„Hogy mi a kávé, csak az tudja, aki ivott már ilyen italt harmincfokos hidegben, a felföldön, hegyek és orkán erejű szelek között, egy föld alatti lyukban.”

Nagyon szeretem az egyedi hangvételű, egyszerű történeteket. A hétköznapokból merítkező, talán egy eldugott falú mindennapjairól mesélőt vagy olyan személyekről szólót, akik nem tűnnek ki igazán semmivel sem társaik közül, mégis valamilyen szinten kiemelkednek. És szintén nagyon kedvelem Patat Bence műfordításait, mert a szerzők eredeti üzenetét átemelve a magyar nyelv csodálatos mondataiba olyan regényeket, ismeretterjesztő könyveket olvashatok általa, amelyektől úgy érzem, csak többé válok.

Gunnar Gunnarsson (1889-1975) izlandi származású író, aki az 1920-1930-as években nagy népszerűségre tett szert, és többször jelölték Nobel-díjra. Advent című kisregénye hazánkban 2024-ben jelenhetett meg a Typotex Kiadónál. A kötet csupán 92 oldal, ráadásul ebből maga a történet alig 74 oldalt foglal el, mégis üzenetében és szépségében sokkal hatalmasabb terjedelménél.

„(…) mi az ember élete a Földön, ha nem egy be nem fejezett szolgálat, amely a valami jobbra való várakozással, készülődéssel magyarázható – azzal az elhatározással, hogy valami jót cselekszik.” 

Ez a történet három jó barátról szól, bár nem a szokványos értelemben, ugyanis Benedikt, Leó és Bütyök nem szokványos kapcsolatot ápolnak egymással. Míg az első ember a javából, addig a középső egy kutya, az utóbbi pedig egy kos. Ők hárman hosszú évek óta advent időszakában útra kelnek, hogy az elcsellengő juhokat összetereljék és hazavigyék gazdáiknak. Ha egy átlagos év lenne, akkor nagyjából egy hét alatt megjárható ez a jeges kirándulás, de idén semmi sem akar úgy alakulni, ahogy a Nagykönyvben megvagyon írva. Kezdve mindjárt pár nap kényszerpihenővel, mivel az időjárás nem kegyelmez senkinek. Aztán ott lesznek a nem várt útitársak is, akik mintha önzőségükben elfeledkeztek volna az emberségről és jómodorról. Ahogy telnek a napok, úgy válik egyre nehezebbé a küldetés, úgy fogy el az élelem és az emberi erő is. Vajon sikerül-e véghezvinni az eredeti céljukat vagy csupán mások megsegítésére lesz elegendő ez a veszélyektől nem mentes vállalkozás?

„(…) hagyjuk, hogy minden behavazódjon és megfagyjon, […] hagyjuk, hogy jéggé váljon a lélegzet a szádban, a remény a kebledben, a vér az ereidben – alatta eleven tűz rejlik.”

Valószínűleg ahány olvasó annyi értelmezést fog szülni eme rövid történet. Lesz, akinek az ember és természet kapcsolata marad meg, talán akadnak majd olyanok is, akik a történet vallási oldalát fogják magukkal vinni és esetleg páran felfedezik a tiszta akarat útját, mint jómagam is tettem. Mert bár Benedikt teste nem a legfiatalabb, a lelke is fárad néha, de az elgyötört testben szilárd hit és elhatározás rejtekezik, amelyet egy becsületes, Istenfélő lélek tart egyben. Főszereplőként nemcsak abban mutatkozik meg ereje, ahogy küzd másokért, állatokért és emberekért egyaránt, hanem abban is, hogy mindig szem elött tartja útitársait, soha nem hagyja hátra őket.

„Bizonyos értelemben minden jószág áldozati állat. De nem áldozat-e az egész élet, ha helyesen éljük? Nem ez-e a nagy rejtély, hogy a növekedés ereje, ami önmegtagadás, belülről fakad? És hogy az az élet, amely nem áldozat, méltatlan, és pusztuláshoz vezet?”

Ráadásul a sajátos hang mellett alapvető párhuzamokat húz a regény, gondolok itt az élet és halál, a bőség és nélkülözés vagy éppen a társaság és magány kapcsolataira is egyaránt.

Számomra a kitartás és bátorság ereje adta a fő útravalót, hogy soha nem szabad feladni, még akkor sem, amikor önmagunkat kell legyőzni, mert ebben rejtőzik az igaz lelkű ember nagysága.

Egy csodálatos utazás volt ez a kisregény, ahol sokszor visszafojtott lélegzettel olvastam a sorokat. Elképzeltem a természet konok tombolását és egy szintén makacs, bátor lélek harcát és megborzongtam tőle. Csodálatos olvasási élményben volt részem és csak jó szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki örömmel nyitja meg lelkét egy egyszerű, de annál sokrétűbb regény előtt.

„Odakint teljes erejével és pusztító kedvével tombolt a vihar – de ugyanekkor a széles világon számtalan más vihar is tombolt, különös és rémes dolgok kíséretében. Mert ez itt a világnak csak egy apró szeglete, itt voltaképpen csak az ég tombol, ez egy nagyon békés vidék.”

Amennyiben úgy döntesz, hogy kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Typotex Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy