Eddie Jaku immáron egy élő legenda, aki megjárta a II. világháború poklát. Zsidó származású német állampolgárként kezdte meg az életét és végül egy olyan idős emberként távozott, aki felmenőiért méltó emléket állított a világ előtt, hitt és remélt, de sose bocsájtott meg. Egy ember, akinek a halál rendszeresen megfogta a kezét, de végül mindig élve távozott. Egy fiú, aki elvesztette családját és csak a szerencsére és a szakmájára bízhatta magát és sorsát. Egy férfi, aki túlélte a náci rezsim pusztítását és végül egy teljes életet élve – családdal, barátokkal – emléket állított mindazon elhunytaknak, akiknek nem volt lehetősége végig járni az élet ösvényét. Ilyen ember volt Eddie, egy hős, korunk kiemelkedő személyeinek egyike. Aki nem engedte, hogy a fájdalmas múlt megtörje, hiszen mert hinni, élni és a jövőt tervezni. A szerző egy előadás keretén belül is beszél a könyvben elhangzottakról is többek között, amit úgy gondolok, hogy érdemes megnézni. Ezt ezen a linken tudjátok megtekinteni, ellenben a videó megnézéséhez angol nyelvtudás szükséges.

Elsőre csupán klisé halomnak tűnhetnek a fent leírtak, elvégre ebből az időszakból származó történetekkel Dunát lehet rekeszteni. És bár minden szemszög egy újabb megrázó oldaláról mutatja be ezt a földi poklot, mégis többször érezheti úgy az olvasó, hogy már sok. Sokan úgy gondolják, hogy el kell mesélniük a saját történetüket, hogy az általuk megélt, vagy a felmenőik által mesélt történetek jó példák lesznek arra, hogy az utókort emlékeztessék eme szörnyűségre. Talán elegendő kötet születik majd ahhoz, hogy egy akadályt képezzen a jövőre való tekintettel, hogy soha többet ne kelljen egy népnek se rettegnie azért, mert más az etnikuma, hite vagy akár anyagi helyzete. Ugyanakkor van egy másik oldala is ennek úgy érzem, mégpedig a tény, hogy kultusz teremtődött ezen személyek által és bár a túlélők száma elenyésző az elhunytakéhoz képest, mégsem elegendő ahhoz, hogy egy torlasz legyen a jövő tekintetében. Az ember már csak ilyen, ahol nincs káosz és gyűlölet, ott nem él ember sem.

 

„A legfontosabb, amit valaha megtanultam: annál, hogy valaki szeret, sosem érhetsz el többet. (…) A barátság nélkül elveszett emberek vagyunk. A barát az a valaki, aki emlékeztet, hogy élsz.”

A fenti idézet nagyon fontossá vált a számomra akaratlanul is, elvégre szóról szóra értem és vallom a leírtakat. Ugyan megközelítőleg sem éltem át hasonló szörnyűségeket, mint a szerző, de vesztettem el barátot és megérintett a halál szele egy időben. Töredéke vagyok mindannak a szenvedésnek, amit a túlélők hurcolnak magukban életük végéig, de a magam traumája az élő példa arra, hogy szeretni és szeretve lenni adomány, amelyet érdemes nagyon megbecsülni. A barátság nem terem magától és komoly kölcsönös munkával jár, de olyan érték, amely által gazdagnak mondhatjuk magunkat. A könyv hatással volt rám első perctől kezdve, és a mai napig is érzem, hogy szerencsés vagyok.

„Ha az ember feladja, eljut oda, hogy már nem érzi érdemesnek élni, és akkor nem is marad sokáig életben. De ahol élet van, ott remény is van. És ahol remény, ott élet is.”

A szerzőt szenvedései majdan pedig egy új életre ébredése, számomra Főnixé tették, hiszen felégetett maga mögött mindent, az élet mégis tartogatott számára újabb lehetőségeket. Egy szép feleséget, gyermekeket, unokákat, dédunokákat és barátokat. Ez maga a földi paradicsom, és ha ezekkel rendelkezel, akkor méltó vagy a világ legboldogabb embere címére.

 

Én is egy csodálatos barátomnak köszönhetem a mostani olvasásomat, amit itt is szeretnék neki szívből megköszönni, hiszen lehet évekig megfosztottam volna magamat akaratlanul is ettől a különleges kötettől. Mert igen szörnyű, ami benne le lett írva, de egyben motiváló és boldogságot adó is.

Nagyon boldog vagyok, mert ennek a kornak a gyermeke vagyok, szabad országba születtem és mindenem megvan, amiért mindennap megdolgozom. Mert amíg van, aki szeret, van hol éjszakánként lehajtanom a fejem, egészséges vagyok és van egy igaz barátom, addig a legszerencsésebbek közé sorolom magamat.

Ajánlom a könyvet mindenkinek nemtől és kortól függetlenül, mert érték, ami benne le lett írva és nagyon jó motivációs tréning is egyben. Ráadásul igaz ez a következő pár sor: „(…) a boldogság nem az égből hullik alá, hanem a mi kezünkben van. A boldogság a bensőnkből jön, és azokból ered, akiket szeretünk. Ha egészséges és boldog az ember, akkor igazi milliomos.” Ha teheted, öleld még ma meg azon szeretteidet, akiktől boldog az életed és hidd el, hogy értük érdemes minden egyes nap felkelned.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy