KÖNYVELVONÓ

V. E. Schwab – Gallant

V. E. Schwab – Gallant

„Az otthonunkat magunk választjuk.”   Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....

bővebben
M. L. Eperke – Az Ősi erők gyermekei

M. L. Eperke – Az Ősi erők gyermekei

„– Nem gondolom, hogy mindenkinél örökké tart a szerelem, a megszokás érzete pedig gyakran összezavarja az embereket. Nem látják a kettő között a különbséget.”     Kérem szépen itt az élő bizonyíték, hogy egy hazai szerző is lehet legalább olyan jó, mint a külföldi írók, annyi eltéréssel, hogy az utóbbiak esetében egy egész stáb foglalkozik mind a marketinggel, mind a kötet szerkesztésével, míg itthon ez valamiért rendre elmarad, vagy hiányosan történik meg. A jelenlegi olvasmányom alaptörténete nagyon megfogó, sőt talán fogalmazhatok úgy is, hogy tökéletes… lenne, ha a fent már említett szakemberi segítséget megkapta volna. De nézzük is, hogy miért gondolom így. M.L.Eperke – Az...

bővebben
Christopher Buehlman – Két tűz között

Christopher Buehlman – Két tűz között

“Az uraság kelletlenül leküldte a három megmaradt katonáját, hogy kutassák át a pap házát, de úgy találták, hogy a lakója már elment. Mivel tudták, hogy az öccse Őszentsége avignoni otthonában szolgál, a férfiak átkutatták a házat, hogy megtalálják a kincseket, amiket Matthieu atya hagyhatott maga mögött. Az egyikük az alabárdjával bökdöste a földet az udvaron. A másik az utazóládáját, a fazekát és néhány szerszámát kutatta át. A harmadik átforgatta az ágyként szolgáló szalmát. Másnap ez a férfi belázasodott. Négy nappal később már mindenki meghalt a kastélyban. Az új udvarmester volt az utolsó; zokogva figyelte a tükörképét a fényesített sárgaléz lemezben, és bár teljesen ronccsá vált,...

bővebben