„Az éjszaka hatalmas és fájdalmas.” Őrület, határtalanság, ígéretek, amelyek elszállnak a joint füstjével. Hamis képek, amelyek hol elvakítanak, hol elhalványulnak. Emberek, akik mindig akarnak valamit, néha mennyekbe repítenek, míg máskor a pokol tornácára taposnak. Nyál, verejték, ondó, rémképek, élvezetek. Gyűlölet, vágy, keserűség, féltékenység, rettegés… egy meghasadt lélek mindennapjai. Max Porter eddig sem kímélte olvasóit, ezt hitelesen magam is tapasztam, hiszen első élményem, még valamikor 2020 magasságában, A bánat egy tollas állat című kisregénye nagyon mélyre taszított. Rá egy évre Lenny című kötetével megtépázta a lelkem, majd magamra hagyott… Belehalok vagy...
