Arvo Valton – Cseresznyeág

„[…] ifjú korában az ember azt gondolja, még minden előtte áll. A túlzó hit is ostobaság, de még nagyobb ostobaság, ha az ember elhanyagolja és kellemetlennek véli a további kutatást és elveszíti kíváncsiságát.” Nagyon szeretek kalandozni a világirodalom különböző szegmenseiben, hiszen számos olyan szerző élt vagy él, akik nem a legnépszerűbbek, elvégre alkotásaik általában olyan tematikákat dolgoznak fel, amelyek inkább szépirodalom, sem mint a szórakoztató szféra kategóriájába esnek. Ráadásul nagyon kedvelem azokat a könyveket, amelyek rövidségük ellenére rendkívüli tartalommal bírnak. Egyik ilyen keresgélésem alkalmával bukkantam rá a mostani olvasmányomra is, amely már...

bővebben

„Minek művészregényt írni, ha írhatok egyszerre művészregényt, krimit és szerelmi történetet?” – Interjú Böröczki Csaba íróval

Mindig imponáló számomra, ha a művészet és szexualitás párhuzamát vélem felfedezni egy – egy szépirodalmi alkotásban. Ugyan nagyon sok múlik a szerző stílusán és szándékán, ám vallom, hogy ebben az esetben is, mindig az olvasó az üres vászon, és az adott író a művész, aki alkotni kíván könyve által. Bár jómagam csak dilettánsként tekintek a festőművészetre, mégis nagyon megfogónak találtam egy nem is olyan régen olvasott, Salomé nem szeret senkit című regényt, amely a maga egyedi hangjával ejtett ámulatba. Már akkor megfogalmazódott bennem néhány kérdés, amelyekre választ reméltem, így nagy örömömre szolgált, hogy Böröczki Csaba íróval beszélgethettem. Kérlek, hogy fogadjátok sok...

bővebben

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.” Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, - egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat...

bővebben

María Gainza – Látóideg

„Nincs nyomasztóbb egy eltitkolt családi legendánál. Erre az alapkőre épülnek a családok, innen ered a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatban a zárt klán érzés, amiért senki sem foglalkozik személyesen a másikkal.” A minap egy igen érdekes álomban volt részem. Ugyan teljesen minden részlete már nincs meg, mégis szeretném megosztani veletek. Egy hideg, ám verőfényes napsütéses reggelen kissé zaklatottan „ébredtem”, hiszen befészkelte magát a szívembe egy érzés. Tudtam, hogy aznap rengeteg dolgom van, mégsem bírtam szabadulni tőle. Végül úgy döntöttem, hogy engedek – tőlem szokatlan módon – ennek a mély, és kissé agresszív sugallatnak és elmegyek a Szépművészeti Múzeumba. A...

bővebben

Körtvélyessy Magda – Kettős párhuzam

„Minden búcsúzás elmúlás is egyben, s minden elválás egy kicsinyke halál, hullócsillag a világegyetemben, amely új pályára többé már nem állt.” Azt hiszem most először életemben találkoztam olyan alkotással, amely valamilyen formában hozzám köthető. Ennek a könyvnek a megszületésénél nem voltam ugyan jelen, de ahogy mondani szokták a vér nem válik vízzé és ebben az esetben ez nagyon igaz. Ez az értékelés merőben más lesz, mint átlagban, elvégre inkább egy tiszteletbeli megemlékezés, sem mint kritika. Szeretnék tisztelegni egy számomra fontos személy emléke iránt és csak remélem, hogy mások érdeklődését is felkeltem a kötet iránt. Körtvélyessy Magda festőművész, költő...

bővebben

Duló Károly – Amrita Sher-Gil el nem hangzott párbeszédek tükrében

„A művész míg alkot, addig harmóniában él önmagával és lelki céljaival, de mihelyt prófétává válik, amint gyakorlati tanítószerepet vállal, szervez és irányít, akaratlanul is ellentmondásokba keveredik önmagával.” Számomra a művészetek világa egy misztikummal vegyes gyönyörűség. És bár némiképpen szerencsés módon részese lehetek a nagy egésznek, mégis csak apró kis pont vagyok a palettán. Hiszen ennek a kifejezésformának a színeiben megmutatkozik minden érzelem és nagyjainak köszönhetően az utókor örökségét gyarapítják. Hogy miképpen bánunk ezen művekkel és az élő művészekkel az a jelenkori társadalom dicsőssége vagy szégyene. Ennek a kötetnek nagyon fontos szerep jutott...

bővebben

Mercèdes Rheinberger – Ártatlan vagyok

Az idei évemet többször is jellemezte, hogy olyan könyv olvasására szántam el magam, mely nem feltétlen tartozott stílusilag a kedvenceim közé. Hiába széles tematika jellemzi érdeklődésemet, több olyan terület van, amihez félve vagy egyáltalán nem akarok nyúlni. Az egyik ilyen az általatok is kedvelt kortárs erotika. A legnagyobb gondom a sablonossággal van, hogy csak a testiség a lényeg és –míg a régi kötetek adtak egy kerettörténetet- nagyon kevés eseményt tartalmaznak a mostaniak többnyire. Aminek rendkívül örültem, az a látványos borító. Sejtelmes, letisztult és pont annyira kifejező, hogy az olvasni vágyó lelkeket megfogja. Nincs semmi akt, semmi felesleg és még a...

bővebben

Caroline Bernard – Frida Kahlo és az élet színei

„– Minden egyes csillag egy-egy boldog pillanat. (…)” A művészet szerteágazó és csodálatos. A művészi kifejeződés a világ felé egy aranytoll az író kezében. Igen az író is egy művész, akinek csak a képzelete szabhat gátat és bármit képes olvasója elé tárni. Legyen az az élet árnyékolt oldala, vagy két ember között egy elválaszthatatlan kötelék, akár a halál eljövetelének borús pillanata. Mindent elénk tud tárni és már csak rajtunk múlik, hogy mit értékelünk és képzelünk általa. Először is szeretném megköszönni a Kossuth Kiadónak ezt a remek történetet, mert nélkületek nem valószínű, hogy olvastam volna. Köszönöm, mert általatok kaptam egy új kedvenc írót és egy nem hibátlan, de annál...

bővebben