Emma ZR – Hurrikán után

„Kitartás. Akarat. Fegyelem. Alázat. Nagy szavak, amelyek semmit nem érnek kimondva. A jelentésüket csak az ismeri, aki képes lenne meghalni azért, amit szeret. Képes lenne mindent feladni, akár önmagát is.” Nocsak-nocsak… ejnye kedves írónő… már megint függővéggel kínoztad az olvasóidat. Nem félsz, hogy előbb – utóbb megtorolják ezt az elbánást? Nos, tudom, hogy hiába háborodom fel, elvégre ezért is akarom majd elolvasni a következő részét ennek a sorozatnak, ugyanakkor valóban kiborító, hogy még a „kanyarban” sincsen a folytatás, de én már sóvárgok utána. Döbbenet, hogy milyen vágyakozóvá tud válni az ember, ha valami mélyen megérinti a lelkét. Emma ZR – Hurrikán után című könyve...

bővebben

Ákody Zsuzsa – Lélekrablók

„Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó.” Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg azt a sok gondolatot, ami éppen bennem örvénylik. Talán kezdeném azzal az általam igaznak vélt hittel, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje, hiszen olyanok, mint a jó bor, idővel a legjobbkor kerülnek kezembe. A mostani regénnyel is így jártam, mert bár lassan több éve is meg van annak, hogy megvásároltam, mégsem vágytam arra, hogy kézbe vegyem. Ám most eljött az...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – A halaknak nincs lábuk

„„A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár. Mintha arra lenne kárhoztatva az ember, hogy a Hold árnyékos oldalán vesztegeljen, ahonnan csak a sötétségre és a magányra nyílik kilátás…” Azt hiszem akaratlanul is sokkos állapotban kerültem, miután befejeztem a mostani olvasmányomat. Tagadhatatlanul és mélységesen le vagyok döbbenve, hiszen elképesztő nehéz és fárasztó utat tettem meg a karakterekkel egyetemben. Tudhattam volna, hogy nem úszom meg „könnyen”, de mivel kevés eddigi tapasztalatot gyűjtöttem, ami a szerző munkásságát illeti – elvégre csak a Hiányod maga a sötétség című regényét vettem eddig...

bővebben

Pető Andrea – Elmondani az elmondhatatlant

„ A háborús nemi erőszak történetét a hallgatás és elhallgatás határozza meg.” 2019. október 7 óta őrzöm hét lakat alatt ezt a könyvet a polcomon. Anno nagy kutatások árán sikerült megvásárolnom, de amikor kézbe vettem már nem éreztem hirtelen olyan sürgetőnek az olvasását. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a XX. század legsötétebb időszakának egyik legszörnyűbb tematikáját dolgozza fel, amely nem más, mint -ahogy az alcímben is olvasható- a nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Azt gondolom, hogy egy átlagos jóérzésű ember is egyetértene velem abban, miszerint nehéz olvasás elé néz bárki, aki kézbe veszi eme kiadványt,...

bővebben

Rupi Kaur – otthon test

„a fájdalom bejárat a boldogságunkhoz” Azt hiszem, hogy elvesztem, elvégre egy olyan ösvényre léptem ezzel az olvasásommal, amit eddig nagy ívben kerültem. Ez pedig a feminizmus egy rövid szakasza. Nagy élharcosa vagyok jómagam is az igazságtalanságok elleni küzdelmeknek, de a fent említett irányzat többnyire túlzó volt a számomra, főleg az utóbbi időszak eseményeit tekintve. Ugyanakkor jó érzés mégis látni, hogy van letisztult, valóságot nem eltorzító nézeteken alapuló szegmense is, amelyet, mint nő nagy erőkkel támogatok. Most biztos többen azt gondoljátok rólam, hogy na „itt egy újabb irányzat bolond”, de őszintén szólva nem erről van szó. Aki pár napja olvasta Rupi...

bővebben

Amanda Lovelace – Amikor a hercegnő menti meg önmagát

„a boldogságod előbbre való mindenki más boldogságánál - az „önbecsülés” valódi jelentése.” Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik valamilyen külsőség alapján fel tudják hívni magukra a figyelmemet, hiszen mint kreatív művészlélek számomra elengedhetetlen, hogy egy apró mozzanat elcsábítson vagy megfogjon magának. Ennek a kötetnek, melyet most értékelni kívánok, megvan az a bája, mely alapján éreztem azt a bizonyos vonzást. Bár végül ajándékba kaptam egy nagyon szeretett barátnőmtől, amit itt is köszönök, mégis jó volt levonni ezt a konzekvenciát. Amanda Lovelace egy bestselleres amerikai költő, aki a Tumblr és az Instagram oldalakon posztolt költészete révén vált híressé....

bővebben

Ripszám Alexandra – Trauma – Egy család tragédiája

"Az ember hajlamos azt hinni, hogy az időnek varázsereje van. Ami szép, meseszerűvé válik, ami rossz, az előbb-utóbb kifakul, aztán el is felejtjük teljesen. Talán lehet benne némi igazság." Hol is kezdjem ezt az értékelést? Nem tagadom, hogy nagyon dühös vagyok, mert egy roppant izgalmas és végre viszonylag kidolgozott könyvet sikerült az utolsó harminc oldalon elrontani. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam. Köszönöm. Ripszám Alexandra nevével először találkoztam, de mint ismeretlen írót tekintve elfogott az a jól ismert izgalom, hogy vajon milyen világot álmodott meg a számomra? Esetleg egy új kedvenc alkotóra lelek...

bővebben