„Az éjszaka hatalmas és fájdalmas.”

Őrület, határtalanság, ígéretek, amelyek elszállnak a joint füstjével. Hamis képek, amelyek hol elvakítanak, hol elhalványulnak. Emberek, akik mindig akarnak valamit, néha mennyekbe repítenek, míg máskor a pokol tornácára taposnak. Nyál, verejték, ondó, rémképek, élvezetek. Gyűlölet, vágy, keserűség, féltékenység, rettegés… egy meghasadt lélek mindennapjai.

Max Porter eddig sem kímélte olvasóit, ezt hitelesen magam is tapasztam, hiszen első élményem, még valamikor 2020 magasságában, A bánat egy tollas állat című kisregénye nagyon mélyre taszított. Rá egy évre Lenny című kötetével megtépázta a lelkem, majd magamra hagyott… Belehalok vagy megerősödöm? Nos, még itt vagyok, ez talán annyit jelent, hogy már felkészülten várom a következő történetét, de megint csak tévedtem. Shy című alkotása 2024-ben jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, és az alig 136 oldalas kiadvány ismét megtépázott rendesen. Ezek után nem tudom, hogy biztonságos–e normálisnak neveznem magam, bár több mint valószínű, hogy előtte is voltak kétségre adó tetteim.

„A fű suttog a szomszédos mezőn.
A hold leselkedik. Ítélkezik.
Lélegezz újra. Egy, kettő, három. Föl és le hideg kezei dombjai és völgyei között. Négy, öt, megint vissza, lélegezz.”

Ebben a kötetben egy kamaszfiú kálváriájáról olvashatunk. Shy maga a tombolás, a düh és a megfoghatatlan határtalanság. Veszélyes terepeken száguldozik, verekszik, iszik, füvezik, és néha ott felejti spermája nyomait mások(on) életterein. Édesanyja és nevelőapja sokszor kérdőre vonja, hol szépen, hol egyre durvábban, de minden ilyen csatát csak részlegesen nyerhet meg bármelyik fél is, hiszen tudható, hogy soha nincs vége, lesz egy következő ütközet is. Aztán egy nap megváltozik minden és új eszmékre ébredve, zárt falak közé szorítva, egy Utolsó Esély nevű intézet lesz az otthona. Vajon ez az új narráció már nem is a saját gondolatunk? Vagy mindig suttognak nekünk és mi hiába fogjuk be a fülünket?

„Ha nyomasztanak a dolgok, idézd fel
valamelyik Vidám Gondolatod.”

Oh, te jó ég! Tagadhatatlanul nehéz olvasásban volt részem ismételten, de valahogy ez a történet eltér az eddig „megszokottaktól”. Hogy is fogalmazzak? Most sem úsztam meg szárazon, egy pillanatra egy könnycseppre rá kellett parancsoljak, hogy ne most akarjon engedetlen lenni. És talán pont ezért, ezer szín és érzelem kavargott bennem, hol üvölteni tudtam volna, hol elbújni, csakhogy hagyjon mindenki nyugtot nekem.

Shy egy nagyon eleven, mindent megkérdőjelező karakter, akinek a bőrébe bújva nehezen találtam a valós világomba visszavezető utat. Nem panaszként említeném, de nyugtatót is adhatnának a kötet mellé, amikor megvásároljuk, mivel egy kicsivel gyengébb lelkű olvasóra igazán „érdekes” hatással lehet.

Függetlenül attól, hogy az őrületnek álcázott kamaszkori cunamival szembesültem, tulajdonképpen nagyon is reális képet kaptam arról, hogy mi mehet végbe egy ilyen korú fiatalember lelkében. Sokszor a valóság keveredett a hamis, vagy igaznak vélt eseményekkel és néhol lélegzetvétel gyanánt letettem a regényt, hogy megállapítsam, én hol vagyok jelenleg.

Összességében egy nagyon intenzív, rendkívül sokrétű alkotással volt dolgom, amely még egy ideig velem fog maradni és talán idővel megemésztem az olvasottakat.

Aki olvasott már a szerzőtől, annak nem fog csalódást okozni ez a kötete sem, ebben biztos vagyok. Ám, ha valaki most ismerkedne az író munkásságával, akkor ne ezzel kezdje,… ha mégsem hallgattok rám, akkor sok szerencsét kívánok a következő olvasásotokhoz… én szóltam.

„Soha nem fáraszt saját magad lenni?”

Amennyiben úgy döntesz, hogy kellően felcsigáztalak, akkor nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy