„– Az erdő a legnagyobb kincs ezen a világon […]. Tiszta levegőt ad. A fák lombjai gondoskodnak arról, hogy ne jusson messzire annak a tűznek a füstje, amit a gondtalan ember rak.”

Nagyon szeretem a meséket és talán írnom sem kell, hogy kimondottan rajongok az olyan történetekért, amelyek valós történelmi személyekről vagy éppen eseményekről is szólnak. Gaura Ágnes mesekönyve ötvözi ezt a két – általam is kedvelt – elemet, mivel ezúttal Eger várában járhatunk, és bizony találkozhatunk történelmünk egyik nagy alakjával, Dobó Istvánnal is. Ám mielőtt részletesebben is írnék erről a különleges kötetről, szeretném itt is megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét.

A Veszélyes versenyszellem egy kedves, lendületes és szerethető történet, amely egyszerre idézi meg a magyar történelem hősi hangulatát és a gyerekkönyvek játékos varázsát. Nagyon tetszett, ahogyan a könyv egy hétköznapi kisfiú szemszögén keresztül mutatja be az egri vár világát, és hogy mennyire természetesen keveri össze a történelmi környezetet a könnyed, mesés elemekkel.

Eme mese főszereplője egy elszegényedett, nemesi származású fiú, Balog Sebő, aki szeretne elszegődni tanítványnak, az egri vár hőse, Dobó István mellé, hogy felnőve a hazát védelmező vitéz válhasson belőle. Számos kalandot kell átélnie, hiszen már a kezdet sem indul éppen fényesen, de szerencséjére a helyi orvos leánya segítségére siet. Később is elkél a nemesi szív, az acélos akarat és bizony a furfangos gondolat, elvégre hamar az események sűrűjében találja magát a legényke és a tét bizony a szabadsága és a „mestere” becsülete. De hogy mit kell tennie és mi köze van ehhez egy kis mágiának? Nos, erről nem mesélek, hanem fedezd fel, ha érdekel…

„Jól jegyezd meg: esélyünk sem lenne egy török támadás ellen, ha nem volna ember, aki a kertben élelmet termesszen, vagy aki a kovácsműhelyben készítené és javítaná a szerszámokat és fegyvereket, vagy ne dolgoznának szakácsok és konyhainasok is, akik ételt raknak az emberek elé.”

Őszintén szólva nagyon tetszett, hogy Sebő nem erőből vagy hatalomból válik hőssé, hanem leleményességgel, ügyességgel és egy csipetnyi mágiával boldogul. A történet azt sugallja, hogy nem kell nagy harcosnak születni ahhoz, hogy helytálljunk — néha elég a józan ész, a furfang, meg az a fajta gyermeki kíváncsiság, amely mindent képes tágabban látni.

Tetszett, ahogy szerző a török küldönc alakját is játékosan, mégis izgalmasan formálta meg. A versengés helyzete nem csupán próbatétel, hanem karakterrajz is: megmutatja, hogy a két szereplő nemcsak különböző néphez tartozik, hanem mindkettőnek vannak hasonló tőből fakadó értékei és gyengeségei. Gondolok itt a leleményes fogadásra, amely elindítja a versenyen őket. A kisfiú „győzelme” pedig nem az erő vagy a fölény diadala, hanem a kreativitásé és az okos gondolkodásé.

A mágia jelenléte finoman, mértékkel van adagolva — pont annyira, hogy a történet mesés maradjon, de ne vigye el a hangsúlyt a történelmi környezet realizmusától. Így a könyv egyszerre kalandos, könnyed és tanulságos.

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a történettel, hiszen nemcsak szórakoztat, de értéket is képvisel. A mai fiatalokat nehéz lekötni a magyar nép történelmével, pedig sok érdekesség, számos veszteség és dicsőség adta mai világunk formáját, társadalmi szerkezetét. A legszebb talán az az üzenet, hogy a versengés nem feltétlenül ellenséges, és nem is mindig arról szól, hogy valakit legyőzzünk. Néha inkább arról, hogy megtaláljuk önmagunkban azt a különleges képességet vagy bátorságot, amit addig talán észre sem vettünk.

Számomra emiatt lett ez a kis kötet igazán szerethető: nem nagy csatákról vagy hősökről mesél, hanem egy gyerek bátorságáról, aki mer hinni magában — és ez néha nagyobb dolog, mint bármilyen végvári hőstett. Ezért jószívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen szórakozva tanulni a legjobb dolgok egyike. Vidd hírét eme mesének és várjuk együtt az írónő következő regényét, történetét közösen.

„– Ó, sokféleképpen lehet erősnek lenni […].”

Amennyiben kedvet kaptál a történet olvasásához, nem kell mást tenned, mint a Digitális Legendárium weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy