Babarczy Eszter – Apám meghal

„Néha el kell veszíteni valamit, hogy megnyerhess valami mást.” Ezt a könyvet a Merítés-díj Olvasókör januári kibeszélőjének alkalmából választottam most, bár alapvetően is a radaromon volt. Tavaly már volt szerencsém egy témakörében igen csak hasonló kötethez, szintén a fent említett esemény okán (Bánki Éva – Apjalánya), ahol egy nagyon személyes légkörben teremtettük meg múltunk és jelenünk vonalvezetésén át a regény üzenetét, vallomását. Valami hasonlóra számítok most is, bár ahogy nincs két egyforma történet, úgy beszélgetés sem. A kötet mindazonáltal valami olyan letargiába rántott kezdetben, amit nem igazán éreztem komfortosnak, ezért csak kétszeri nekifutásra tudtam...

bővebben

Bánki Éva – Apjalánya

„Hiszen mindig lehet olyan törvényeket hozni, amelyek a kirekesztést elfojtják, de olyan szabályt még senki sem talált ki, aminek nyomán az emberek hinnének egymásban." Mit adhat számodra az az emlék, amelyben édesapád homlokát ráncolva néz előre és szemei valahol a messzeségbe kémlelnek? Vajon foglalkoznod kell-e a felmenőid könnyeivel, amelyeket letűnt korok fakasztanak arcukon? Esetleg fontos-e megértened, hogy szüleid hibáinak és jó döntéseinek összessége vagy jelenleg? „Hiszen nem biztos, hogy az ember a történelem főszereplője. Meglehet, az ember uralma a természet fölött csak valami tévedés, Isten eredetileg nem is ilyen világot akart… csak kicsúszott a kezéből a teremtés,...

bővebben

Kalapos Éva Veronika – Ezek voltak az apák

„Amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban.” Őszinte leszek, dühös vagyok, nem kicsit, hanem nagyon. Ennek két oka van, az egyik természetesen nem a könyv hibája, csak kiváltotta belőlem, mégpedig a gyerekkorom hasonlóságát mutatta meg, tükröt tartott elém, bár hála égnek csak bizonyos szegmenseiben egyezik a velem történtekkel. A másik okom viszont már teljes egészében a történethez köthető, ez pedig a befejezés elvarratlansága. Nehéz másképpen megfogalmazni, mivel olyan érzésem van, mintha a kötetet befejezetlenül hagyták volna. Ritkán akadok fenn ilyen apróságokon, de ez most borzasztóan kiborított. Őszintén szólva, fel vagyok háborodva… Kalapos Éva Veronika író,...

bővebben

Juli Zeh – Újév

„Ráncos a hegyek bőre, a ráncokban árnyékok laknak. Mintha az éjszaka ott várakozna a minden esti bevetésre. Hat körül a sötétség majd előkúszik a mélyedésekből, és meglepően rövid idő alatt betakarja a szigetet.” Nem tudom, hogy ti miképpen vagytok ezzel a szemlélettel, miszerint vannak olyan könyvet, amelyeket pont a megfelelő időszakban veszünk kézbe. Illik a hangulatunkhoz, esetleg olyan témakörben mozog, amely nagyon is aktuális az életünkben, esetleg olyan fontos üzenetet ad át, amely megváltoztat bennünk valamit. Én nagyon hiszek ebben és most is csak megerősített hitemben eme kisregény olvasása. Juli Zeh – Újév című regényét a Typotex Szépirodalmi Olvasókör okán vásároltam...

bővebben

Nicholas Binge – Felemelkedés

“A japán nyelvben létezik egy kifejezés arra, amikor az ember rádöbben a világegyetem hatalmas méretére, ez pedig a júgen. Ettől egyrészt tökéletesen jelentéktelennek érezzük magunkat, és eltölt bennünket az alázat. Rádöbbenünk, hogy milyen kicsik is vagyunk valójában. Ugyanakkor azt is megértjük, hogy hol a helyünk a kozmosz harmóniájában, és ettől belénk költözik a tökéletes béke és kiegyensúlyozottság érzése. Fent maradtál valaha éjszaka, hogy megcsodálhasd a csillagokat? Ha igen, akkor talán érezted, ahogy fokozatosan beszívárog a tudatodba a világegyetem feketesége, mint a víz. Ezúttal nem ez történt.” Az emberiség kultúrtörténetében egyetemes, mondhatni szakrális szimbólum a...

bővebben

Kácsor Zsolt – Pokoljárás Bipoláriában

„Mindig vannak kifogások, magyarázkodások, nekilendülések, próbálkozások, ideig-óráig tartó menekülések, de önmagam elől elmenekülni nem tudok.” Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen formában kitárulkozzon a világnak és felmerje vállalni gyengeségét. Bátorság kell önmagunknak lenni, megélni és megértetni, hogy az a folyamat, amelyen átesünk, vagy amelyben éppen benne élünk, nekünk legalább olyan félelmetes és nehéz, mint ahogy mások tekintenek reá és ezzel megbélyegezve azt is, aki benne szenved. Első kőrben Belső Nóra: Depresszió című könyvének egy részlete jutott eszembe, ahol a következőt olvastam: „A depresszióban szürke minden. Az ég, a fák, a szoba fala. Szürkék az...

bővebben

Kasivai Hiszasi – A Kamogava Kifőzde

„– A dolgok ízét jelentősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatunk.” Biztos sokan ismeritek azt az érzést, amikor a múltatokból felsejlik egy emlék, amely köthető akár egy szerető lélekhez vagy csupán az akkor megélt élmény utóhatása, de mindent megadnátok azért, hogy újra átélhessétek azt a pillanatot. Ez lehet egy illat, egy tapintás vagy egy íz, amelyet akkor éreztél. Talán oly erős lehet eme vágyad, hogy gúzsba köti a jelenedet és ezáltal elhomályosítja a jövődet is, így felkeresel egy kifőzdét, amelyre egy apróhirdetésben lelté rá. Az egyszerű, egy mondatos szöveg nem mond túl sokat és kisebb kutatásodba kerül, mire nagyjából be tudod tájolni magadat, hogy hova is kell...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – Hiányod maga a sötétség

„A világot sokféleképp lehet látni, és a nézőpontunk valószínű leírja a jellemünket. Áruld el, minek látod a világot, és megmondom, ki vagy.” Amikor az ember valami különlegessel, valami megfoghatatlanul nagyszabású dologgal, eseménnyel vagy – az esetemben – történettel találkozik, mindig felvetül egy gondolat, miszerint elég bátrak és erősek vagyunk-e ahhoz, hogy szavakba öntsük felmerülő érzéseinket. Vajon képes-e egy szermély leírni megfelelően annak a pillanatnak a varázsát, félelmét, vágyakozását? Ez egy igen nehéz kérdés, amelyre felelni igazán mindenki csak maga tud csupán, hiszen az egyén képes csak eldönteni, hogy rettegését és bizonytalanságát legyőzi-e a kíváncsiság az...

bővebben

Alex Schulman – Az állomás

„Milyen ostoba dolog a véletlen, és milyen nagyszerű dolgokat képes mégis beindítani.” Hiszel a sorsban vagy éppen a véletlenszerűségben? Látsz összefüggést aközött, ahol most tartasz és aközött, ahol gyermekként lenni akartál? Tudod, hogy mi a legnagyobb tragédiája az embernek? Én megmondom neked: a szülők sorsának mintázata. Ezt úgy hívjuk modern világunkban, hogy transzgenerációs örökség, amely még a köztudatban csupán egy lepke szárnysuhanásával ér fel, de a valóságban az ereje egy hatalmas sziklával vetekszik. Ez a gát bennünk éled újjá, amikor akaratlanul is tanúi leszünk a felnőttek hibáinak, tragédiáinak. Hogy ki kérte? Talán senki, de tudattalanul is azt a mintát visszük...

bővebben

Kemendy Júlia Csenge – Az Anyacsalogató Hadművelet

„-A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek megszületik. (…) Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi sem fog az öletekbe hullani.” Nem is olyan régen fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, de ahányszor csak eszembe jut egy-egy mozzanata, máris széles mosoly terül el arcomon és a lelkem ezer színben pompázik. Mert igenis felnőtt fejjel is képes vagyok meglátni a mesék mögött húzódó szándékot –legyen az jó, vagy éppen rossz- és pont ezért, nagyon tudom értékelni őket. Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet című kötete 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában....

bővebben

« Régebbi bejegyzések