KÖNYVELVONÓ

Békési Erika – A Mama köténye

Szerző: | 2024. júl. 15. | Mesesarok

Családi- és katonaképek is regéltek az üvegek mögött, boldog jövőt láttak, háborúba indultak, gyermeket gyászoltak: a régi ember mindent úgy fogadott el, ahogy az megtörtént. „Isten adta, Isten elvette” […].”

 

 

Nem gondoltam volna, hogy egy nosztalgia utazásra váltok jegyet, amikor kézbe vettem eme könyvet. Olyan sok emlék tolult fel bennem akaratlanul is, hogy sokszor meg-megálltam olvasásom folyamán és elmerengtem az emlékeimen. Néha úgy éreztem, hogy szeretnék újra gyermek lenni, hogy halljam nagyszüleim hangját, érezzem meleg ölelésüket vagy kettejük apró-cseprő morgolódásait. Féltő szeretetben nőttem fel, hála nekik és ezért nem lehetek elég hálás.

Békési Erika egy csodálatos varázsló, aki írónak álcázva magát létrehozta az első igazi varázskötetét. Ennek a címe A mama köténye és 2023-ban jelent meg a Korda Kiadó gondozásában. A könyv csodás illusztrációi pedig Csók Krisztina álmaiból születtek, amelyek különleges módon illeszkednek a történetekhez.

Ebben a mesekönyvben régmúlt életek köszönnek vissza, amelyeket egy ükunoka mindennapjaiból tudhatunk meg. Sári dédnagymamájával és nagypapájával tölti az iskola utáni időszakokat, illetve a szünetek nagy részét. Nagyon szeret a Lenti nagyiéknál lenni, hiszen Mama rengeteg finomságot készít, és mindig engedi, hogy segítsen, míg Papa sok, bár valós mesével kedveskedik neki.

„– Féltél a háborúban Papa? Milyen volt itthagyni a családot és az otthonodat? (..)
Bár Papa történetei sajnos nem is mesék, hanem fájdalmas igazságok voltak: családok szétszakított élete, anyukák, apukák bánata, gyerekek riadalma, nagyszülők aggódása. Ó, de kár, hogy a háború megtörtént!”

Sári mindent lejegyez egy kis naplóba, hogy később legyen mit visszaolvasni és elmerülni az emlékekben. A történetekben a régi ember nehéz, de annál értékesebb élete mutatkozik meg, ahol a hagyomány és a modern kor párhuzamán át, egy család mindennapjait ismerhetjük meg.

„– Tudod-e kislányom, milyen nagy kincs volt a háború alatt a tábori lap? […] Sokszor mindenünket odaadtuk volna egy kopott, gyűrött lapért. Nem a külseje volt a fontos, vagy, hogy mennyit írt rá Papa, hanem az, hogy megkaptuk! Ebből tudtuk, hogy a Papa él és egészséges. Ha jól látszott a postai bélyegző tintája, az is kiderülhetett, hogy hol, melyik fronton szolgál éppen.”

Nehéz szívvel olvastam a háborúról mesélő sorokat, amikor még a legkedvesebb hangból is csupa szomorúság és nehézség áradt. Tudva, hogy a valóság lett elmesélve és bár utólagosan csak a szomorúság fátylán át látjuk az eseményeket, mégis tudni, hogy mindez megtörtént, sokkal nehezebb megemészteni egy felnőttnek is, nemhogy egy gyermeknek.

„Nem féltél a Papa nélkül?
– Persze, hogy féltem. De félelem ide vagy oda, nem volt mit tenni, etetni kellett a családot, művelni a földet, ellátni az állatokat. Előfordult, hogy a házunk egyik felében, az első szobákban katonák laktak. Hát velük sem volt könnyű az élet… Mariska […] arcát sokszor bekormoztuk, hogy csúnya legyen, máskor meg elrejtettük őt a szénaboglyába, mert nem akartuk, hogy elvigyék idegen férfiak. Szörnyű világ volt!”

Sári egy életvidám, csupaszív leányka, aki nagyon komolyan veszi a dédszüleivel töltött napokat, és talán pont ezért mindennek tud örülni, rácsodálkozni az élet apró-cseprő dolgaira, eseményeire.

„Ha a felnőtteknek jókedvük van, akkor nagyon jó gyereknek lenni, és minden olyan szép!”

Talán túl érzékeny vagyok mostanában, de ahogy olvastam a sorokat, úgy eredtek el a könnyeim is. Nem is egyszer telt meg a szívem vággyal a nagyszüleim iránt és mérhetetlen hálával, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Csak az érti igazán, mekkora erő rejlik ebben a mesekönyvben, akinek már nem élnek a nagyszülei, mégis képes nyitott lélekkel, kíváncsian és örömmel részese lenni ennek a kis csodának.

A kötetből árad a szeretet és a végtelenség is, úgy vélem, és nagyon szerencsések vagyunk, ha részesei lehetünk eme élményeknek. Bár nem vagyok vallásos, de úgy érzem, hogy még az én lelkemet is megérintette a történet üzenete.

A könyvet jószívvel ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert emlékezni akármilyen fájdalmas is, mégis csodálatos élmény, ráadásul ebben a mesekönyvben annyi szeretet és bájosság rejtekezik, hogy jut belőle mindenkinek.

„Az élet megy tovább – milyen kemény mondat ez!”

Amennyiben úgy érzed, hogy te is elmerülnél ebben a csodás kötetben, akkor nem kell mást tenned, mint a Korda Kiadó weboldalára ellátogatni.

Írta: NiKy

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük