John Scalzi – Állati gonosz

“- Hadd találgassak! – szólalt meg, amikor megállt előttem. – Az értelmes macska egy kicsit sok. Némán meredtem fel rá. Ezt igennek vette, mert hát természetesen az is volt. – Ha ettől jobban érzi magát, én is ugyanígy éreztem, amikor először találkoztam egy ilyennel. – A macskám gépel, és saját háza van – válaszoltam. – Igen. – És maga tudta. – Igen. – És mikor akart felvilágosítani arról, hogy a macskámnak van egy háza? – A ház igazából a nagybátyja egyik ingatlancége tulajdonában van. És lényegében egy airbnb. Jó álca egy látszólag üres háznak egy elegáns környéken. – De gépelni tényleg gépel – mondtam. – Ja, igen. Azt tényleg ő csinálja. – Hogyan? – A rövid válasz a “génmanipuláció.” A...

bővebben

Kerstin Ekman – Farkasvér

„Ha az ember egyszer elkezd írni, nehéz abbahagyni. Az írásnak megvan a maga törvénye.” A fenti idézet még rám is hatással van, úgy látszik, mivel egy ideje gyógyírként hat fájó lelkemre az írás. De ez csodálatos időtöltés nemcsak számomra hatásos, hanem számos szerzőre is, akik különleges történeteikkel másoknak is nagy örömet okozhatnak. Ráadásul a természet és ember kapcsolata még mindig kiaknázatlan terület, hiszen a próza világában járva, bár megannyi regényt olvashatunk a témában, mégsem unható meg soha. Talán vonzódom is az ilyesfajta könyvekhez, ezt nem tudom biztosan, de azt mindenképpen határozottan állíthatom, hogy a farkasokról szóló kötetekért rajongok. Kerstin Ekman...

bővebben

Kasivai Hiszasi – A Kamogava Kifőzde

„– A dolgok ízét jelentősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatunk.” Biztos sokan ismeritek azt az érzést, amikor a múltatokból felsejlik egy emlék, amely köthető akár egy szerető lélekhez vagy csupán az akkor megélt élmény utóhatása, de mindent megadnátok azért, hogy újra átélhessétek azt a pillanatot. Ez lehet egy illat, egy tapintás vagy egy íz, amelyet akkor éreztél. Talán oly erős lehet eme vágyad, hogy gúzsba köti a jelenedet és ezáltal elhomályosítja a jövődet is, így felkeresel egy kifőzdét, amelyre egy apróhirdetésben lelté rá. Az egyszerű, egy mondatos szöveg nem mond túl sokat és kisebb kutatásodba kerül, mire nagyjából be tudod tájolni magadat, hogy hova is kell...

bővebben

Matt Haig – Evie és az állatok

„– Nincs is jobb, mint amikor szabad vagy, és az lehetsz, aki tényleg vagy […].” A természet – és állatvédelem manapság nagy divatját éli. Igen, jól olvastad, egyre jobban menőnek számít, ha valamilyen formában képviseled a környezetvédelmet. Persze kis hazánkban még igen gyerekcipőben jár ez a téma és annak gyakorlása is, de a nagyvilágban már felismerték ennek fontosságát és bizony nem egy olyan ország létezik, ahol már kimondottan megszokott tevékenységnek számít, hogy környezettudatosan élik az emberek hétköznapjaikat. Magyarországon sajnos a közöny és tudatos tudattalanság határozza meg a köz emberének minden napjait, ámbár az is igaz, hogy itt is egyre többen váltanak át pl....

bővebben

Jandácsik Pál – Állatok maszkabálja

„Ha őszinte lenne a világ (…), akkor nem tartana a társadalmunk itt.” Pár nappal ezelőtt volt szerencsém kézbe venni, H. G. Wells – Dr. Moreau szigete című klasszikus horror kötetét, amely az emberi és állati ösztönök közötti evolúciós kérdések kényes témakörét feszegette. Akkor felmerült bennem egy abszurdnak tűnő gondolat, miszerint milyen lenne, ha a két faj felcserélhetné szerepkörét az életben? Ez a kósza gondolat aztán feledésbe is merült, mígnem úgy hozta az élet szarkasztikus humora, hogy a kérdésem válaszra talált következő olvasmányomban. Néha elképedek, hogy milyen alattomos módon tanít a sors, de ugyanakkor ennyi panaszom legyen csak az...

bővebben

H. G. Wells – Dr. Moreau szigete

„A fájdalom nem más, mint beépített orvosi tanácsadónk, amely figyelmeztet és ösztönöz.” Azt szokták mondani, hogy két féle olvasó létezik: az egyik szereti a klasszikus irodalmat, a másik ódzkodik tőle. Szerintem én valahol a kettő között helyezkedem el, mert bár a könyvtáram szép számban gyarapodott - az elmúlt évekre visszatekintve - ilyen típusú könyvekkel, mégis úgy gondolom, hogy sokkal kevesebbet veszek kézbe, mint szeretném. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az aggódás. Talán hétköznapi dilemmával küzdök és jó érzés lenne, ha mások megerősítenének abban, miszerint szorongásom alapja nem is olyan ritka. Feszengek minden alkalommal, hogy vajon mennyire leszek...

bővebben

Regős Mátyás – Lóri és a kihalt állatok

„Mindenki a maga fészkét építi.” Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal. Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat...

bővebben

Romhányi József – Doktor Bubó

„Ha a tudományra bízzuk magunkat, ütlegelés nélkül is pofonegyszerű megoldásokra jutunk.” Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan felnőtt, aki, ha meghallja vagy látja valahol Romhányi József szerző nevét, akkor széles vigyorral az arcán jókedve támad. Velem sem történt ez másképpen, hiszen amikor tavaly a Móra Kiadó jóvoltából ismételten megjelent Doktor Bubó című könyve, alig vártam, hogy kézbe vehessem. Ezt külön köszönöm a kiadónak és azt is, hogy egy saját példánnyal rendelkezhetem. Köszönöm szépen! A fent említett úriembert (1921. március 8. - 1983. május 7.) úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom, de ha mégis akad olyan delikvens, akinek nincsen legalább egy jó emléke...

bővebben

Evie Wyld – Ha minden madár énekel

„De vannak dolgok, amiket akárhány bocsánatkérés sem tud helyrehozni.” A legtöbb könyvszerető lélek azt vallja, hogy egy borító szépsége az első és talán legfontosabb, amikor vásárlásra szánja el magát. Számomra egy könyv borítója olyan, mint egy ember arca és pont ezért nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában letükrözze azt, hogy mit várhatunk a kötettől. Lehet csak egy életkép, egy érzés, vagy hangulat, de megadja azt a löketet, hogy belekerüljön-e a kosaramba vagy sem. A másik legalább ilyen fontos elem, a fülszöveg. Ha jól meg van írva, lehet a szerző kezdő vagy „régi motoros”, szintén eléri nálam, hogy megvételre kerüljön. Ezeket azért írom le, hogy érthető legyen...

bővebben

Orianne Lallemand – Lupo, a farkas, aki színt akart váltani

Hogy őszinte legyek egy nagyobb akció keretén belül figyeltem fel erre a kötetre. Elsődlegesen a borító fogott meg magának, hiszen szeretem a színeket és a farkasokat is egyaránt. Ráadásul nagyon emlékeztet ez a mókás figura a Gyalogkakukk mese Prérifarkas karakterére. Orianne Lallemand - Lupo, a farkas, aki színt akart váltani című kötete 2016-ban jelent meg a Central Mediacsoport gondozásában. A mesekönyv már kívülről is nagyon érdekes, hiszen nem sokszor foghat az olvasó párnázott borítójú könyvet. Szó szerint benyomható a borító és ez már rögtön megadja az alaphangulatot. De nézzük is, hogy miről szól a történet. Ennek a mesének a főszereplője Lupo, a farkas, aki egy reggel...

bővebben

« Régebbi bejegyzések