„Azt hiszem, hogy egy Asperger-szindrómás gyermek szülője maga is autista egy kicsit.”

A történet egy család mindennapjait jeleníti meg, amely több részletre bontva olvasható. Főhősnőnk maga a szerző, aki saját életéből merítkezve meséli el azon eseményeket, amelyeket Zsombor fia nevelése kapcsán tapasztalt vagy átélt. A könyv két fő részre bontható. Az első maga a múltra való vissza-visszatekintés, ahol a fogantatástól kezdve, a csecsemő, majd kisgyermekkor és végül az iskolás évek eseményeiről kapunk képet. A második rész pedig a könyv írásakor megélt jelen, amely az akkori állapotot jeleníti meg.

„Biztos öregszem, de néha frászt kapok a gondolattól: mi lesz, ha azelőtt halok meg, hogy a fiam a saját lábára állhatna?”

Szubjektíven úgy gondolom, hogy nagyon jót tett az írásmódválasztás, ugyanis ezt a témát nagyon nehéz befogadni, akár érintett az olvasó akár nem. A személyes hangvétel közvetlenné, szinte barátivá varázsolta az eseményeket és tulajdonképpen egész végig olyan érzésem volt, mintha egy kellemes kávé vagy tea mellett, egy beszélgetés keretein belül hallanám a történetet. Ritkán érzem ezt, pedig nem egyedi ez az írásforma, mégis kevés alkotó képes elérni, hogy magaménak érezzem írását.

Zsombor élete születésétől fogva meg volt pecsételve, mégis ez a pecsét megrepedni látszott az édesanya gondoskodó, rengeteg figyelmet, energiát nem spóroló törődésének köszönhetően. Számos nehézséggel, akadállyal kellett megküzdeniük, mégis apró sikerekkel gazdagodva egy teljesebb élet felé haladva nevelte gyermekét. Az időközbeni családtagok létszámának változásai, a különböző tragédiák és boldogságok adják az erejét ennek a történetnek és egy anya hihetetlen kitartása.

Az Autizmus a XXI. századra már felismerhető és több lehetőséggel kezelhető másság. Egyik formája az Asperger – szindróma, amely nem mentális fogyatékosság, sokkal inkább fizikai, agyi, neurobiológiai probléma. Autisztikus tünetekkel jár, az autizmus spektrum zavar egy enyhébb formája. Erről itt tudhatsz meg többet.

Őszintén szólva egész olvasásom folyamán azt éreztem, hogy fel kell vennem a kapcsolatot a szerzővel, ugyanakkor erről beszélni nagyon megterhelő lehet és nem is biztos, hogy jó feltépni bizonyos sebeket. Ez a személyes megindítás még nem zárult le bennem, de egyelőre meg szeretném emészteni az olvasottakat és remélem, hogy több olvasó kedvet érez ennek a kötetnek a kézbe vételéhez.

Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető léleknek nemtől függetlenül, mert erről a tematikáról érdemes tudni, hiszen akár személyes érintettség, vagy csak a témával való ismerkedés okán is fontos a hiteles forrás. És egy záró gondolat: ”Közhelyes, hogy a szeretetre minden lehetőséget ki kell használni, mert nem tudhatjuk, meddig tehetjük meg. Ami velünk történt, bizonyította, hogy ez valóban igaz.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Athenaeum Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy