„Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a mostani könyvről alkotott véleményem leírását, ám talán egy rövid kitekintéssel indítanám, amely megelőzte ezt az olvasást. Még valamikor 2015 környékén édesanyámmal beszélgettem a jövőről, hogy ki hogyan képzeli a következő éveket, ám szokásunkhoz híven nem a legnagyobb egyetértésben zajlott eme eszmecsere. Abban megegyeztünk, hogy mind a kettőnknek változtatnia kell, de mivel eltérő korban és életpályát választva éltünk eddig is, más elvárásokkal és prioritásokkal láttuk a jövőnket. Még abban az évben egy Facebook–os poszt került elém, amely a pozitív standard-ek és tulajdonképpen egy bizonyos életváltozási coaching-ot hirdettek, ahol egy számomra nagyon szimpatikus hölgy beszélt az általa képviselt életszemléletről. Természetesen nem voltam tudatában, hogy mekkora változást is fog eredményezni nálam a későbbiekben, de felkeltette az érdeklődésem. Később egyre többször leltem rá eme személy előadásaira, értékeire, míg úgy döntöttem, hogy 2017 tavaszán részt veszek egy általa szervezett Next Level elnevezésű mentor programon. Ennek elsődleges célja a belső feszültségek és félelmek elengedése, valamint egy erősebb, pozitívabb élethologram létrehozása volt. A közel hat hónapos, kéthetente tartott online kurzuson rajtam kívül még tizenkét hölgy vett részt, akik szintén a maguk által kondicionált pokolból kívántak kiutat találni. Ennek a programnak a lefutása után vásároltam meg ezt a könyvet, ám 2019-től egészen mostanáig tartott a feldolgozása, elolvasása.

Sólya Bea magyar származású, ám Amerikában élő mentor, coach, életvezetési tanácsadó és nem utolsósorban író, aki többek között Louise L. Hay, Wayne W. Dyer vagy éppen Doreen Virtue mesterektől tanulhatott a tudatos és pozitív életről. A fent említett személyek meghatározó szerepet töltöttek be és millióknak segítettek jobbá tenni az életüket. Bea szándéka mestereihez hasonló, amely elsődlegesen abban rejtekezik, hogy a világon bárhol élő nőknek és férfiaknak egyaránt megmutassa, hogyan lehetnek sikeresek és boldogok egyaránt.

„Legtöbbünknek két élete van. Az élet, amit élünk és a meg nem élt élet bennünk. A kettő között az Ellenállás áll.”

Sólya Bea – Álomélet Manifesto című önsegítő könyve 2017-ben jelent meg a Colorcom Media Kiadó gondozásában. A könyv a szerző első kötete, amely személyes élményekből, sok – sok példával ékesítve adja át azt az alapvető szemléletet, amely elengedhetetlen az álomélet szemlélet kialakításában. Talán elsőre hiteltelennek és hihetetlennek fog tűnni már maga a cím is, ám pont saját tapasztalataimból kiindulva is elmondhatom, hogy mindenkinek mást jelent a boldog, kiegyensúlyozott élet, de álmok és vágyak nélkül nem hozható létre. Bizonyos szinten spirituális is a megközelítése a szerző által kidolgozott módszernek, hiszen az Istenben vagy Univerzumba vetett hitet nem egyszer hívja segítségül akár csak említésképpen is.

„Az aggódás egyfajta ima azért, hogy megtörténjen az, amitől a legjobban tartasz. Ezért fontos, hogy ne a jelen körülményeidből, hanem a vágyott jövőképedből teremts.”

Nehéz megfogalmazni igazán, hogy mit is kaptam a könyv által, mert még mindig járom a magam útját. Valószínű, hogy ez így is marad, mivel későn kezdtem el érdeklődni, majd megvalósítani azt az életpályát, amelyen jelen pillanatban haladok, és amelynek végállomása egy olyan életforma és egzisztenciális jólét, amelyért nagyon keményen megdolgozom. Nem a gazdagság a fő célom és nem is az örök boldogság, ugyanis ezek realizáltan is eltérnek attól a végcéltól, amelynek hologramja napi szinten előttem lebeg. Sokkal inkább célom a társadalmi egészséghez való hozzájárulásom, amelyet az egészségügyben kívánok kondicionálni nap, mint nap.

„Ahhoz, hogy elkötelezetté válj a célod felé, fontos, hogy tudd, hajlandó vagy-e arra az erőfeszítésre, amely a vágyott eredményed eléréséhez szükséges.”

Ennek a könyvnek megvan az az erőssége, hogy még azok is találnak maguknak útmutatót vagy tanácsot, akik igazán nem is keresnek. Nincs erőltetettség, sem rábeszélni vágyás, csupán egy felvázolt, lehetséges alternatíva, amely mindig az olvasón múlik, hogy alkalmazza –e a leírtakat vagy elfeledi a kötet elolvasása után.

„Sajnos ugyanazok az emberek, akik gyermekkorunkban azt mondták, hogy bármi lehetséges és bármire képesek vagyunk, amikor felnővünk, mosolyognak a céljainkon és olyanokat mondanak, hogy: „Szállj már le a fellegekből”, „Gondolkodj már realisztikusan”, vagy „Valamiből meg is kell élned, nem gondolod?”. Beépítjük a gondolatainkba mások tapasztalatát, véleményét és nézőpontját, majd így mások korlátait magunkévá téve akadályozzuk meg önmagunkat céljaink elérésében.”

Ha végig nézek az elmúlt éveimen és ennek az utazásnak az állomásain, akkor elmondhatom magamról, hogy nagy utat tettem meg. Ám a könyv nem mindig volt mellettem, mert néhol azt éreztem, hogy sok, sőt fullasztó. Azt is vállalom, hogy immáron nem követem a szerző posztjait, mert bizonyos szinten elvesztettem a hitemet személyében. Ugyanis felmerült bennem az a kérdés, hogy a mélyszegénységben élőknek egy ilyen módszer vajon mennyiben nyújthat segítséget? Úgy gondolom, hogy ennek a felfogásnak a sikerességéhez szükség van egy bizonyos egzisztenciára akaratlanul is. Mert bár a jövőbeli vágyból teremtjük meg az érzést és motivációt, ám ehhez kell egy bizonyos lelki és szellemi érettség, de legfőképpen az erre való nyitottság és remény. Amikor fentebb arról írtam, hogy elvesztettem a hitemet, az pont ebből adódott, amit itt leírtam, hiszen Bea már gyermekkorától kezdve egy védett, agyonbabusgatott gyermekkorból indulhatott – bár többszörösen vállalta, hogy ezektől függetlenül magányosan teltek az évei – mégis, volt lehetősége az álmodozásra, mert megvoltak a jó és biztonságos élethez való alapfeltételei. A későbbi életútjáról kiderültek alapján is, számára a luxus az elsődleges szempont, és bár ezzel alapvetően semmi gond nincsen, mégis ebből adódóan értettem meg, hogy általában azon mentorokat követi a legtöbb lélek, akik olyan életet élnek, amelyre a legtöbben titkon vágynak.

„A képzelőerő fontosabb, mint a tudás, mert a tudás arra korlátoz minket, amit ismerünk és értünk, míg a képzelet magába foglalja az összes lehetőséget, továbbá mindazt, amit valaha is megismerhetünk. A képzeleted hatalma határtalan. – Albert Einstein”

Ezektől függetlenül csak hálát érzek ezért a könyvért, mert most ismét elindultam az utamon és sokkal erősebb vagyok, mint jó pár évvel ezelőtt, a kezdet kezdetekor. Reálisan látom az életemet és önmagamat is és pontosan tudom, hogy hol kell még dolgoznom magamon, mert a jövőképem csak akkor érhető el.

„A képzeleted és a hited energiájával teremted a téged körülvevő realitást.”

Őszintén elmondhatom, hogy hiszek önmagamban, a képességeimben és ebben a könyvben megfogalmazott életszemléletben is. Hálás vagyok, mert minden alapom megvan arra, hogy megteremthessem a magam holisztikus valóságát, amely engem és a társadalmat is szolgálja és pontosan tudom, hogy még milyen szokásokat kell bevezetnem. A makacsságom és kitartásom ebben az esetben áldás és nem átok, amely a szorgalmammal és humorommal, még akkor is, ha nehéz lesz, megvalósíthatóvá teszik a kívánt életet. A könyv nagy segítség a felismeréhez, elengedhetetlen útitárs, mentor, ám a saját bizonyosságunk és szorgalmunk nélkül mit sem ér.

Elgondolkodtam, hogy kinek is ajánlhatnám meggyőződéssel ezt a könyvet, de végül úgy döntöttem, hogy nemtől és kortól függetlenül teszem meg, mert ki tudja, hogy éppen kinek van rá szüksége. Egy nagy igazságot szem elött tartva: „[…] az önmagadnak adott szavad a legfontosabb építőeleme az önbizalmadnak és az önbecsülésednek.”

Amennyiben úgy döntesz, hogy elindulsz ezen az életmód programon, akkor nem kell mást tenned, mint a szerző weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy