Jeaniene Frost – Első lobbanás

„[…] semmi sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál.” Hogyan is tudnám megfelelően kifejezni mindazon érzéseimet és gondolataimat, amelyet a mostani olvasmányom hagyott bennem! Talán kezdeném azzal a ténnyel, hogy most bizonyosodott be, mennyit is változott az elmúlt években ízlésem. Régebben biztos, hogy kedvencként öleltem volna magamhoz eme kötetet és alig vártam volna, hogy a következő kiadványt is kezembe vehessem, elvégre Az éjszaka hercege című sorozat első regényét olvastam. Jeaniene Frost írónő másik sorozatának szintén első regényéhez (Félúton a sírhoz) már volt szerencsém, de sajnos túl sokat vártam attól a könyvtől is és igen keveset kaptam. Ez kedvemet szegte...

bővebben

Seres László – Láger sztornó

„Minden egyes búcsú, minden egyes elutazás megemészthetetlen, hiszen magában hordozza annak lehetőségét, hogy az illető soha az életben nem jön vissza.” A Holokauszt témaköre kiapadhatatlan ihlet forrása a szerzőknek, történet mesélőknek. Az elmúlt években csak jómagam több tucat ilyen írást vettem kézbe, amelyek hol az áldozat szemszögéből, hol az elkövetők oldaláról tárták fel a genocídium sötét korszakát. A mostani olvasmányom némiképpen más szemszögből vizsgálja a fent említett tematikát, ámbár nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy a transzgenerációs örökség szegmenséből közelít hozzá. Hogy milyen örökséget kapunk egy traumatizált felmenőtől, az szinte borítékolható,...

bővebben

Tarja Kauppinen – A rendszer ellensége

„A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.” Néha úgy érzem, hogy hiába rajongok egy-egy szerzőért, valamiért rendre kifogom azt az időszakot, amikor nem passzolunk az adott kötettel, pedig a történet érdekes és alapvetően kedvemre is való lenne, mégsem sikerül az első találkozás. Ezért aztán, néhány hét elteltével ismételten kézbe veszem az adott művet, abban a reményben, hogy most már közös úton fogunk járni és többnyire jó a megérzésem. Így jártam a mostani regénnyel is, amelyet már hosszú hónapok óta alig vártam, hogy olvashassam, és amikor erre előolvasóként lehetőséget kaptam, majd kibújtam a bőrömből örömömben, de aztán a fent leírtakkal találkoztam és...

bővebben

Oyinkan Braithwaite – Hugicám, a sorozatgyilkos

Idén, bár még csak a negyedik hónapot taposom, számos könyvet volt szerencsém olvasni és nagyon örülök, hogy jó pár kötet kedvencemmé vált. Akadt olyan is, mely kiakasztott, megsiratott, megnevetettett, de ez az első olyan, mely az utolsó tíz oldalon leírtak miatt került a kedvenceim közé. Már megjelenés előtt szemet vetettem a kötetre, mert nagyon megtetszett a letisztult borító, és a fülszöveg is ígéretesnek hangzott. Megjelenés után kapva kaptam az alkalmon és beszereztem. Hogy őszinte legyek egy ideig nem volt kedvem hozzá, de mivel havi szavazásnál eme kötet nyert, gondoltam ideje kiolvasni. Pár órás kikapcsolódást nyújtott a számomra, gyorsan lehet vele haladni, hiszen...

bővebben