Max Porter – Shy

„Az éjszaka hatalmas és fájdalmas.” Őrület, határtalanság, ígéretek, amelyek elszállnak a joint füstjével. Hamis képek, amelyek hol elvakítanak, hol elhalványulnak. Emberek, akik mindig akarnak valamit, néha mennyekbe repítenek, míg máskor a pokol tornácára taposnak. Nyál, verejték, ondó, rémképek, élvezetek. Gyűlölet, vágy, keserűség, féltékenység, rettegés… egy meghasadt lélek mindennapjai. Max Porter eddig sem kímélte olvasóit, ezt hitelesen magam is tapasztam, hiszen első élményem, még valamikor 2020 magasságában, A bánat egy tollas állat című kisregénye nagyon mélyre taszított. Rá egy évre Lenny című kötetével megtépázta a lelkem, majd magamra hagyott… Belehalok vagy...

bővebben

Debreczeni József – Hideg krematórium

„A szemekben pucérra vetkezik a reménytelenség.” Sokszor hallom olvasni szerető ismerőseimtől, hogy csak bizonyos műfajú könyveket hajlandóak kézbe venni, hiszen a szórakozás számukra csak a megszokott kategóriákon belül biztosított. Ugyanakkor a legtöbb esetben a horror kérdéskörét vagy messze elkerülik, vagy nagyon is sokat válogatnak azon kiadványokból, amelyek a várt borzongással kecsegtetnek. Lehet, hogy velem van a gond, de számomra egyik műfaj sem adja meg igazán azt a libabőr érzését – legyen szó pszicho-thriller vagy a fent említett horror bármely szegmenségről -, csak és kizárólag azon kötetektől tudok megijedni, amelyet az élet írt valamilyen formában. A valóság a...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – Hiányod maga a sötétség

„A világot sokféleképp lehet látni, és a nézőpontunk valószínű leírja a jellemünket. Áruld el, minek látod a világot, és megmondom, ki vagy.” Amikor az ember valami különlegessel, valami megfoghatatlanul nagyszabású dologgal, eseménnyel vagy – az esetemben – történettel találkozik, mindig felvetül egy gondolat, miszerint elég bátrak és erősek vagyunk-e ahhoz, hogy szavakba öntsük felmerülő érzéseinket. Vajon képes-e egy szermély leírni megfelelően annak a pillanatnak a varázsát, félelmét, vágyakozását? Ez egy igen nehéz kérdés, amelyre felelni igazán mindenki csak maga tud csupán, hiszen az egyén képes csak eldönteni, hogy rettegését és bizonytalanságát legyőzi-e a kíváncsiság az...

bővebben

Margaret Atwood – Pénelopeia

„Istenek, jósok, váltsátok meg éltem, Hogy az ifjú dalia feleségül kérjen! De nem jön a dalia, rám sosem talál, A sorsom robot, a végzetem halál.” Nőként nőkről olvasni, mindig igen kockázatos vállalkozás. Bár mondhatnám, hogy sorstársi nézetből könnyen belehelyezkedhetünk egy adott személy szerepkörébe, de az eltérő korokban élt elődeink tekintetében ez sajnos alapvetően elenyésző mértékben fordul elő. A fikciók világában, amikor egymás hegyén-hátán íródnak a különböző rendkívüli képességű hölgyekről szóló, világmegváltó(mentő) regények, szintén nehéz azonosulni az adott karakterrel. Mi halandók, talán érzünk vágyat a különlegességre, de azt, hogy mennyire...

bővebben

Andrés Barba – Fényes köztársaság

„Talán lehetetlen megérteni és megbocsátani másoknak, ha az ember nem érti meg önmagát, és nem bocsát meg önmagának.” Gyerekek. Ha ezt a szót kiejtem a számon, mindig valami különlegesre gondolok. Lelki szemeim előtt apró kis talpak jelennek meg, mosolygó arcok és kacagást vélek hallani. Az ártatlanság fogalmának megtestesítője és valami határtalan naivitást párosítok eme korosztály irányába. Pedig sehol sincs megírva, hogy a gyermekkor csupa móka és kacagás, mégis szeretném azt gondolni, hogy mindenkinek kijut a boldog, felhőtlen kezdet. És talán pont ezért is reagál a testem, kissé negatívan, ha a gyermekeket veszi górcső alá egy mű. Hiszen a szorongás érzését jól ismerem a...

bővebben

Lana Del Rey – Violet a fűben hátrahajol

„Semmi nagy döntés tó legyek ma vagy tenger Ennyit kérdezek” A mai kortárs költészet igencsak szerteágazó forma, stílus és önkifejezés tekintetében. Számos költő nyúl a mondatok kavalkádjához, a szabad formaisághoz vagy éppen a képvershez, más néven kalligramhoz. Érdekes módon újabban, vagy éppen visszatérőként, ismét nagy divatját éli a dalszövegek költészetté való formálása is. Mint olvasható, igen sokrétűek és talán nem meglepő, hogy pont ezért igen nehezen értelmezhetőek vagy éppen befogadhatóak sok esetben a mai „kortárs” versek. Természetesen kell az olvasó tájékozottsága a költőt tekintve, illetve egy bizonyos lelki érettség is. Hogy ki mennyire érzi...

bővebben

Borbély Szilárd – Nincstelenek

„Én is azt szeretném, ha nem félnék. Nem is hegedülni akarok megtanulni, hanem nem félni.” Hogy őszinte legyek először nem akartam írni az erről a regényről, mert túl sok volt egyszerre, de végül úgy döntöttem, hogy mégis érdemes leírni a gondolataimat róla, hátha mások is észreveszik és elolvassák. Ennek a kötetnek lelke van és kicsit talán gyűjtő is egyben, emberi lelkeket gyűjt, mert aki kézbe veszi, az otthagy magából egy apró szeletet és azt már sosem kapja vissza. Borbély Szilárd (1963.november 1.- 2014.február 14.) József Attila –díjas magyar költő, író, egyetemi oktató, irodalomtörténész. Elsődlegesen versei által ismerhette meg a publikum nevét hazánkban. Első regénye,...

bővebben

Karina Sainz Borgo – Megy le a nap Caracasban

„Az ember oda való, ahová a halottai vannak eltemetve.” Azt mondják, hogy az ember ízlése és úgy átlagban a lelke nagyjából öt évente formálódik. Az életútunk folyamán mindannyiunknak megvannak azon állandóságaink, amelyekhez ragaszkodunk és bár az évek telnek, ezek az apróságok jelentik számunkra a biztonságos kötődéspontot, hogy tartozunk valahova, valakihez. De mi van akkor, ha egy olyan országban élünk, ahol a létezés egyet jelent a halállal, és hogy ez a test vagy lélek sorvadását jelenti, igazán mindegy? Nos, ezt a témakört is szépen taglaló regényt sikerült most kézbe vennem. Karina Sainz Borgo - Megy le a nap Caracasban című regénye 2021 egyik újdonsága, amely a Jelenkor...

bővebben

Max Porter – Lanny

„Mi volna, ha az emberek kimondanák, amit igazából éreznek?” Vannak azok a történetek, amelyek olvasása után úgy érzed többé nem vagy ura gondolataidnak, mert csapdába estél és meg is érdemled büntetésedet. Ez a könyv, amit most értékelni kívánok ilyen hatással van rám és tudom, hogy ez csak a kezdet. Hiszem, hogy minden regényt okkal veszek kézbe és többnyire a megfelelő időben és ebben semmi spiritualitás nincsen, csupán nagyon erős megérzéseimre hallgatok ilyen esetekben. Max Porter szerző immáron második regényét olvastam, hiszen tavaly nagy kedvencet avattam első alkotása által. A bánat egy tollas állat című szerzeménye a gyász feldolgozásán alapszik, amely a maga...

bővebben

Szlukovényi Katalin – Álomkonyha

„A beteljesült vágyból mi marad?” Nem jutok szóhoz, pedig nem most olvastam a könyvet. Kellett kis idő, míg leülepedett bennem, hogy tulajdonképpen miről szólt és számomra milyen érzéseket ajándékozott ez a könyvecske. Igen, jól olvasod kedves olvasó, ajándék volt számomra minden sora és végre egy olyan alkotás, amit az első sortól az utolsóig magaménak éreztem. Idén már volt pár ehhez hasonló élményem, és most végre megint kaphattam belőle. Szerelmes vagyok, pedig nálam ez az érzés lassan alakul ki, mint egy kicsinyke patak. Apró mozdulatok és picinyke útvájatok által leszek rajongója bárkinek vagy bárminek. Hogy óvatos lennék? Talán, bár én ezt inkább úgy hívom az idő ajándéka. A...

bővebben

« Régebbi bejegyzések