„– Az atyai szív azt is megérzi, amit a szem nem lát.”

Azon szerencsések közé tartozom, akik felnőtt fejjel is elmondhatják magukról, hogy határtalan képzelettel rendelkeznek és pont ezért a nagy meserajongók táborát erősítem. Legyen akár népmese, amely a klasszikus hagyományőrző karaktereket vonultatja fel  – például tündérek, manók – vagy éppen modern világunk újdonságaiból merítkezik – például. anime – igazán széles a paletta. A mesék szólhatnak gyermekeknek, felnőtteknek, oly mindegy is, csupán a fantázia szab határt nekik. Ezért nagy örömmel fogadtam, amikor a Smaragd Kiadó felajánlott egy példányt ebből a kötetből. Köszönöm a lehetőséget itt is. Ugyanakkor nem minden olvasás váltja be a hozzá fűzött reményeket, amelyet sokszor nehéz szívvel fogadok el.

Simon Rita szerző munkásságához most először van szerencsém, bár eme könyvecske második alkotása. Még 2022-ben látott napvilágot A Tulipános Kocsma című kisregénye. A mostani kötete is inkább a fiatal felnőtteknek szól, sem mint a kisebbeknek, de erre egy 16 éves korbesorolással a könyv hátlapján is felhívja a figyelmet.

A borító nagyon kellemes első ránézésre, a színek és a motívum együttese egy varázslatos utazást ígér leendő olvasójának. A kötetben egyébként két fotó és néhány elszórt illusztráció található, amely kissé kaotikus érzést kelthet, de ugyanakkor önmagukban a képek nagyon szépre sikeredtek. Bár kerestem a forrást vagy fotós/illusztrátor nevét, sajnos nem leltem rá.

Történetünk egy ember fiúról, Hollóról és a bájos tündérleányról, Pilléről mesél. A szerelemük kibontakozásáról, a gonosz Hatszínű Varázsló ármánykodásairól és a „boldog” befejezésről olvashatunk ebben az alig 32 oldalas kis könyvecskében.

A történet alapvetően hozza az elvárt mesei alkotóelemeket, tehát itt is megleljük a tündéreket, varázslókat, ráadásul mindezt több világon át vezetve. Ám ebben sajnos ki is merülnek a pozitív érzést keltő tulajdonságok.

A mesék ott kezdődnek, ahol a megálmodójuk kívánja, ám ez nem jelenti azt, hogy a boldog végnek is ugyanazt kell lemásolnia. Gondolok itt mindjárt egy minden bevezető nélküli ismerkedésre a két szereplő között, amely ugyan felszínesen – pár mondat erejéig – kitér az első találkozásra, de már szinte rögtön a mély, varázslatos szerelemről olvashatunk. Szintén nagyon zavaró, hogy több olyan eseményt is „látunk”, amelyek nagy körítést kapnak az elején, de például az átkok megtöréséhez egy abszolút egyszerű feloldást kapunk, majd később a többi probléma megoldásához is úgy éreztem, hogy a tettlegesség lehet az egyetlen út. Úgy potyognak a hullák, mint Nagymamám kertjében a diók a fáról, az egyik lapon még vigadozunk, de pár mondattal arrébb már minden elpusztul. A gonosz veszte pedig igen csak furcsán lett megoldva, hogy finoman fogalmazzak.

Tudom, hogy sok olyan alkotó él ebben az országban, akiknek nagy álmuk válik valóra, ha saját, kézzel fogható könyvük kerülhet a könyvesboltok polcaira, ám a magánkiadású könyvek ára –is- az egekbe szökött és őszintén szólva nem mindennek van helye a nyomdában, legalábbis ebben a minőségben biztosan nem.

Saját meglátásom szerint ezt a történetet még bőven lehetett volna foltozni, átírni. Több előolvasóval – akik, ha lehet, ne a ismerősi körből kerüljenek ki – biztos, hogy számos átírással, egy remek mese kerülhetett volna ki a szerző kezéből. Ebben a formában csupán az íróasztalfiókban lenne a helye és ezt nagy sajnálattal írom.

Összességében a szép, szolid borító és pár elszórt kép adja ennek a könyvecskének a varázsát, ám a mese csetlik-botlik és bizonyos szinten élvezhetetlen, legalábbis a mese szerető olvasók számára, úgy gondolom.

Nem tudom jó szívvel ajánlani, ám úgy vélem, hogy ha valaki el szeretne merülni mégis ebben a történetben, akkor a Smaragd Kiadó weboldalán megtalálja ezt a könyvecskét.

Írta: NiKy