Gunnar Gunnarsson – Advent

„Hogy mi a kávé, csak az tudja, aki ivott már ilyen italt harmincfokos hidegben, a felföldön, hegyek és orkán erejű szelek között, egy föld alatti lyukban.” Nagyon szeretem az egyedi hangvételű, egyszerű történeteket. A hétköznapokból merítkező, talán egy eldugott falú mindennapjairól mesélőt vagy olyan személyekről szólót, akik nem tűnnek ki igazán semmivel sem társaik közül, mégis valamilyen szinten kiemelkednek. És szintén nagyon kedvelem Patat Bence műfordításait, mert a szerzők eredeti üzenetét átemelve a magyar nyelv csodálatos mondataiba olyan regényeket, ismeretterjesztő könyveket olvashatok általa, amelyektől úgy érzem, csak többé válok. Gunnar Gunnarsson (1889-1975)...

bővebben

Shan Sa – A gójátékos

„Miért hullatnak ennyi könnyet az istenek a világra? Az én boldogtalanságomat siratják? Ez az égi zuhatag miért nem mossa el szenvedéseinket és tisztátlanságunkat?” Sejtettem, hogy nem egy könnyed hangvételű és tematikájú könyvet veszek kézbe, de még most is hullanak a könnyeim és zaklatott vagyok. Már nagyon régóta vágytam ennek a regénynek az olvasásra, de féltem tőle, hiszen Japán és Kína háborús időszakában ugyan milyen szerelem szövődhet két ellenséges nép gyermekei között? Nos, megtudtam a végére. Shan Sha – A gójátékos című regénye 2007-ben jelent meg az Ulpius-ház Kiadónál. A kötet hiteles történelmi háttérrel építi fel keretét, ahol a halál a mindennapok része, ám a...

bővebben

Hiron Ennes – Pióca

“Minden élősködő sikere egyenes arányban áll az ártalmatlanságával. Egyesek intelligensek, kerülik a felfedezést, hagyják, hogy hordozóik egészséges életet éljenek kimúlásukig. Náluk kevesebben vannak azok, akik zseniális szimbiózisban függőséget alakítanak ki a gazdatestben. De túl sokan vannak a hangoskodók és a bolondok, akik fájdalmakat, hasmenést, fáradtságot, vérzést vagy más, hencegéssel felérő tünetet okoznak. A legtöbb parazita még annyira sem képes előre gondolkodni, hogy megőrizze gazdája egészségét, nem beszélve a gazda egész fajáról. Általában nem szükséges az ilyen előrelátás, kivéve, ha emberekről van szó. Ők haragtartók.” Hiron Ennes - Pióca című regényének 2023-as...

bővebben

Louisa May Alcott – Kisasszonyok

„– […] soha ne add fel, soha ne hidd, hogy nem vagy képes úrrá lenni a hibádon!” Mit ne mondjak, igencsak ritkán veszek kézbe „rizsporosnak” csúfolt történeteket, mert bár tisztelem az erényt és a tartást, de az akkori idők modorosságától a hideg futkos a hátamon. Talán kissé durvaságként hathat a véleményem, de a látszólagos udvariasság és ármánykodás számomra csak fénytelen manír, amely mulattatna ugyan, ha kedvem engedné, de úgy hiszem, hogy az egyenes beszéd, a feszes tartás és egy kedves mosoly sokkal hatásosabb és célratörőbb mindennél. A mostani olvasmányom korban az amerikai polgárháború időszakára vezethető vissza, amely már távolabb áll a korábban már említett szigorú...

bővebben

Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

„– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]” A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Térzene

„Vén bükkfa, egyre Csak vastagítja törzsét – Ölelhetővé.” Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak...

bővebben

Ronnie W. A. – A róka vére

„Fesd a falra az ördögöt, és megjelenik.” Erős túlzásnak fog tűnni, amit most szándékozok leírni, de én egy olyan sorozaton „nőttem” fel, ami elől más menekülne. Nem fogom titkolni, hogy Laurell K. Hamilton – Anita Blake kisasszony történeteiről írok éppen. Magával ragadó, szexi és tele varázslatos lényekkel. Ennek tudatában, mikor láttam ezt a történetet úgy voltam vele, hogy érdekel, még akkor is, ha a hasonlóság elenyésző. Inkább a stílus adta mámorban egyezik, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm! Ronnie W. A. – A róka vére című regénye egy napjainkban játszódó, átlagos történetnek tűnhet...

bővebben