„Családi- és katonaképek is regéltek az üvegek mögött, boldog jövőt láttak, háborúba indultak, gyermeket gyászoltak: a régi ember mindent úgy fogadott el, ahogy az megtörtént. „Isten adta, Isten elvette” […].” Nem gondoltam volna, hogy egy nosztalgia utazásra váltok jegyet, amikor kézbe vettem eme könyvet. Olyan sok emlék tolult fel bennem akaratlanul is, hogy sokszor meg-megálltam olvasásom folyamán és elmerengtem az emlékeimen. Néha úgy éreztem, hogy szeretnék újra gyermek lenni, hogy halljam nagyszüleim hangját, érezzem meleg ölelésüket vagy kettejük apró-cseprő morgolódásait. Féltő szeretetben nőttem fel, hála nekik és ezért nem lehetek elég hálás. Békési Erika egy...
