M. Z. Chapelle – Papírhajók napkeletről

„Egyszer valaki azt mondta, nem az a titok, amiről senki sem tud, hanem amiről mindenki tud, csak nem beszélnek róla.” Köztudott, hogy ahány nép található a Földön, annyi féle szokást és kultúrát ismerhet meg az ember, de bizonyos dolgok nem változnak. Ilyen változatlanság a bullying, vagyis az iskolai bántalmazás témaköre is. Ez a fajta negatív diszkrimináció, mert igen is annak számít mértéktől függetlenül, minden társadalomban egyre „divatosabb”. A színfalak mögött meghúzódó hierarchikus rendszer a legerősebb felek nyerészkedésén alapszik, akik az általuk gyengébbnek titulált személyeken élik ki elfojtott indulataikat a verbális bántalmazástól kezdve a komolyabb, súlyosabb testi...

bővebben

Péri Györgyi – A fáserdei tábor rejtélye

„[…] a bátorság nem az, hogy soha nem fél az ember, hanem hogy legyőzzük a félelmünket.” Hogy őszinte legyek nagyon vártam már, hogy kézbe vehessem a mostani olvasmányomat. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen eddig akármit olvastam a szerzőtől, az hatalmas kedvenc lett a számomra. Péri Györgyi immáron ötödik könyvét adta át olvasóinak, amely jelen esetben az ifjúságot célozta meg elsődlegesen. Az anno tanárként is dolgozó írónő most tudta igazán kamatoztatni akkori tanítványai által előadott történeteket, valamint saját tapasztalatait is. Ezeket összegyúrva álmodta meg számunkra A Fáserdei tábor rejtélye című könyvét, amely 2023-ban jelent meg a Péri Penna Kiadó...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – Hiányod maga a sötétség

„A világot sokféleképp lehet látni, és a nézőpontunk valószínű leírja a jellemünket. Áruld el, minek látod a világot, és megmondom, ki vagy.” Amikor az ember valami különlegessel, valami megfoghatatlanul nagyszabású dologgal, eseménnyel vagy – az esetemben – történettel találkozik, mindig felvetül egy gondolat, miszerint elég bátrak és erősek vagyunk-e ahhoz, hogy szavakba öntsük felmerülő érzéseinket. Vajon képes-e egy szermély leírni megfelelően annak a pillanatnak a varázsát, félelmét, vágyakozását? Ez egy igen nehéz kérdés, amelyre felelni igazán mindenki csak maga tud csupán, hiszen az egyén képes csak eldönteni, hogy rettegését és bizonytalanságát legyőzi-e a kíváncsiság az...

bővebben

James Patterson – J.D. Barker – A zaj

“- A legmagasabb emberi testhőmérsékletet Atlantában regisztrálták, 1980-ban. Egy Willie Jones nevű férfi túlélt egy hőgutát 46 fokos testhőmérséklettel. A 43 foknál magasabb testhőmérséklet agykárosodást, izomrángást, sokkot, fulladást és szívrohamot okoz. A belső szervek cseppfolyóssá válnak, és azonnal bekövetkezik a halál. Hrabin visszatette a kupakot a filctollra, és letette a tábla keskeny tálcájára. - Nem akarok erőszakoskodni, de nem válaszolt a kérdésemre. A károsodás alapján milyen magas lehetett a boncoltak hőmérséklete? Martha körbehordozta a tekintetét a társaságon, és egy darabig habozott. - 48 vagy talán 50 fok, ráadásul tartósan.” A James Patterson és J.D. Barker...

bővebben

Bauer Barbara – Az idegen

„A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.” Bevallom őszintén, hogy nagyon ritkán veszek kézbe spiritualitással foglalkozó könyvet. Ennek számos oka van, de sosem tudatosan kerülöm eme tematikát, ugyanakkor, ha csak egy okot ki kell emelnem, akkor maga a vallás, mint témakörhöz köthető. Vallástörténetet szívesen forgatok, de kimondottan kerülöm a kereszténységgel foglalkozó irományokat. Nem szeretnék ennek okáról különösebben írni, de elvétve olvasok csak ilyen kiadványokat. A mostani könyvet azért választottam, mert maga a szerző munkássága is egy nagy talány számomra és...

bővebben

Fiala Borcsa – Lepkebáb

„[…] mindenhez gyorsan hozzá lehet szokni. […] Ez az ember egyik legnagyobb erénye, és olykor a legnagyobb büntetése is: gyorsan adaptálódik bármihez. Soha ne vedd hát készpénznek a jó szerencsédet, ne vedd magától értetődőnek azt a jót, amiért nem tettél semmit, csak a sors szeszélyének köszönhetően hullott az öledbe. De ha rossz idők járnak feléd, akkor viszont meríts ebből bátorságot: tudd, hogy erős vagy, tanulékony, és mindenbe bele tudsz rázódni.” Nem tagadom, hogy hosszú idő óta először igen csak tanácstalan vagyok egy könyv tekintetében, ugyanis idén is részt vettem a Kolibri Kiadó által szervezett könyvbemutatón, ahol az írásunk tárgyát képező ifjúsági regényt...

bővebben

Adamek Katalin – Emigrációm története

„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.” Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad...

bővebben

Koppány Tímea – Ködcsempész

„Higgy, és megadatik. Vagyis, ha nem hiszek, akkor nem adatik meg?” Mit ne mondjak, cseppet ki vagyok borulva, de nem is kell ezen csodálkozni, hiszen nem olyan régen fejeztem be a mostani olvasmányomat. Zaklatottságom oka nem is lehetne más, mint az, hogy a kedves szerző „beletiport” a lelkembe és még volt bőr a képén egy olyan befejezéssel zárni a regényt, amitől égnek állt a hajam. Mit tehet az olvasó, ha háborgó lelkére nincsen gyógyír? Talán semmit. Én mégis megkísérlem a lehetetlent és szavakba öntőm bánatomat. Elsőre érdemes tudni, hogy a könyv születésének körülményeiről vajmi kevés ismeretem van még, ellenben az írónőt már volt szerencsém közelebbről „megismerni” elvégre...

bővebben

Farkas Anett – A 33-as beteg

„Olvasni szerettem. Mindenféle könyvet. Amikor olvastam, úgy éreztem, egy másik, jobb világba kerülök.” Határozottan állíthatom, hogy szeretem a meglepetéseket, különösen akkor, ha szkeptikus vagyok egy adott témában. Igen, felvállalom, hogy a krimi műfaja tekintetében nagyon magas elvárásokat támasztok az adott történettel, írókkal szemben, hiszen nem elég, hogy izgalmasnak és rejtélyesnek kell lennie, de komoly pszichológiai kritériumokat is keresek rendre a karakterek vonatkozásában. Sosem elégíti ki elvárásaimat csak az, hogy megoldódik egy adott bűntény, mert tudni akarom a háttér információkat is, minden egyes részletre figyelve. Ennek az igényességnek talán az az alapja, hogy...

bővebben

Marie Pavlenko – Én vagyok a napod

„Mindenkinek joga van a fejlődésre, arra, hogy megváltoztassa a véleményét.” Nagyon kedvelem azon könyveket, amelyek a maguk összetettségükben, minden téren megtalálják a lelkemhez vezető utat. Gondolok itt mindjárt a könnyedségre, amelyet többnyire a humoros, laza stílussal lehet elérni vagy éppen az emellett megjelenő komolyabb témakörökre, amelyek meghatározzák a regényt, ellenben nem nyomják le annyira a hangulatot, hogy utána úgy érezzem magam, mint egy kifacsart citrom. Sokszor tűnhet úgy, hogy egy ifjúsági regény nem hozhatja a fent említett komplex hatást, pedig ez egy nagy tévedés, minden az adott alkotón múlik, elvégre a lelkéből is kapunk egy bizonyos szegmenst. Hiszem,...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »