„Carl Sagan azt mondta a Földről, ahogyan az űrből látta: Minden egyes ember, aki valaha élt, ott élte az életét.” A fenti idézet a könyv egyik legtisztább verse, amely számomra a maga egyszerűségében sokkoló hatással bírt. Kezdve magával a ténnyel, miszerint minden élőlény mulandó, megszületik és meghal. Ebből kifolyólag a Föld nevű égitesten éli le mindenki a maga kijelölt életszakaszát. Ennek tudatában, és mert ez a kötet alap esetben egy gyászfeldolgozás tulajdonképpen, egy duális folyamatnak lehetünk a részesei. Mert egyrészről maga a szerző emlékezik meg szeretett édesapjáról a biológiát és természetet hívva segítségül, másrészről az emberi rombolás nyomait is felfedezni vélhetjük...

bővebben