedi stílusú, amely különösen nagy figyelmet igényel, bárki veszi is kézbe. Mario Bellatin (1960....

bővebben

Perintfalvi Rita – Amire nincs bocsánat

„A kritika és ítélkezés nélküli, elfogadó jelenlét az a háttér, amely képes megnyitni a másik szívét, hogy elindulhasson a gyógyulás útján.” Vajon miért érzem magam olyan kellemetlenül, ha a vallásról olvasok bármely formában? Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de igazán sose találtam meg rá a választ. Széles az érdeklődési köröm és kimondottan keresem a kényes témákat, mégis két olyan szegmenst is fel tudok sorolni, amelyek rossz érzéssel töltenek el. Az egyik a már fent említett vallás, ámbár jelen pillanatban egy nagyon is súlyos okkal vettem kézbe ezt a könyvet. Magyarországon nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki vallásgyakorló,...

bővebben

Emma Donoghue – Menedék

„[…] vajon miért versengenek egymással az emberek, hogy minél több dolgot halmozzanak fel, amikor saját bőrüket sem tarthatják meg az Isten által kiszabott időn túl.” Vajon ki számít igazi hívőnek és ki hitetlennek? Teszem fel sokadjára is ezt a kérdést, hiszen a XXI. századra megváltoztak a vallás gyakorlásához szükséges nézetek és feltételek. A kereszténység hatalmi játszmái már elenyészőben vannak, ezért a modern családok életében a felmenőktől eredeztethető erkölcsi szabályok és a mostani szülők tévelygéseinek egyvelegét kapják a fiatalok. A család, mint fogalom is igen tág értelmet kapott, hiszen jóformán mind szerkezetileg, mind fogalmilag kiszélesedett. A hit...

bővebben

Lia Celi – Tizenkét pillangó

„Az értelem gyönyöre az erő mértékegysége.” Ha a mai kor szellemében említésre kerülnek egy társaságban a prostituáltak vagy más néven örömlányok, akkor egy bizonyos zavart csend támad többnyire, amely arra enged következtetni, hogy valami tiltott, úgymond tabu téma került szóba. Pedig a XXI. századra a konzumhölgyek akaratlanul is a hétköznapi élethez kapcsolhatók, elvégre csak Budapest belvárosát kell kicsit tüzetesebben szemlélni és rögtön nem is egy aluljáróban magukat áruba bocsájtó hölgyeményekkel találkozhatunk. Ezek az utca lepkéi, akik a munkás és egyéb kasztok kiszolgálása miatt üzekedhetnek. De mi van azokkal a társadalmi rétegekkel, ahol a...

bővebben

Adamek Katalin – Borzongások

„Olvasóemberként mindenem a könyv […]” Évek óta – pontosabban amióta a Covid járvány az életünk része – nem utazok sehova, csak lakóvárosomban intézem ügyes-bajos dolgaimat. Ez a fajta elzárkózás nem volt előtte jellemző rám, de valahogy belekövültem a saját életembe. Nagyjából két hónapja érzem, hogy mennem kell, hiszen sosem voltam híve az otthon ülésnek, mégis erre kényszerültem. Pont ezért még a nyári Könyvfesztivál alkalmával figyeltem fel erre a kötetre, amely már a borítójával is magához hívott. Adamek Katalin egy különlegesen szerencsés életkártyát húzott lélek, akinek megadatott, hogy először munkájából adódóan, később pedig már magáncélból beutazza...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Vallás, Politika