KÖNYVELVONÓ

Lélektani, Ember sorsok

Adamek Katalin – Emigrációm története

Adamek Katalin – Emigrációm története

„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.”     Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad...

bővebben
Alex Schulman – Az állomás

Alex Schulman – Az állomás

„Milyen ostoba dolog a véletlen, és milyen nagyszerű dolgokat képes mégis beindítani.”   Hiszel a sorsban vagy éppen a véletlenszerűségben? Látsz összefüggést aközött, ahol most tartasz és aközött, ahol gyermekként lenni akartál? Tudod, hogy mi a legnagyobb tragédiája az embernek? Én megmondom neked: a szülők sorsának mintázata. Ezt úgy hívjuk modern világunkban, hogy transzgenerációs örökség, amely még a köztudatban csupán egy lepke szárnysuhanásával ér fel, de a valóságban az ereje egy hatalmas sziklával vetekszik. Ez a gát bennünk éled újjá, amikor akaratlanul is tanúi leszünk a felnőttek hibáinak, tragédiáinak. Hogy ki kérte? Talán senki, de tudattalanul is azt a mintát visszük...

bővebben
Atiq Rahimi – Türelemkő

Atiq Rahimi – Türelemkő

„(…) sajnos, vagy sem, de nem lehet mindenki boldog, sem az életben, sem a mesékben. Az egyik ember boldogsága egy másik ember számára mindig boldogtalanságot szül. Szomorú, de így van.”           A Közel - Keletről szóló történetekről mindig Az Ezeregyéjszaka meséi jutnak eszembe, pedig számos könyvet olvastam már, ami nem éppen a boldogságról szólt. Az élet ezeken a tájakon teljesen eltér a számomra megszokottaktól, hiszen, a kulturális különbözőségen kívül, számos olyan tényezővel kell szembesülnöm - ha eme népekről hallok, olvasok -, amelyek befogadhatatlanok számomra minden téren. A történelmük kaotikussága, a végeláthatatlan háborúk után maradt pusztulások és...

bővebben
Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

„(…) az embert a hely, ahová születik, legalább annyira meghatározza, mint a család, amely körülveszi.”         Mit is jelent pontosan a tökéletes kifejezés? Teszem fel sokadszorra is a kérdést. Az átlag meglátás szerint a tökéletes olyan hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (pl. állapot); minden tekintetben teljes és hibák nélküli, amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie. Azt mondhatnám ezt értem, de ez vajon az emberre is átruházható –e? Én úgy gondolom, hogy ez a fogalom függ a személytől vagy helyzettől, hiszen ahány ember, annyi meglátás és nézet. Mindig az az aktuális tökéletes, amit...

bővebben
Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.”         Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben
Margaret Atwood – Pénelopeia

Margaret Atwood – Pénelopeia

  „Istenek, jósok, váltsátok meg éltem, Hogy az ifjú dalia feleségül kérjen! De nem jön a dalia, rám sosem talál, A sorsom robot, a végzetem halál.”       Nőként nőkről olvasni, mindig igen kockázatos vállalkozás. Bár mondhatnám, hogy sorstársi nézetből könnyen belehelyezkedhetünk egy adott személy szerepkörébe, de az eltérő korokban élt elődeink tekintetében ez sajnos alapvetően elenyésző mértékben fordul elő. A fikciók világában, amikor egymás hegyén-hátán íródnak a különböző rendkívüli képességű hölgyekről szóló, világmegváltó(mentő) regények, szintén nehéz azonosulni az adott karakterrel. Mi halandók, talán érzünk vágyat a különlegességre, de azt, hogy mennyire...

bővebben

Csáth Géza – Ópium

“Csendes szobában, ahol puha kis szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szét a kicsiny üveg pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú Isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életét, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.”     Képzeljük el magunknak a következő életutat: nyolc éves korunkban...

bővebben

Heather Dune Macadam – 999 fogoly

  „Egy társadalomról az árulja el a legtöbbet, hogy miként bánik az asszonyokkal és a lányokkal.” (Michelle Obama)         Évek óta keresem azon könyveket, amelyek tényfeltáró jelleggel a II. világháborúról adnak részletes képet. Elsődleges célom megérteni, és lelkileg rekonstruálni mind az elkövető és mind az áldozat szerepkörében rekedt népeket, beleértve egy-egy adott személy életét is. Ennek okán több olyan könyvet is megvásároltam az utóbbi időszakban, amelyek különböző forrásokból merítkezve, egy adott társadalmi rétegen keresztül ábrázolják az akkor történteket. Történelmi dokumentációkból Dunát lehet rekeszteni, ahogy azokból a történetekből is, amelyek...

bővebben

Ákody Zsuzsa – A Völgyben

  „Minden rejtegetett titok közül a bűntudatot a legnehezebb elfedni. A kettőssége felemészti takargatóját. Egyrészt azt szeretné, hogy elárassza a fény, és mindenki lássa meg, mit takargat. Így megkönnyebbülhetne, nem kínozná tovább a bűntudat. Másrészt arra vágyik, hogy a titka, ami miatt lelkiismeret-furdalással küzd, a sötétben maradjon, és soha senki ne tudja meg, mit követett el. – A bűntudat a legnehezebb teher […]”   Vajon mi vár ránk a halál után? Tesszük fel időnként a kérdést, mégis talán sosem fogunk igazán őszinte választ kapni rá.  Az elmúlás témaköréről számos tudományos tézis létezik, legyen szó vallási teóriáról vagy éppen közhiedelemről. Sokan sokféleképpen...

bővebben

Charlotte McConaghy – Egykor farkasok éltek ezen a tájon

„– Ami valóban veszélyes […], az a félelem indokolatlan terjesztése.”         Már felsorolni sem tudom, hogy hányszor kezdtem egy adott írásomat azzal a bevezetővel, miszerint az olvasás számomra felemelő és egyben gyógyító is. Az előbbit természetesen sűrűbben érzem, mint az utóbbit, de mindkettő részese az életemnek. A gyógyítás nemcsak az önsegítő vagy pszichológiai könyvek által érezhető, hanem az olyan fikcióknak is köszönhető, amelyek valamilyen rendkívüli módon, szinte észrevétlenül érik el hatásukat. Minden kötet változtat az ember lelkén, ez tagadhatatlan, de nem mindegy, hogy az olvasó hasznosítja is a kapott ismereteket, vagy hagyja elenyészni. Azt mondják, hogy a tudás hatalom,...

bővebben