Kotász Rita – Elmétlenkedések

„Mi a fontosabb? Amit el tudsz érni, vagy Amit nyújthatnál?” Ez egy kis terjedelmű könyv. Egy macska van a borítóján. Tetszik? Igen a cica nekem is nagyon aranyosnak tűnik, de én a kötetre céloztam. Nem válaszolsz, elmerengsz, pedig egy egyszerű kérdést tettem fel. Nos, amíg töprengsz, addig megosztom veled, amit én gondolok róla és aztán ismét felteszem ezt a kérdést. Figyelj jól mostan! Mostanában egyre jobban vágyom arra, hogy eltűnődjek létezésemről és mulandóságomról, hiszen már megéltem negyven esztendőt ebben a világban és úgy érzem, hogy valami más lett bennem. Eddig sem a gondtalan életek mezején jártam, bár való igaz, hogy sok nőtársamhoz képest látszatra kevesebbet...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A meztelen csillagász

„Az vagy, ami megesett veled. Elfogadod és magadévá teszed az eseményeket, aztán pedig… magad ellen már nem fordulsz. Így állunk. Gyűjteménye a történetnek, se több, se kevesebb, nézete a teljes egésznek… Mit látsz belőle? Magadat eltelve, vagy a teljes egészet?” A halálról és az elmúlásról számtalan formában olvastam már költeményeket, de az emlékezésről és az élőkhöz szóló, talán imaként is értelmezhető sorokat még nem forgattam vagy igencsak elenyésző alkalmakkor. Ha létezik fájdalom, amelyet a költő megél szerettei elvesztésével, egykor szoros baráti kötelékei lazulásával, mint amikor egy szikla elindul a lejtőn és végül akaratlanul is letörnek darabkák róla. Ezen lelkek közül...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – Versek

„hiszen milyen keveset tudunk, milyen sokat remélünk, talán jobb is így, mert néha csak az remélhet, aki tudatlan” Nagyon sokra tartom azokat az embereket, akik bár ifjonti tűztől égve elhagyják idejekorán az iskolai közeget, ám idővel – némi tapasztalattal gazdagodva – ismét tanulásra adják fejüket. Felnőttként, munka és sokszor család mellett már igen nehéz a tanulást menedzselni, de hisznek egy jobb jövőben, ehhez pedig elengedhetetlen a kívánt tudás elsajátítása. Ezekhez a kitartó és különleges személyekhez sorolhatom mostantól Jón Kalman Stefánsson szerző nevét is, hiszen a kötet végén, egy pár oldalon mesél életéről, amelyből megtudhattam többek között a fent leírtakat is....

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

„Mesterhármas: elképzeltem, megéltem, nem bántam meg.” Ha „csak” egy jót akarok nevetni vagy éppen abszurditásra vágyom, akkor biztos, hogy kézbe kapok egy Kállay Kotász Zoltán kötetet és belemerülök. Így tettem a minap is, hiszen magával rántott a Hétköznap – pedig mondtam neki, hogy hagyjon végre békén – de ennek is beszélhetek. Visszatérve a mondandómra, jelen esetben egy verseskötetre esett a választásom, ezen is belül egy (ál)haiku kötetre. Tudom, hogy sokan nem kedvelitek a haikukat, pedig nagyon frappáns életigazságokra lelhetnétek általuk, csak nyitottabban kellene kitárni szívetek ablakát. A szerző lassan évről évre megörvendezteti olvasóit aktuális alkotásaival, amelyek –...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A tulipánfa túlzásai

„Fecskék cikkannak fejed felett – összeseprik gondolataid.” Verset olvasni mindig különleges élmény, legalábbis a számomra mindenképpen. Évek óta hódolok ennek a különleges műfajnak és nagyon lelkes rajongóként keresem azon könyveket és szerzőjüket, akik képesek elérni szívemhez, lelkemhez. Érdekes módon a kortárs költészet szabadsága sok embert zavar, különösen azok nem szívesen forgatnak ilyen típusú alkotásokat, akik nagyjaink (például Ady Endre vagy Petőfi Sándor) munkásságán nőttek fel. Ezek a szabad verselések kötetlenül pimaszkodhatnak olvasójukkal és talán pont ezért is gondolom úgy, hogy egy igazi vers szerető lélek immáron jó nyomozó és pszichológus is a maga nemében,...

bővebben

Kiss Ottó – Csillagszedő Márió

„Van olyan reggel, ami nem hoz holnapot?” Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy család, talán kicsit átlagos, de pont ettől is különleges, ahol apa és anya sokat voltak távol, ám nagypapával jól el lehetett mulatni az időt. Persze ez az intervallum nem egy személy volt, mégis úgy gondoltam rá, mert sokszor hallottam ezt a kifejezést, hogy „öreg barátom az idő”, pedig ezt csak személyekre használjuk, úgy gondoltam. Nagypapa szerint az idő vénséges volt már, ezt onnan tudja, hogy ő még csak öreg és már gyerekkora óta ismeri. Én ezt ugyan nem teljesen értem, de amit Papi mond, az úgy is van, ezt biztosan állíthatom. A napokat szeretjük mind a ketten, mert együtt mókázni igazán...

bővebben

K. László Szilvia – Tica, a katica és más mesék

„– Hidd el, mindenki munkája egyformán fontos, nem létezhetünk egymás nélkül.” Gyermekkorom egyik legérdekesebb állatkája a katicabogár volt, hiszen kis termete ellenére igencsak gyorsan tudott repülni és igazán szépnek láttam, „csinos” pettyes testével. Kicsit hasonlított nagymamám kedvenc szoknyájához, ám amikor ezt elmeséltem nagyinak nem igazán méltatta ezt a párhuzamot. A katicabogár tehát számomra igazán különleges és nagy örömömre most egy olyan mesekönyvet is olvashattam, ahol olyan kérdésekre kerestem a választ, mint hogy hova tűnt a bogárka hetedik pöttye vagy arról, miképpen lett ilyen bájos külsőleg? K. László Szilvia – Tica, a katica és más mesék című mesekönyve...

bővebben

Dudás Éva – Isten tenyerén

„Ez egy másik rend, kegyetlen törvény, hisz kit szeretünk, az is megszűnik egyszer, s feloldódik, mint szimfónia hangjai, a holt lelkek őrült forgatagában.” A költészetben az az igazán izgalmas, ahogy egy adott szerző képes játszani a szavakkal, rímekkel, olvasói szívekkel. Nagy tematikákat is lehet igen könnyen befogadhatóvá tenni, ahogy hétköznapi életünkből merítkezve is kaphatunk apró pillanatokról festményszerű leírást. Természetesen nem mindegy, hogy milyen a befogadó lélek, hiszen a lelkünk egy tiszta vászon ebben az esetben, de minden szóhoz társul egy szín, egy emlékkép, amelyből végül egy kép áll össze. Emlékek kockái tolulnak a felszínre, ám értékük és szépségük mindig...

bővebben

Vámos Tibor – Az élet halált okoz

„Forog a végtelen kerék szüntelen, S, mi követjük őt, van mikor hűtlenen. Itt áll a térben az örökös determinált, S ő hajt minden embert a jövőbe tovább.” Nem a jókedv és vidámság jellemzi a mostani olvasmányomat tagadhatatlan, ám én mégis örömmel vettem kézbe napról-napra. Persze nem a tematikák és nem is a hangulat okán, mind inkább azért, mert nagyon megfogónak éreztem a szerző üzenetét. Érdekes volt olvasni, ahogy a költő egészen ifjú korától (13 éves) egészen két évvel ezelőttig (2022) vezeti végig versről – versre, sorról – sorra gondolatait, tágítja ki szemléletét és tulajdonképpen egy felnőtt férfivá érik az utolsó költeményekre. Vámos Tibor – Az élet halált okoz című...

bővebben

Máthé József (szerk.) – Őszi muzsika

„Ó, szörnyű kor, mely vassal s vérrel érvel! Érces csengésű hősi ideál! Az itt a hős, aki a kor dühével, bús homlokát felszegve, szembeszáll.” Hosszú utat jártam be a mostani olvasmányommal, hiszen valamikor a tavalyi évben kezdtem el olvasni, de végül csak most értem a végére. Elsőre talán úgy tűnhet, mintha nehezemre esett volna befogadni a benne leírtakat, de ez így nem teljesen lenne igaz. Talán érdemes úgy tekinteni erre az időszakra, mint egy álomszerűségre. Néha napokig hozzá sem nyúltam, sőt talán hetek is eltelhettek, ám aztán ismét kézbe vettem és pár költemény erejéig magamba fogadtam a hangulatot, az eszmei képeket. Mint már sejthetitek, egy verseskötetről van szó...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Rímfaragók