„Fecskék cikkannak
fejed felett – összeseprik
gondolataid.”

 

Verset olvasni mindig különleges élmény, legalábbis a számomra mindenképpen. Évek óta hódolok ennek a különleges műfajnak és nagyon lelkes rajongóként keresem azon könyveket és szerzőjüket, akik képesek elérni szívemhez, lelkemhez. Érdekes módon a kortárs költészet szabadsága sok embert zavar, különösen azok nem szívesen forgatnak ilyen típusú alkotásokat, akik nagyjaink (például Ady Endre vagy Petőfi Sándor) munkásságán nőttek fel. Ezek a szabad verselések kötetlenül pimaszkodhatnak olvasójukkal és talán pont ezért is gondolom úgy, hogy egy igazi vers szerető lélek immáron jó nyomozó és pszichológus is a maga nemében, elvégre feltérképezni a költő lelkiállapotát vagy talán megpróbálni megérteni az átadni kívánt üzenetet, felettébb nehéz és időigényes. A rímek pimaszul nyújtogatják a nyelvüket, sokszor el sem jönnek a meghívásra sem, így bizony nehéz rendet tenni a káoszban és felvenni a fonalat. Szeretem ezt a fajta „rendetlenséget” és kimondottan örülök, ha magamban mégis meglelem a rend kulcsát.

A haikukkal persze cseppet más a helyzet, hiszen rövid sorokban, apró pillanatképeket rögzítenek a versek. Kicsi a vers, de erős az üzenet és ettől is olyan különleges. Kállay Kotász Zoltán szerzőt (ál)haiku kötetei által ismertem meg, hiszen még valamikor 2021 körül vettem kézbe Társasutazás Közép-Mámor földjére című könyvét, illetve, ha pontos akarok lenni, akkor már forgattam a szerző által összegyűjtött, Béka toccsan a tóban című kiadványt, amelyben 222 japán haiku lett összeválogatva. Azóta töretlen lelkesedéssel követem nyomon pályafutását az alkotónak és minden évben remélem, hogy meglepi olvasóit egy-egy újabb írásával. Úgy látszik, hogy ez a kívánságom részben teljesült, hiszen 2023-ban jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában A tulipánfa túlzásai című könyve.

„Ügynökhálózat:
kutya macskát, macska rigót,
rigó hernyót figyel.”

Ebben a kiadványban osztozunk egy fa születésének örömében és tulajdonképpen végigkövethetjük felcseperedését.

A következő fejlődési szakaszokat figyelhetjük meg:

1. Földmély
2. Talajszint
3. Mezőség
4. Bokorszínt
5. Lombszint
6. Égmagas

Mint olvasható, hat részre van felosztva a könyv, amelyek nagyon különleges verseket foglalnak magukba. Ráadásul a kötet egy különleges színezést is kapott, tehát az első szakaszban még fekete papíron olvashatóak a haikuk, míg az utolsónál már hófehéren. Ez a fajta dizájn nagyon jót tesz és tulajdonképpen kimondottan egyedivé varázsolja az adott szakaszokat.

„Vadszőlő és tök –
laza kis futó kaland
a kerti lépcsőn.”

Legnagyobb meglepetésként egy új oldaláról mutatkozik be Zoltán, hiszen ezúttal kis huncutságot, illetve talán egy apró, rejtett erotikusságot fedezhetünk fel. Nézzétek csak!

„A forró szélben
felhasadt egy mákgubó –
spontán magömlés?”

Természetesen ebből a kötetből sem hiányozhat az a fűszeres, egyedi humor, amely oly jellemző a költő munkásságára.

„Nudista strand nyílt
a teraszon – meztelen
csigák nyújtóznak.”

Személyes kedvencemként azt a pár sort emelném ki, amely könnyeket csalt szemembe. Nektek hogy tetszik?

„„Legyen könnyű neki
a fény!”, siratja mag mama
csíragyermekét.”

Ráadásul, aki olvasott már az alkotótól haiku kötetet, azok biztosan tudni fogják, hogy miért is egyedi a költő stílusa. Ennek a kiadványnak is az egyik érdekessége a „margóra” vagy akár „széljegyzetként” feltűntetett „rejtett” sorok, amelyek szintén egy – egy pillanatról tanúskodnak éppen.

„Túl sok a pánik – / menj a tulipánfáig… / S vissza se jössz tán?”

Számomra azért különleges ez a verseskötet, mert a természettel együtt lélegzik. Megmutatja a különböző rétegek között megbúvó, emberi szemmel alig látható élőlényeket, akik mind csodálatosak a maguk világában, valamint mindezt a fő szálhoz csatoltan teszi, hiszen végig egy fa életéről kapunk képet többek között.

„Kő köré fonja
a föld alatt gyökerét…
Hosszú kézfogás.”

Összességében egy igazán különleges élményben volt részem, hiszen számos természeti formát, élőlényt „pillanthattam” meg és számomra nincs csodálatosabb, mint együtt lélegezni az élővilággal. Minden élőlény egyszeri és megismételhetetlen, ahogy a könyv maga is.

Bátran és jó szívvel ajánlom a könyvet minden versszerető léleknek, remélve, hogy többen szavaznak bizalmat a szerzőnek és ki tudja, lehet, hogy éppen egy új kedvencre lel ezáltal.

„Mert nem látod, hogy
mi zajlik a mélyben, még
nem vagy magasan.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod. Ha dedikált példányt szeretnél, akkor a szerzőtől is megtudod rendelni.

Írta: NiKy