Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak időszakok, amikor nagyon nehezen ment. A mostani elhatározásomat több költő is segíti akaratlanul is, hiszen rendre meglepnek egy-egy újabb kötetükkel. A mostani verseskötetet például Kállay Kotász Zoltán szerzőnek köszönhetem, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm szépen!

A fent említett alkotó már „jóbarátként” üdvözölt a lapokon, hiszen nagy kedvenceim egyike egy régebben olvasott, a Társasutazás ​ Közép-Mámor földjére című könyvének köszönhetően, amely akkor annyira megfogó volt számomra, hogy azóta is ajánlom boldog-boldogtalannak egyaránt. Így itt is megragadom az alkalmat és jószívvel ajánlom, mert ténylegesen elrepít messzi tájakra és bizony egy édes rabságba esik az olvasó lelke. Egyébként ezt az érzést a mostani kiadványnál is érezni véltem, hiszen több napig vissza-visszatértem egy–egy művéhez.

Térzene című könyve 2017-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítóképen rögtön egy párhuzam fedezhető fel, amely elsődlegesen a maradandó és mulandóság üzenetét hordozza, ráadásul az egész kötetre jellemző ez az érzés.

A legtöbb haiku kötet az évszakok felbontásával játszik, amikor a szerzők ennek mentén választják szét alkotásaikat. A mostani esetben is felfedezhető ez az tagoltság, mégis nem egy évre osztható fel csupán, hanem némi manírral élve, újra kezdődik, tehát egy ismétlődésnek lehetünk a tanúi. De nézzük is, hogyan fest ez a valóságban:

A Tavasz az újrakezdés ígéretével ébreszti fel a természetet, hiszen a növények java ilyenkor kezd éledezni, a téli álomból pedig az állatok is magukhoz térnek, hogy megkezdhessék az aktuális évüket.

 

A következő természetesen a Nyár időszaka, itt már sokkal élénkebb a természet. Minden lélek – legyen az növény, állat vagy éppen ember – feltöltekezhet a meleg napsugarak csipkedésével, a lágy szellő simogatásával, a hűsítő eső ölelésével. Az élet ezer színben pompázik, hiszen csak körbe kell nézni és befogadni ezt a csodát.

 

Az Ősz már a csendesedés időszakát ígéri, de senki sem hallgat rá. Ugyan, hogy is tehetné bárki, mikor fel kell készülni a hidegre. A legtöbben lakást építenek és élelmet gyűjtenek, hiszen a megfelelő felkészültség nagyon fontos. De ilyenkor már új ruhába bújnak a fák, a zöld után következik a sárga és a barna, kinek mi tetszik éppen. De egy biztos, ez az időszak mind látványban, mind illatok terén örök emlékeket idéz.

 

A Tél idősíkja már az elmúlásra és az elengedésre bíztatja „barátait”, hiszen lassan vége az évnek és az új kezdethez a múlttól való elszakadás elengedhetetlen. A hideg nappalok csendes fehér köpenyt húznak a tájra, de azért itt is fellelhető a szorgalmas „árnyékok” munkássága. De ettől még a nyugalomé a főszerep és az a legszebb emlékek meleg ölelésébe való bevackolódásé.

 

Nini és újra itt a Tavasz, amely ismét ébresztőt fúj a maga madárseregével. Halihó, ébresztő, kezdődik a munka! És valóban, megint élettel telik meg a táj és mindenki kidörgöli szeméből az téli álmok maradványát.

 

És utolsó időszakként ismét itt a Nyár, hogy az előző hónapok szorgos munkáinak gyümölcsét mindenki learathassa.

 

Ebben a kötetben számos apró pillanat csodás „játéka” fedezhető fel, amely elsődlegesen a természetbe csábítja olvasóját. Sokkal kellemesebb például egy hűs patak mellett olvasni és akár, aki kíváncsi és szerencsésebb, az a maga szemével is felfedezheti a leírtakat.

Ebben a könyvben ismét megleltem a magam nyugalmát és ettől igazán felengedtem. A nehezebb időszakban is gyógyír a fáradt léleknek és többször is érdemesnek véltem kézbe venni.

Összességében ismételten kellemes élményben volt részem, amiért igazán hálás vagyok.

Ajánlom a költészet szerelmeseinek, de főként a haikuk világa iránt nyitott lelkeknek. Ez a könyv egy apró kincse az irodalomnak, amelyre érdemes vigyázni, mert ezek a kicsinyke kis „csodák” egy egész napot csodálatossá tehetnek, ha megfelelő szemlélettel olvassuk őket.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy