Makiia Lucier – A pusztulás kora

„Néha az újrakezdés a legjobb megoldás.” Szeretem azon regényeket, amelyek hangulatilag nyomasztóan hatnak rám, ám mégis valamely könnyedebb műfajban íródtak. Ebben az esetben több kategóriát is felsorolhatnék, hiszen a fantasy-n kívül, ifjúsági és romantikus irányzat nyomait is felfedezni véltem, valamint folyamatosan jelen van a halál és a különböző bűntények sem ritkák. Itt megtalálhattam mindazon jellemzőket, amiért szívesen forgatok fantasy köteteket és bár nem a klasszikus stílust képviseli, mégis kikapcsolt és nem eresztett. Makiia Lucier újságíró, könyvtáros és nem utolsósorban író. Guamon szigetén született és nőtt fel, ami helyileg a Csendes-óceán legdélibb, a Mariana-szigetek...

bővebben

Stefan Zweig – Sakknovella

„[…] bármilyen anyagtalan a gondolat, szüksége van valamilyen támpontra, különben csak önmaga körül kering.” Mindig is nagy érdeklődéssel tekintettem azon lelkek felé, akik valamilyen módon rabjaivá váltak egy-egy „játéknak”. Sok esetben a kártyajátékok megszállottairól olvashattam, vagy hallottam éppen, akik sokszor saját vagyonukat is kockára tették a nyerés érdekében. Ugyan köztudott, hogy a játékszenvedély egy igencsak sajátos betegség, mégis kevésbé vesszük komolyan és sokszor túl későn figyelünk fel, az adott személynél megmutatkozó tünetekre. Persze a világ tekintetében elenyésző ez a szám, mégis egy adott nemzetre lebontva már igencsak nagy százalékban találunk ilyen...

bővebben

Adèle Dan – Démoni ketrec

„Honnan tudhatnád, hogy valóban feledni akarsz, ha még sosem emlékeztél igazán?” Nem tudom, hogy mennyire fogok meglepetéssel szolgálni, de valahogy így képzeltem el mindig is a poklot, ahogy a jelenlegi olvasmányomban szemeim előtt megelevenedett. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az ember által elképzelt túlvilág milyen is lehet, de ahány vallást vettem figyelembe, annyi féleképpen képzeltem el ezeket a helyszíneket. Minden tekintetben úgy gondolom, hogy a kötet egyik idézete nagyon is méltán visszaadja a hitemet, miszerint „Valóban semmi sem fekete vagy fehér. Mégis hogyan lehet így a jót választani?” És való igaz, hogy nincs a két pólus meg egymás nélkül, tehát a jó csak a...

bővebben

Helen Fields – Tökéletes maradványok

Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, bár hozzá kell tennem mindig nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem olvasni. Nagyon - nagyon szeretem ezt a műfajt, és jó is volt a könyv, de azért közel sem mondanám lebilincselőnek és izgalmasnak. A szereplők nagyon jók, tetszenek a karakterkidolgozások, különösen az elkövető személye. Valahogy pontosan így képzelek el egy ilyen embert. Egyáltalán nem lóg ki a sorból, van néhány furcsasága, de abszolút beleillik a normál emberek világába. Ahogyan elköveti a bűncselekményeket az számomra kissé sablonos volt. Olyasmi volt túlmisztifikálva, ami egyébként nem vall olyan, hú de hatalmas IQ-ra. Viszont maga a karakter tényleg tök jó volt. A...

bővebben