KÖNYVELVONÓ

Noah Hawley – Himnusz

Noah Hawley – Himnusz

“A St. George Hotel – Szent Györgyről kapta a nevét, aki legyőzte a sárkányt a mai Líbia területén található Küréné városában. A Krisztus utáni harmadik században történt. A sárkány előző év őszén érkezett, és itt telelt át. A falusiak naponta két bárányt áldoztak, hogy kiengeszteljék a hatalmas fenevadat. Ám a bárány nem volt elég. A sárkány emberáldozatot követelt. Áldozatot, akit a városiak választanak ki. Az elsőt, a népszerűtlen fiatal lányt közmegegyezéssel vetették a sárkány elé, majd egy erőszakos és ostoba fiú következett. Kialakult egy rendszer, amelynek keretében a gyerekekből óhatatlanul sárkányeledel lett, hogy a szülők mentsék a bőrüket. Előbb a szegényekből, majd a nemesi...

bővebben
Anne Cathrine Bomann – Kék

Anne Cathrine Bomann – Kék

„Ha nem hagyjuk, hogy a dolgok jelentőséggel bírjanak, akkor mi értelme az egésznek? Miért lesz valakiből pszichológus, ha nem törődik az emberekkel?”   Az utóbbi egy évben egyre nagyobb érdeklődéssel keresem azon skandináv szerzőket, akik különlegesen tudják megfogni az emberi lélek jó -és rossz oldalát. Gondolok itt rögtön egy nagyon hétköznapi és természetes folyamatra, a gyász feldolgozására. A mostani olvasmányom is ezt a fontos témakört vette górcső alá, amely ugyan fikció, ám részben valós elemeket is tartalmaz. Ráadásul emléket állít Karin Boye: Kallocain című művének. Anne Cathrine Bomann 1983-ban született Koppenhágában. A dán származású szerző pszichológusként remekül bánik...

bővebben
Philip K. Dick – A tökéletes fegyver

Philip K. Dick – A tökéletes fegyver

“- Hibát követek el, amikor sajnálom magam? Amikor harcolok a városházával? Amikor szovjet hivatalnokokkal beszélek kávészünetben? – Várt; nem történt semmi. - Amikor azt hiszem, hogy azoknak, akik állítólag gyilkoló, csonkító, romboló gépeket csinálnak, kéne annyi erkölcsi integritásuknak lenni, hogy tényleg gyilkoló, csonkító és romboló gépeket csináljanak, ne csak bonyolult ürügyeket, amiből végül olyan semmik, olyan dekadens újdonságok sülnek ki, mint te?”   Mennyire képes integrálni vagy megosztani a társadalmat, illetve legitimálni a hatalmat egy valós vagy mesterségesen kreált külső fenyegetés? Falkaszellem vagy önvédelmi mechanizmus? Érdekében állhat-e valaha is a vezető...

bővebben
Philip K. Dick – A jövő orvosa

Philip K. Dick – A jövő orvosa

“Ahogy visszafelé hajtottak Stenog házához, Parsosn a csillogó szemű férfiakat és nőket nézte az utcán. Erős orrok ás állak. Makulátlan bőr. Impozáns férfiak és telt keblű nők szép faja, mind fiatalságuk teljében. Nevetve élik az életüket a remek városukban. Egy ízben megpillantott egy férfit meg egy nőt egy keskeny rámpán, két tornyot összekapcsoló csillogó fémszálon. Egyik sem volt idősebb húsznál. Kézen fogva iparkodtak, beszélgettek és mosolyogtak. A lány arca kicsi és éles volt, karja karcsú, apró lábfejét szandálba dugta. Meleg arca tele élettel és boldogsággal. És egészséggel. Pedig ez a társadalom a halálra épül. A halál a mindennapi életük része. Emberek haltak meg, és senkit nem...

bővebben
Alexander Weinstein – Az Új Világ gyermekei és más történetek

Alexander Weinstein – Az Új Világ gyermekei és más történetek

"Néha, amikor előjön az este, és a fény úgy esik az otthonunkra, hogy arra a másik életünkre emlékeztet, beszélgetünk róluk. Arról, hogy milyen volt az arcuk, a testük súlya a karunkban, hogy a legkisebb hogyan mászott fel mindig a hátamra. Amikor azt látom, hogy Mary egyedül üldögél a nappalinkban, miután a nap már lement, csak az alkonyat vöröse rajzolja körbe a fákat, tudom, hogy rájuk gondol. Olyankor odasétálok, átkarolom, vagy letérdelek mellé, az ölébe hajtom a fejemet, és úgy maradunk, egymás fájdalmát ölelve és azon gondolkozva, hogy tényleg szörnyetegek vagyunk-e.  Ők nem voltak valódiak, mondogatjuk, megerősítésre vágyva. Ugye? Nem. Nem voltak. Utána felkelünk, nekilátunk a...

bővebben

Simon Jimenez – Elveszett madarak

  “Olyan korban élünk, amikor a hajók bele tudnak siklani az univerzum átlátszatlan hajtásaiba, majd elvitorláznak az idő peremét megülő hullámokon. Elő tudunk állítani izomszövetet, és a szálakat új végtagokká csévézhetjük. Egész kontinenseket törhetünk darabokra egyetlen YonSef robbanószerkezettel. Az élet megváltozott, de az értelmetlen kegyetlenségre való képességünk nem. Akármennyit is panaszkodtam amiatt, ahogy a szüleim diktálták a szabályokat, tudom, hogy kiváltságos gyerekkorom volt. Habár ritkán nevettünk, a családom sosem nélkülözte az ételt vagy a biztonságot. Nem szerettem régi otthonomat az állomás Sasfészkében, azonban nem vitathatom, hogy megfelelt az otthon...

bővebben

Simon Stålenhag – A Labirintus

“A rendszer képes lesz életben tartani a lakóit akár generációkon át, ha szükséges. Részletes tervek állnak rendelkezésre a teljes populáció genetikai állományához. Egyszerűen nem volt értelme azon aggódni tovább, hogy miként bánnak a felszínen élőkkel. Mit tehettünk volna? Állítsunk fel egy sorrendet, és a legkétségbeesettebbeknek nyújtsunk menedéket? Mindenki reménytelenül kétségbeesett volt.”     Meddig képes elmenni az ember önnön túlélése céljából? Mi az az ár, amit még hajlandóak vagyunk megfizetni az életben maradásért? Milyen világ marad ránk azután, hogy minden erkölcsi határt átléptünk egy korábban sohanem látott katasztrófa átvészelése érdekében? Simon...

bővebben

Blake Crouch (szerk.) – Elhagyott part

        Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a science fiction őshonos terepe a novella. Talán nem véletlenül, hiszen az aranykorban a különböző magazinok és újságok lapjain közölve vált igazán népszerűvé. A terjedelmi kötöttségek egyszerre korlátozzák és felszabadítják a szerzőt, hiszen még ha akarja sem fogja tudi befoltozni az összes logikai repedést az olykor valóságtól teljesen elrugaszkodott történeten. És szerintem ez jól is van így, a novella kiváló terep egy-egy ötlet vagy benyomás szirmaira bontására a teljesség igénye nélkül. A jelen írásunk tárgyát képező Elhagyott part novelláskötet az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A csomagolástól...

bővebben

Philip K. Dick – Vulcanus kalapácsa

“- A háború előtte ért véget, a bolygónk nagy része romokban hevert. Drasztikus lépésre volt szükség, nehogy egy újabb háború elpusztítsa magát az emberiséget is. Szükség volt valamire, egy mindent átfogó szervezési elvre. Nemzetközi kontrollra. Olyan törvényre, amit sem ember, sem nemzet nem tud megszegni. Oltalmazókra volt szüksg. De ki figyeli majd az Oltalmazókat? –mondta tovább. – Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy ez a nemzetek felett áll testület mentes lesz a gyűlölettől és elfogultságtól, az állatias szenvedélytől, ami egymás ellen uszította az embereket évszázadokon keresztül? Nem örökölné ez a szervezet, mint minden ember alkotta testület ugyanazokat a gyarlóságokat, nem...

bővebben

Charlotte McConaghy – Az utolsó vándorlás

  „Nem tisztességes dolog szeretni képes, ám maradni képtelen teremtménynek lenni.”           Talán kicsit furcsán hangozhat, hogy rögtön az értékelésem elején egy kis „játékra” invitállak, de úgy gondolom a hangolódáshoz elengedhetetlen. Kérlek, hogy helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazulj el! Majd képzelj el egy világot, amelyben szívesen élnél. Töltsd meg élettel, színekkel, illatokkal. Érezd a képzelet világát szó szerint! Engedd meg magadnak azt a pár perces jó érzést, hogy belesimulsz ebbe a közegbe! Talán a Nap melege ölel körül, vagy éppen a szellő simogatja arcodat. Lehet sok állat vesz körül vagy éppen egy csodálatos tengerparton fekszel. Bárhogyan legyél is,...

bővebben