„Aki bátor, annak semmi sem állhatja útját. Tűzön-vízen keresztülhatol, csak erősebb lesz tőle. A bátor és vitéz emberre sokáig emlékeznek.”

Mesék a bátorságról, olvasom a címet, és arra gondolok, hogy vajon a félelemről is szó fog-e esni, hiszen a két fogalom egymás ellentétei, ráadásul fontos tudatosítani, mit is jelentenek. Szerencsére igennel válaszolhatom meg a fenti kérdéseket, hiszen a kötet két csokorba gyűjtötte össze a történeteket. Az egyik a félelemről, a másik a bátorságról ad képet. Az olvasó számos különböző folklór elemmel ismerkedhet meg, ahogy halad előre a mesékkel, ám vannak hasonló hiedelmek is. Érdekes volt felfedezni, hogy egy Szibéria területén élő alacsony lélekszámú kisebbséghez tartozó népcsoport, mint például a giljak is hasonló lényeket említ meséjében, mint egy magyar vagy akár indiai történet. Gondolok itt ártó szellemekre, ördögökre és ugyanez elmondható a szegény ember legkisebb lánya/fia nézőpontról is. Ebből arra következtetek, hogy a történetek szegényebb, egyszerűbb környezetből indultak el a maguk szerencseútján és szájról szájra terjedve maradtak fenn. Az egyszerűbb környezetben élők vágyai, félelmei és hiedelmei tükröződnek vissza egy-egy történetben.

Csóka Judit klinikai pszichológus és meseterapeuta válogatását foglalja magába a Mesék a bátorságról című mesegyűjtemény, amely 2024-ben a Corvina Kiadónál jelent meg. Én egy recenziós példányt olvashattam, amelyet itt is szeretnék megköszönni a kiadónak.

„A hazai föld erőt ad az embernek.”

Mint fentebb már említettem, két részre tagolódik a könyv. Minden mese úgy lett összeválogatva, hogy valóban a kiemelni kívánt –félelemre vagy bátorságra- fókuszáljon mondanivalója. Hogy éppen pozitív, esetleg negatív a történet végkifejlete – mert akadt az utóbbiból is pár darab – oly mindegy, minden olvasó mást és mást fog magával vinni a saját útjára, elvégre ahány lélek, annyi nézőpont és vélemény alakulhat ki éppen.

„[…] ha a bátorságról beszélünk, nem kerülhetjük meg a félelem témakörét, mibenlétét sem.”

Bennem kettős érzést hagyott ennek a gyűjteménynek az olvasása. Egyrészről érdekesnek és különlegesnek találtam a világ számos táján élő népek hagyományait foltokban felfedezni a mesékben. Például a kisebb népcsoportok, mint a giljak, története, A vadász és a Tigris olyan elemeket mutat be, amelyekből kikövetkeztethető, hogy hogyan éltek anno és milyen hiedelmek jellemezték a közösséget. Szintén pozitívan gondolok három mesére, amelyek személyes kedvenceimmé váltak: A némák, A bátor Sólyom, A Naphercegnő.

Ellenben sajnos két negatív élményről is írnom kell. Az egyik a szerző által megfogalmazott előszó. Amíg a hazai politikai és közéletről olvastam nagyon közel éreztem magamhoz a könyvet és úgy gondoltam, hogy ez egy remek kezdés. De mondja el nekem legyen kedves valaki, hogy miért kellett elspoiler-ezni a meséket és összefoglalóan leírni, hogy miről szólnak? Nem az összes történet lett felsorolva, de így is nagyon sok. Abba belegondolt a szerző, hogy ezzel tulajdonképpen elveszi az olvasótól a felfedezés örömét? Én személy szerint nagyon mérges lettem, nem szeretem és pimaszságnak gondolom. Előszóban a kötet létrejöttének körülményeit és hasonló, akár pszichológiai tanácsokat minden további nélkül örömmel fogadok, de nem így és nem ebben a formában. Utószóként viszont sokkal érdekesebb lett volna és egy rossz szót sem írok

A másik élményem nem a könyv hibája, mind inkább a mesék értelmetlensége kapcsán alakult ki bennem néhol. „Mesei logika”, ha van ilyen gyűjtőfogalom – ezt nem tudom – akkor nekem ezt még nem sikerült elsajátítom, írom ezt úgy, hogy éves szinten a Merítés zsűrikben legalább ötven, ha nem több mesekötetet forgatok. Olyan értelmetlenségekre, következetlenségekre lettem figyelmes, hogy őszintén szólva felbosszantottam magam. Az egyik történetben például kiderül az elején, hogy három idősebb fiú és három fiatal húgocska alkotja a szereplői gárdát, de a történet végére olybá tűnik, hogy több is akad belőlük a háznál, csak elfelejtettük őket valahogy említeni.

Ezektől függetlenül a funkcióját betölti a könyv, elvégre valóban a félelemről és a bátorságról olvashatunk. Érdekessége és talán éke a kötetnek a borító, amelyet jelen esetben Rofusz Kinga festményének felhasználásával készült. Nagyon illik hozzá és kedvet kaptam a festőnő további alkotásainak szemrevételezéséhez.

Elsődlegesen azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik az eltérő kultúrájú népek babonáiból és hagyományaiból építkező meséket. Pszichológiai szempontból nem vagyok hivatott megítélni, de egy jó tanács, az előszót a könyv befejezése után olvassa el mindenki.

„[…] a félelemtől nem megszabadulni kell, hiszen aki erre törekszik, eleve kudarcra van ítélve.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Corvina Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy