Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó

„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó.” Bevallom őszintén, hogy célzottan nők elleni erőszak témakörében kerestem olvasnivalót, mivel nagyon aktuális a tematika életemben és más okból is esedékessé vált. Így evidens volt, hogy egy olyan művet vegyek kézbe, amely nem fikció (bár azok között is akad bőven olyan írás, amely megtépázza a lelket), ezért maradtam az olyan alkotásoknál, amelyek tényfeltárók, netán egy jelenkorunkban is fontos eseményen alapszanak. Mivel a valóságból nem nehéz merítkezni, - sajnos - egyre többször és sürgetőbben érint mindenkit ez a még mindig tabuként kezelt, egyáltalán nemcsak a nőket érintő, tragédia és bűn. Így esett...

bővebben

Lisa Hannett – Viking nők

„Mindenki tudja, hogy a méltóság és a gőg között csak egy vékony határvonal húzódik.” Őszintén szólva nagyon vártam a mostani könyv olvasását és szinte azonnal előrendeltem, ahogy megpillantottam. Ennek a nagy lelkesedésnek az oka a vikingek körüli misztériumból fakad, amelyet először lányos zavaromban Heather Graham: A viking asszonya című regény olvasásakor fedeztem fel. Most biztos sokan kinevettek, hiszen a fent említett kötet egy 90-es években megjelent történelmi romantikus műfajú ponyva – a jobbik fajtából – ám én akkor nagyon megszerettem ezt a történetet, de nem csak a rózsaszín habos sztorija miatt, hanem inkább a mítosz és valóság keveredése kapcsán és elkezdtem utána...

bővebben

Manger Adrienn – A magány a garzonban lakik

„[…] a világ folyamatosan változik, a legtöbb részére nincs ráhatásunk. Az egyetlen dolog, amibe érdemes invesztálnunk, az a család.” Hétköznapi életünkben a napi rutinon kívül nem sok mindenre emlékszünk. A legtöbben szinte átrohanjuk a nappalokat, néha ugyan elmegyünk szórakozni esténként, de a mentális egészségünkre vajmi kevés időt fordítunk. A XXI. századi életfilozófia trendekbe állítja a fontossági sorrendet, tehát ha introvertált vagy, akkor csak a kötelező körökön veszel részt, hisz meg kell élni valamiből, de csak a képernyőn keresztül bámulod a sok ismerős és idegen képeit. Ha az extrovertáltak színes táborához tartozol, akkor pedig a sokaság pörgése és követelményei...

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.” Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben

Angela Murinai – 10 okom a haragra

„Minden ember vágyik arra, hogy hatalma legyen. Elsősorban a saját élete fölött, ez egyetemes jogunk, ám vannak olyanok, akik mások fölött is szeretnek hatalmat gyakorolni. Ettől erősnek gondolják magukat, különbnek azoknál, akikkel rendelkezhetnek.” A patriarchális társadalom egy fogalom, amelyről tudjuk, hogy létezik – hiszen benne élünk – mégis a köztudatban csupán egy közhely, amelynek hallatán csak igen kevés emberben kondul meg az a bizonyos vészharag. Pedig ennek a fogalomnak súlyos következményei, talán fogalmazhatnék úgy is, hogy fullasztó elvárásai vannak az átlagemberre nézve, hiszen megkülönbözteti a nőt és a férfit, mint fajunk két létfenntartó nemét....

bővebben

Lia Celi – Tizenkét pillangó

„Az értelem gyönyöre az erő mértékegysége.” Ha a mai kor szellemében említésre kerülnek egy társaságban a prostituáltak vagy más néven örömlányok, akkor egy bizonyos zavart csend támad többnyire, amely arra enged következtetni, hogy valami tiltott, úgymond tabu téma került szóba. Pedig a XXI. századra a konzumhölgyek akaratlanul is a hétköznapi élethez kapcsolhatók, elvégre csak Budapest belvárosát kell kicsit tüzetesebben szemlélni és rögtön nem is egy aluljáróban magukat áruba bocsájtó hölgyeményekkel találkozhatunk. Ezek az utca lepkéi, akik a munkás és egyéb kasztok kiszolgálása miatt üzekedhetnek. De mi van azokkal a társadalmi rétegekkel, ahol a...

bővebben

Pető Andrea – Elmondani az elmondhatatlant

„ A háborús nemi erőszak történetét a hallgatás és elhallgatás határozza meg.” 2019. október 7 óta őrzöm hét lakat alatt ezt a könyvet a polcomon. Anno nagy kutatások árán sikerült megvásárolnom, de amikor kézbe vettem már nem éreztem hirtelen olyan sürgetőnek az olvasását. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a XX. század legsötétebb időszakának egyik legszörnyűbb tematikáját dolgozza fel, amely nem más, mint -ahogy az alcímben is olvasható- a nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Azt gondolom, hogy egy átlagos jóérzésű ember is egyetértene velem abban, miszerint nehéz olvasás elé néz bárki, aki kézbe veszi eme kiadványt,...

bővebben

Rupi Kaur – a nap és az ő virágai

„sokszor dühösek vagyunk másokra amiért nem teszik meg amit nekünk kellett volna megtennünk magunkért -felelősség" Ha valaki nekem azt mondja még pár hete, hogy pozitív véleményt fogok írni a szerző munkásságáról, akkor biztosan kinevetem, ugyanis Tej és méz című alkotását egyszerűen felháborítónak találtam, és merem megkockáztatni, hogy jobban utálom, mint A Szürke ötven árnyalata című sorozatot és ez nagy szó az esetemben. Ezekből kiindulva már sejtheti mindenki, hogy nem kis kínban vagyok, hiszen most kezdem felfedezni a szerző lelkét. Rupi Kaur kanadai költő, író, illusztrátor és fotós. Az indiai Punjabban született, majd nagyon fiatalon Kanadába emigrált családjával. Egy...

bővebben

Raffael Mónika – Roma nők egymás közt

„(…) aki a félelmei miatt nem mer kipróbálni új dolgokat, az nem tudja mennyire jó teljesíteni egy nagy kihívást, és hogy ilyenkor mennyire növekszik az önbecsülése.” Sokszor nyúlok olyan könyvekhez, amiket kevesebben vesznek kézbe különböző okok miatt, mégis számomra valami olyan témakört dolgoznak fel, amiről ritkán, vagy keveset van lehetőségem olvasni. Ez a kötet, amelyet értékelni fogok hasonló a fent említettek miatt, hiszen tematika szempontjából bár hiánypótló, de témáját tekintve kevesebben gondolhatják úgy elsőre, hogy érdekes lehet a számukra. Raffael Mónika kutató-elemző egy olyan interjúcsokrot ad át olvasóinak, amelyben roma származású nők mesélnek...

bővebben

Velencei Rita – Levendulaméz

„Aki nem érez, az sosem sír, de nem is nevet. Aki nem szeret, az sosem szomorú, de nem is boldog soha.” Érdekes kapcsolatom van ezzel a kötettel, mert bár számos platformon szembe találkoztam vele az utóbbi időben, valahogy nem vonzott, hogy el akarnám olvasni. De aztán valamikor jelentkeztem rá, mint utazókönyvre és akkor már úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki a lehetőséget. De mielőtt belemennék a kötet elemzésébe, szeretném megköszönni, hogy olvashattam. Köszönöm. Velencei Rita írónőtől már pár éve volt szerencsém kézbe venni a Gwendolyn című művét. Az akkori olvasási élményem finoman szólva sem volt pozitív és sajnos utána sem alakultak „jól” az alkotóról...

bővebben

« Régebbi bejegyzések