Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Minél szebb a látvány, annál teljesebb a borzalom. Mik vagyunk? Vérgyűrű a fény díszdobozában […].” Nehéz szavakba önteni mindazt az érzést és gondolatiságot, amelyet eme könyv hagyott hátra bennem olvasásom után. Részben meg vagyok rökönyödve, más részről viszont teljesen elbűvölt a maga naturalista üzenetével. Az ember nagyító alá kerül rassz és identitás tekintetében is, ám, hogy ki hogyan és miképpen ítéltetik meg, már egyéni. Ráadásul az irodalomhoz szóló „elégia” is egyetemben, a szó nem eredeti értelmében. Az író tükröt tart számunkra és az írás legszentebb Istenének felkínálja áldozattételként az olvasói lelket, amely a maga önzőségében egy kiáltás is az éterbe, mindarról,...

bővebben

Karin Smirnoff – Elmentem az öcsémhez

„Azért festek, hogy megértsem a dolgokat. Csak ezért festek. Belefestem magam az emlékezet legbelső magvába.” Amikor ránézek erre a borítóra, amely Helmer Osslund – Tájkép őszi színekben című festményének egy részletét mutatja, arra gondolok, hogy bár a színek egy bizonyos melegséget árasztanak, mégis én magam legbelül megdermedek. Káosz és egységesség jellemzi a képet, ahogy magát a regényt is. Karin Smirnoff – elmentem az öcsémhez című első könyve, amely 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadónak köszönhetően, egy olyan mélységbe csábít, amelyből nincs visszaút. Döntéseinknek súlya van, ahogy az életben is és pont ezért, mindenki a maga felelősségére vegye kézbe ezt a...

bővebben

Shan Sa – A gójátékos

„Miért hullatnak ennyi könnyet az istenek a világra? Az én boldogtalanságomat siratják? Ez az égi zuhatag miért nem mossa el szenvedéseinket és tisztátlanságunkat?” Sejtettem, hogy nem egy könnyed hangvételű és tematikájú könyvet veszek kézbe, de még most is hullanak a könnyeim és zaklatott vagyok. Már nagyon régóta vágytam ennek a regénynek az olvasásra, de féltem tőle, hiszen Japán és Kína háborús időszakában ugyan milyen szerelem szövődhet két ellenséges nép gyermekei között? Nos, megtudtam a végére. Shan Sha – A gójátékos című regénye 2007-ben jelent meg az Ulpius-ház Kiadónál. A kötet hiteles történelmi háttérrel építi fel keretét, ahol a halál a mindennapok része, ám a...

bővebben

Kerstin Ekman – Farkasvér

„Ha az ember egyszer elkezd írni, nehéz abbahagyni. Az írásnak megvan a maga törvénye.” A fenti idézet még rám is hatással van, úgy látszik, mivel egy ideje gyógyírként hat fájó lelkemre az írás. De ez csodálatos időtöltés nemcsak számomra hatásos, hanem számos szerzőre is, akik különleges történeteikkel másoknak is nagy örömet okozhatnak. Ráadásul a természet és ember kapcsolata még mindig kiaknázatlan terület, hiszen a próza világában járva, bár megannyi regényt olvashatunk a témában, mégsem unható meg soha. Talán vonzódom is az ilyesfajta könyvekhez, ezt nem tudom biztosan, de azt mindenképpen határozottan állíthatom, hogy a farkasokról szóló kötetekért rajongok. Kerstin Ekman...

bővebben

Arvo Valton – Cseresznyeág

„[…] ifjú korában az ember azt gondolja, még minden előtte áll. A túlzó hit is ostobaság, de még nagyobb ostobaság, ha az ember elhanyagolja és kellemetlennek véli a további kutatást és elveszíti kíváncsiságát.” Nagyon szeretek kalandozni a világirodalom különböző szegmenseiben, hiszen számos olyan szerző élt vagy él, akik nem a legnépszerűbbek, elvégre alkotásaik általában olyan tematikákat dolgoznak fel, amelyek inkább szépirodalom, sem mint a szórakoztató szféra kategóriájába esnek. Ráadásul nagyon kedvelem azokat a könyveket, amelyek rövidségük ellenére rendkívüli tartalommal bírnak. Egyik ilyen keresgélésem alkalmával bukkantam rá a mostani olvasmányomra is, amely már...

bővebben

Bendl Vera – Majdnem negyven

„Azt mondta, a szabadság sokszor veszteséggel kezdődik. (…) aki nem vesztett még semmit, nem is lehet szabad.” Hosszú idő óta először vásároltam meg egy könyvet azért, mert megtetszett a címe, bár ez így teljesen nem valós. A valódi indokom abban rejlett, hogy én is a küszöbén állok a címben megnevezett bűvös számnak és reméltem, hogy egy olyan hiteles, mai – XXI. századi – nő vívódásait követhetem nyomon, aki akár én magam is lehetnék. Bár Katalintól számos tényező elválaszt, mégis reméltem, hogy a gondolataim visszatükröződnek, akár csak kis szegmensében is a történetben. A remény hal meg utoljára, tartja a mondás, de én ezt már a kötet felénél elengedtem… Bendl Vera írónő...

bővebben

Seres László – Láger sztornó

„Minden egyes búcsú, minden egyes elutazás megemészthetetlen, hiszen magában hordozza annak lehetőségét, hogy az illető soha az életben nem jön vissza.” A Holokauszt témaköre kiapadhatatlan ihlet forrása a szerzőknek, történet mesélőknek. Az elmúlt években csak jómagam több tucat ilyen írást vettem kézbe, amelyek hol az áldozat szemszögéből, hol az elkövetők oldaláról tárták fel a genocídium sötét korszakát. A mostani olvasmányom némiképpen más szemszögből vizsgálja a fent említett tematikát, ámbár nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy a transzgenerációs örökség szegmenséből közelít hozzá. Hogy milyen örökséget kapunk egy traumatizált felmenőtől, az szinte borítékolható,...

bővebben

Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

„Az ablakok megdermedtek. A férfiak bőre állandóan vizes. Egy Gólem. Egy tucat főtt tojás. Semmilyen mutáció nem ment végbe. Csak egy sziklatengeren legelésző néhány bárány képe jelent meg.” A fenti idézet talán kissé szokatlannak tűnhet elsőre, ráadásul az értelmezése sem könnyű, úgy vélem. Talán érdemes úgy tekinteni rá, mint egy álomfoszlányokat idéző részletre, ahol nem kapunk egyértelmű jeleneteket, de a maguk kaotikusságában könnyebb egy egységben „látni” őket. Ez a szövegrészlet egyébként aperiodikus a kötetben, de pont ezért mindig más értelmet nyer magának. A mű nagyon egyedi stílusú, amely különösen nagy figyelmet igényel, bárki veszi is kézbe. Mario Bellatin (1960....

bővebben

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.” Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, - egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat...

bővebben

María Gainza – Látóideg

„Nincs nyomasztóbb egy eltitkolt családi legendánál. Erre az alapkőre épülnek a családok, innen ered a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatban a zárt klán érzés, amiért senki sem foglalkozik személyesen a másikkal.” A minap egy igen érdekes álomban volt részem. Ugyan teljesen minden részlete már nincs meg, mégis szeretném megosztani veletek. Egy hideg, ám verőfényes napsütéses reggelen kissé zaklatottan „ébredtem”, hiszen befészkelte magát a szívembe egy érzés. Tudtam, hogy aznap rengeteg dolgom van, mégsem bírtam szabadulni tőle. Végül úgy döntöttem, hogy engedek – tőlem szokatlan módon – ennek a mély, és kissé agresszív sugallatnak és elmegyek a Szépművészeti Múzeumba. A...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »