„[…] az összehasonlítás az ego művészete.”

Nagyon szeretem a fákat, az ősi letisztult bölcseket, akik egyedül és együttesen is védenek akaratlanul is, amiért végtelen hálás vagyok. Ezek az óriások annyi ajándékot adnak számunkra, hogy elkényeztetnek minket, ám ahogy fogadjuk, vagy éppen követeljük ezeket, az már elkeserít. Ezért amikor elolvastam a fülszövegét a mostani regénynek, kétszeresen is felcsillant a szemem. Először is a fent már említettek okán, hiszen egy erdőben játszódik a cselekmény, illetve a szerző miatt is, hiszen volt már szerencsém korábbi alkotásaihoz. Varga Barnabás író nevével először 2022 telén találkoztam, amikor kézbe vettem Egydollárosok a falon című novellás kötetét. Az akkor kedvencként számontartott történetek felmelegítették a szívemet és mivel nagyon jól jöttek a hideg, zord téli időszakban, így nem is csoda, hogy nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásnak.

Az erdő rejtekén című regény 2023-ban jelent meg a Smaragd Kiadónál, amely elsőre egy ígéretes akciódús alkotásnak tűnt, amelybe csipetnyi romantikát is adtak fűszerezésül. A borítót kivételesen nem méltatnám, mert bár nagyon tetszetős a maga nemében, valahogy mégis mindig kiráz tőle a hideg, akárhányszor rátekintek.

Történetünk főhőse András, egy nagytermetű, kissé morózus kinézetű, ám csupaszív férfi, aki az Interpol segítségével egy tanúvédelmi program keretén belül Magyarország egyik rejtett kincsén, Bükkszentkereszten és az azt körülvevő erdőben talál menedékre. Az erdészfőnök, Gusztáv együttműködik a hatóságokkal, így felajánl némi munkát is emberünknek, hogy a látszatott fent tarthassák, ezért felveszi a négy fős fakitermelő csapatához plusz segítségnek. Az összeszokott brigád nem igazán örül az idegennek és mindenféle – az idő haladtával egyre durvább – próbának állítják a nyugodt férfit. András kénytelen tűrni a megpróbáltatásokat és csak reménykedik benne, hogy minél előbb rendeződik az ügye, ám nem számol Veronikával, az erdészfőnök szép leánykájával, aki szinte rögtön az ujja köré csavarja szívét. Egy közös érdeklődés, egy – egy lopott pillantás és egy meggondolatlan döntés okán elindul a lavina, amely veszélybe sodorja nemcsak a küldetést, hanem ártatlan életetek is. Vajon sikerül András terve és esetleg van esélye szíve választottját is megnyernie magának?

 „– Az a helyzet, hogy épp facér vagyok – célozgatott Erik és a nyelvével csettintett, mire a lány csak ennyit felelt:
– Nahát, az összes lánynak megjött az esze, ez elképesztő…”

A regény erőssége a letisztult, kissé talán modorosnak mondható párbeszédek, amelyek a két szerelmes között zajlanak kezdetben. Az érzelmi szál hol felerősödik, hol elhalványul, ám mindig érezhetjük jelenlétét. A karakterek között feszült a hangulat, az egyre veszélyesebb események láncolatán át egyenesen halandunk a katasztrófa felé és sem az olvasók, sem a szereplők nem tudják, hogy milyen sorsot szánt nekik az író.

„A kéreg durvasága sem zavarta, igyekezett minden háláját átadni az erdőnek, megköszönve a fáknak, hogy megérhette, hogy eljutott hozzájuk.”

Szintén pozitívuma a kötetnek, hogy több olyan gyógynövényről olvashatunk, amelyek csodálatos hatóanyaggal bírnak és örülök, hogy a könyvben említést tesznek róluk a szereplők. Kis hazánk is számos különleges virággal és növénnyel rendelkezik, csak fel kell fedezni őket.

Nem tagadom, hogy a kezdeti lelkesedésem nagyjából a könyv felétől már szinte teljesen elhalványult. A jól sikerült fülszöveg és a korábbi pozitív tapasztalataim miatt az elvárásom is túl magasan lebegett, de a történet csak halvány árnyéka volt mindannak, amit vártam tőle.

András és Veronika eleinte szinte egy lepkeszárny suhanásának gyengédségével érzékeltette egymás iránti érdeklődését és bár ennek volt egy bizonyos belső szépsége, mégis túl fennkölten hatott a durva emberek körében. Számomra sok volt a felesleges, szinte már elcsépeltnek számító, kölcsönös félreértésékre adott reakció. Veronika hozta a bugyuta női játszmákat, András pedig olyan esetlenül reagált minderre, hogy kész kínszenvedés volt együtt érezni bármelyik féllel is adott esetben.

Ami az akció jeleneteket illeti, talán enyhe balzsamként hatottak a fent leírtakra, csak sajnos számomra már csekély gyógyírként szolgáltak a csalódottságból fakadó elszontyolodásomra.

Azt hiszem, hogy ennek a könyvnek még kellett volna némi „érési” időszak, amikor a szerkesztő és a szerző is egyszere lélegzik. Hogy miért gondolom ezt? A kötetben sajnos nem egyszer találtam következetlenségre utaló jeleket. Gondolok itt mindjárt egy esetre, amikor a két főszereplőnk elindul egy bizonyos titkos helyre, de sehol nincs még egy szóval sem említve, hogy a férfi hátizsákot visz magával. De a jelenet úgy kívánja, hogy hirtelen a semmiből előkerül a táska és abból is a tartalma. Tudom, hogy szőrszálhasogatónak fogok tűnni, az ilyen apró elemezgetésemmel, ám aki olvasta az író fent már említett novelláit, annak igenis érthető lesz, hogy miért emelem ki ezt példaként.

Összességében úgy érzem, hogy inkább csalódott vagyok, mert bár a kötet olvastatja magát és ezáltal az alkotó stílusát még halvány fényében felfedezhettem, ám egész végig olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna ezt a könyvet és a fenti novellás gyűjteményt. A regény történetileg szépen és igényesen van megfogalmazva, ám az egész kötetről elmondhatom, hogy a szerelmi szál inkább erőltetett sem, mint valódi romantikus jegyeket hordozna magában.

Sajnálom, de most inkább negatív élményben volt részem, de ettől függetlenül nem adom fel és szeretnék a szerzőnek más történetét is olvasni még a jövőbe, mert hiszem, hogy meglelem ismét azt a pluszt, amit az Egydollárosok a falon című kötetében megszerettem.

Ajánlani talán olyan olvasóknak tudom, akik szeretnek kalandozni, kedvelik az akciódús történeteket és szívesen ismerkednek a növények világával.

Amennyiben úgy döntesz, hogy kézbe veszed a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Smaragd Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy