„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.”

Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad szemlélet!

Adamek Katalin írónő immáron második kötetével szórakoztatja az érdeklődő publikumot. Első könyve 2022-ben került a kezembe, szinte megjelenés után pár nappal, amelyre azóta is jószívvel gondolok vissza. Borzongások című memoár jellegű útikönyve számos országhatárt, sőt földrészt „átlépve”, egy –egy eseményt kiemelve meséli el történetét. Ezt a „hagyományt” folytatta mostani kiadványában is, amely 2023-ban, a Napkút Kiadó gondozásának köszönhetően került a könyvesboltok polcaira.

Adamek Katalin – Emigrációm története című ismeretközlő irodalmi alkotása az 1985-2007 közötti életszakaszáról mesél. A szerző és akkori párja 1985 őszén NSZK-körútra indult, amelynek egyik állomásán, Münchenben egy baráti házaspár otthonában nagy elhatározásra jutottak, amely elemeiben határozta meg életüket a jövőjük tekintetében. Az akkori hazai politikai nézetek szerint bárki, aki elhagyta az országot, hazaárulóvá vált és komoly büntetésekre számíthatott. Ezt megkockáztatva a szerző mégis kitartott elhatározása mellett és haladéktalanul dezertált Magyarországról.

Az akkori szigorú politikai szemlélet miatt, egy nehéz, inadekvált időszak vette kezdetét, amely lassította az integrálási folyamatot, mégis számos pozitív és negatív tapasztalatot gyűjtve haladtak előre az ügyek intézése, a lakhatás biztosítása és a munkaszerzés terén. Ahogy a mondás is tartja: minden kezdet nehéz, és valóban, Katalinék életében erre az időintervallumra igaznak is mondható volt.

A több nyelven beszélő írónő horvát nyelvismeretének köszönhetően többször kedvező munkákhoz jutott. Saját kíváncsi és vállalkozó szellemiségének tudható be, hogy elvégzett egy ingyenes (Senioren Begleitung) vagy köznéven időskísérő tanfolyamot, ahol elméleti és gyakorlati órákon, neves szakemberek oktatása által tanulhatott az időkor lelki és fizikai problémáiról, valamint az idős emberek életviteléről egyaránt. A tanfolyam elvégzése után egy közeli idősek otthonában segítette az ottani személyzet munkáját. Később magán úton is tudta a tapasztalatait és tudását kamatoztatni.

„A haldokló mellett töltött néhány óra is elegendő volt ahhoz, hogy érzékeljem, hogy a hospice ellátás milyen jelentős feladat, hogy az utolsó stádiumban lévő beteg kínzó tüneteinek enyhítése, a figyelem és az odafordulás ilyen helyzetben még az ápolóknak is komoly igénybevételt és jelentős lelki terhet jelent. Minden elismerésem, tiszteletem a hospice-ellátórendszerben dolgozó orvosoké, ápolóké, szakembereké és az önkénteseké, hiszen tudom jól, rendkívüli empátiát, stabil lelki egyensúlyt, határozott jellemet igénylő, nehéz szolgálatot végeznek.”

A könyv két részre osztható, hiszen az első pár oldalon megismerkedünk a kezdetekkel, míg a második, nagyobb szakaszban maga a müncheni élet időszaka kerül terítékre.

A kiadvány alig éri el a 90 oldalt, mégis elmondható róla, hogy rendkívül részletgazdag mind információ terén, mind a szerző életéből merítkező történeteken át, a helyismeret segítségét felölelve akár útikönyvnek is remek lehetne.

„A Königsallee például azért tiszteleg általánosságban a porosz királyok előtt, mert a városba látogató IV. Frigyes Vilmos porosz uralkodót itt dobálták meg lótrágyával, 1848-ban pedig a megbékélés jegyében a város úgy döntött: királyi sugárútra nevezi a vadgesztenyefákkal szegélyezett útszakaszt.”

Számomra immáron másodszorra bizonyosodott be, hogy egy idős kort megélt szerző is le tudja nyűgözni a kíváncsi olvasót és teszi mindezt kifinomult eleganciával. Szinte éreztem az illatokat, az ételek ízét; láttam az emberek arcát, hallottam hangjukat és München lenyűgöző pezsgése az én lelkemet is felmelegítette.

„Monával, hasonló kulturális érdeklődésünk mellett, a bel- és külpolitikai helyzet megvitatása is rész volt beszélgetéseinknek. Az eszmecserék során nem mindig értettünk egyet, de ez érthető volt, miután más-más társadalmi közegben nevelkedtünk, ez pedig alapjaiban határozza meg az ember gondolkodását és világnézetét.”

Ezek után úgy gondolom, hogy senkinek sem fogok meglepetéssel szolgálni, ha azt írom, hogy legyen bármekkora terjedelmű egy könyv, ha az írója ilyen csodálatos élményeket oszt meg.

Nagyon örülök, hogy kézbe vehettem, azért pedig külön hálás vagyok, hogy az alkotó ilyen gazdag életútból tud merítkezni könyveihez. Csak remélni merem, hogy ezek az utazások még messzire repítenek, újabb kultúrákat ismerhetek meg és ezáltal a saját utamat is megtervezhetem.

Áldás a szabadságot szerető léleknek és remélem, hogy hamarosan újabb alkotását vehetem kézbe az írónőnek.

Ha te is szívesen olvasol memoárokat, érdekel más népek kultúrája, gazdag történelme, akkor feltétlenül ajánlom figyelmedbe ezt a kötetet is.

Ha szívesen olvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy