„Költőnek lenni isteni,
Én is költő leszek!
Varázserővel szívemet
E vágy szállotta meg.”

Mélységesen hálás vagyok, hogy végre egyszer egy olyan könyvet olvashattam, amely bár egy sokadik feldolgozása Petőfi Sándor életének, mégis olvasmányos és jó humorú változatát élhettem meg. 2023-ban egymást követték a költőről szóló különböző írások, amelyekből a Merítés-díj Ifjúsági zsűri listájára is felkerült pár kiadvány. Olvashattam novellákat, kisregényt vagy éppen kalandkönyvet, mégis többször úgy éreztem, hogy hiányosak vagy olykor éppen egyáltalán nem nyerték el tetszésemet. Mostani olvasmányomat kissé félve kezdtem el, pedig Miklya Luzsányi Mónika írónőtől nem először vettem kézbe könyvet. Az is igaz, hogy eleddig főleg a gyermekeknek szóló írásaival találkoztam (Zűrös Zénó, Rozmaring és Tarack a rokonoknál), így már nagyon idejének éreztem, hogy a kicsit idősebbeknek szóló, ifjúsági regényeit is megismerjem. Erre remek alkalomnak bizonyult Szabadság, szerelem című írása, amely 2024-ben a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet különlegessége Oravecz Gergely illusztrációival lett teljes egész, elvégre nem egyszer mosolyodtam el rajzai láttán.

„Sír az egyik szemem,
Sírjon a másik is;
Sírjon mind a kettő,
Mint a záporeső!

Felkötöm a kardot
Apámért s anyámért,
Megforgatom én a
Szép magyar hazámért.”

A hazai oktatási tanrend egyik fő alakjának életéről olvashatunk, amelyet öt éves korától egészen a csatatéren bekövetkezett eltűnéséig követhetjük nyomon. A könyvben több oldalon keresztül, a fejezetek végén, illetve néha be-beszúrva találunk verseket, amelyek ugyan részletekben olvashatóak, mégis pontosan illeszkednek az aktuális idő-és téri viszonyokhoz.

Minden fejezet egy, maximum két évet ölel fel, amelyek szirmaira bontva egy film képkockáiként elevenednek meg az olvasók szemei előtt. Nagyon érdekes, ahogy képet kapunk a tankönyvekből már oly jól ismert önéletrajzi adatokról, továbbá rendkívül élvezetesen találnak egymásra a kíváncsi olvasói lelkek és a letűnt kor nagyjairól szóló sorok. Ahogy várni lehet, nemcsak Petőfi alakja elevenedik meg a lapokon. Megismerjük családját, barátait és híres feleségét is egyaránt.

Számomra a legélvezetesebb a kötet eleje volt, ezt nem tagadom. Nagyon tetszett a gyermek, aki csintalan és komisz, mégis ott a tudás a fejében. A kései időszakban már inkább a hirtelen haragú, büszke és sokszor csapodár férfi sejlik fel, akinek hisztijeit túlzónak érezve, kissé szekunder szégyenérzettel párosítottam, hiszen egy nővel értek fel néhol. Persze ezt a kritikát ebben a modern korban könnyű megtennem, az akkori időket élve, lehet, hogy jómagam sem reagáltam volna másképpen, ha büszkeségemet sértve éreztem volna. Ez már nem derül ki, de az igen, hogy oly sok versét még ma sem feledtem és a tudásomat leporolva, néhol könnyben úszó szemekkel, hangosan szavaltam én is.

Összességében egy értékes könyvet vehettem kézbe, amely egyedi stílusával, remek humorával egy kiemelkedő legendáról adott emléket. Szeretem az ilyen műveket, mert értéket teremtenek és megerősítenek hitemben: „Mert a költő neve és lelke örökkön él. Nem a legendákban, hanem a verseiben…”

Jó szívvel ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen ki ne ismerné Petőfi Sándort, de talán ebben a könyvben mégis lelhet bárki újdonságra vele kapcsolatban.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Lampion Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy