Narine Abgarjan – A szín hallgatása

„Minden, ami a lelkemben van – talizmán.” Tudtad, hogy a legszebb emlékeink és a legfájdalmasabb pillanataink összessége mi magunk vagyunk a jelenünkben? Sejtetted valaha, hogy jövőnk szeretteink könnyeiből és véréből összegyúrt kegy csupán? Azért, hogy mi békével a lelkünkben, hittel a szívünkben és reménnyel a felkelő Nap oltárán minden egyes nap élvezhessük annak melegét, a múlt sötétebb időszakából való kikecmergés, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelem az áldozat érted, értem, minden gyermekért. Persze számunkra a saját korszakunk problémái és bajai a legfontosabbak, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és milyen sebeket hordoznak felmenőink. Elvégre nem...

bővebben

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.” A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben

Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Minél szebb a látvány, annál teljesebb a borzalom. Mik vagyunk? Vérgyűrű a fény díszdobozában […].” Nehéz szavakba önteni mindazt az érzést és gondolatiságot, amelyet eme könyv hagyott hátra bennem olvasásom után. Részben meg vagyok rökönyödve, más részről viszont teljesen elbűvölt a maga naturalista üzenetével. Az ember nagyító alá kerül rassz és identitás tekintetében is, ám, hogy ki hogyan és miképpen ítéltetik meg, már egyéni. Ráadásul az irodalomhoz szóló „elégia” is egyetemben, a szó nem eredeti értelmében. Az író tükröt tart számunkra és az írás legszentebb Istenének felkínálja áldozattételként az olvasói lelket, amely a maga önzőségében egy kiáltás is az éterbe, mindarról,...

bővebben

Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

„Ilyenek az emlékek is, könnyen elvesznek, ha valami megzavarja őket, mielőtt a raktárba kerülnének.” Rövidsége ellenére a mostani regény nagyon tartalmasnak bizonyult, hiszen mindazon által, hogy egy anya-lánya kapcsolat töredékeit próbáljuk összefoltozni, megismerkedünk egy olasz család mindennapi életével is. Főszereplőnk egy 47 éves nő, aki demenciában szenvedő édesanyját ápolja a hétköznapokban. Mivel a viszonyuk koránt sem mondható felhőtlennek ezért számos alkalommal csupán a kötelességtudat hajtja és a vágy, hogy hátha kap némi magyarázatot a múlt nagy kérdéseire, amikor felmenője tiszta pillanatait éli meg. Ám a napok meséléssel telnek, egyik a másik után, ahogy egy...

bővebben

Karin Smirnoff – Elmentem az öcsémhez

„Azért festek, hogy megértsem a dolgokat. Csak ezért festek. Belefestem magam az emlékezet legbelső magvába.” Amikor ránézek erre a borítóra, amely Helmer Osslund – Tájkép őszi színekben című festményének egy részletét mutatja, arra gondolok, hogy bár a színek egy bizonyos melegséget árasztanak, mégis én magam legbelül megdermedek. Káosz és egységesség jellemzi a képet, ahogy magát a regényt is. Karin Smirnoff – elmentem az öcsémhez című első könyve, amely 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadónak köszönhetően, egy olyan mélységbe csábít, amelyből nincs visszaút. Döntéseinknek súlya van, ahogy az életben is és pont ezért, mindenki a maga felelősségére vegye kézbe ezt a...

bővebben

Arundhati Roy – Az Apró Dolgok Istene

„A szagok, akár a zene, emlékeket hordoznak.” Kimondottan szeretek olyan – Európán kívüli – társadalmakról olvasni, amelyek eltérnek a megszokottól és legyen bármilyen zárt is egy adott kultúra, a róla szóló történetek megnyitnak egy kis kaput, amelyen boldogan csusszanok át. Ám ennek a kis utazásnak vannak buktatói is, mégpedig olyan nézetek, elvek és társadalmi dogmák, amelyeket szabad szellemű, önálló nőként nehezen tudok elfogadni, befogadni. A mostani olvasmányomat egy komoly céllal vettem kézbe, mégpedig, hogy megtudjam, India kasztrendszere hogyan torzítja el az ottani lelkeket, és milyen teher hárul egy olyan ártatlan lélekeszenciára, akinek első lélegzése okán már...

bővebben

Merethe Lindstrøm: – Csenddé vált napok

„Muszáj valakinek elmondanom, milyen érzés ez, miért annyira nehéz együtt élni valakivel, aki hirtelen elnémult. Nem csak olyan, mintha ő már nem lenne ott. Olyan, mintha te magad sem lennél jelen.” Gondolataim hangosan üvöltenek egy elnémult házban. Csend, amelyre oly sokszor vágyom, és amely néha rám omlik akaratlanul is. A ki nem mondott szavak összessége, a meg nem élt életek értelme és a halál előhírnöke. Merethe Lindstrøm – Csenddé vált napok című regénye egy idős házaspár életébe enged betekintést, ahol a gyermekek elköltözésével beáll egy bizonyos állandóság és mintha az idő sem akarna megfelelően telni már. Megszokottá vált mozdulatok és elfelejtett emlékek között...

bővebben

Vámos Miklós – Teendők halálom után

„Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.” Idén úgy döntöttem, hogy több hazai szerzőt is tüzetesebben szeretnék megismerni, hisz számos kiváló alkotót rejt kis országunk is. A közismertebb szerzőktől az elsőkönyves írókig mindenkire nyitott lélekkel állok, hiszen nem egy kellemes meglepetést kaptam mind a két esetben. Talán 2024 is tartogat számomra új kedvenceket vagy olyan ígéretes stílusú regényeket, amelyeket örömmel teszek fel polcomra. Vámos Miklós írótól már volt szerencsém kézbe venni tavaly megjelent Visz a vonat című novellás kötetét, amely akkor nagyon kellemes meglepetéssel szolgált. Ugyan olvastam, hogy a könyvben régebben már publikált...

bővebben

Kasivai Hiszasi – A Kamogava Kifőzde

„– A dolgok ízét jelentősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatunk.” Biztos sokan ismeritek azt az érzést, amikor a múltatokból felsejlik egy emlék, amely köthető akár egy szerető lélekhez vagy csupán az akkor megélt élmény utóhatása, de mindent megadnátok azért, hogy újra átélhessétek azt a pillanatot. Ez lehet egy illat, egy tapintás vagy egy íz, amelyet akkor éreztél. Talán oly erős lehet eme vágyad, hogy gúzsba köti a jelenedet és ezáltal elhomályosítja a jövődet is, így felkeresel egy kifőzdét, amelyre egy apróhirdetésben lelté rá. Az egyszerű, egy mondatos szöveg nem mond túl sokat és kisebb kutatásodba kerül, mire nagyjából be tudod tájolni magadat, hogy hova is kell...

bővebben

Louisa May Alcott – Kisasszonyok

„– […] soha ne add fel, soha ne hidd, hogy nem vagy képes úrrá lenni a hibádon!” Mit ne mondjak, igencsak ritkán veszek kézbe „rizsporosnak” csúfolt történeteket, mert bár tisztelem az erényt és a tartást, de az akkori idők modorosságától a hideg futkos a hátamon. Talán kissé durvaságként hathat a véleményem, de a látszólagos udvariasság és ármánykodás számomra csak fénytelen manír, amely mulattatna ugyan, ha kedvem engedné, de úgy hiszem, hogy az egyenes beszéd, a feszes tartás és egy kedves mosoly sokkal hatásosabb és célratörőbb mindennél. A mostani olvasmányom korban az amerikai polgárháború időszakára vezethető vissza, amely már távolabb áll a korábban már említett szigorú...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »

Család, Családregény